Ma már egyre többen „zárkóznak fel” ezekhez a politika főáramába került koncepciókhoz, s tesznek úgy, mintha mindig is töretlenül ezeket a célokat vallották volna. Ám ezen túl észre kell vennünk, hogy az új kormány létrejöttével megfogalmazódott elképzelések logikájából következik, illetve következhet a Negyedik Magyar Köztársaság. Ha komolyan vesszük azt, hogy a szavazófülkékben forradalom zajlott le, s hogy új rendszer jön létre – a nemzeti összetartás rendszere –, akkor ez a köztársasági államforma megújulását is magával hozza. Márpedig az eddigi jelek alapján komolyan vehetjük, hogy radikális átalakulások fognak lezajlani. A Fidesz-kormány szándékai azt mutatják, hogy nem pusztán a retorika szintjén beszélnek az átfogó változásokról. Az első lépések, amelyek még elsősorban szimbolikus voltak, valóságos szándékokról tesznek tanúbizonyságot. Persze ez még csak az út kezdete, de a kiindulópontok jó irányba mutatnak, s mindez elvezet az új alkotmány beiktatásáig, amely egyben „csúcspontja” lehet a radikális átalakulásnak, a valóságos rendszerváltásnak.
A rendszerváltás szót használom, de észre kell vennünk, hogy létezik-létezhet a demokrácia igen tág, jogi-intézményes keretei között sokféle változat, sokféle rendszer, tehát demokrácia-rendszerek vannak. Ezért felesleges a baloldal aggodalma, mert ők még a hagyományos fogalmakkal dolgoznak: vagy diktatúra, vagy demokrácia. Nem, Magyarország – s tágabban a posztkommunista országok új demokráciái Kelet- és Közép-Európában – megmutatták, hogy a hagyományos demokratikus rendszerekhez képest újak keletkeztek, új problémákkal, új belső konfliktusokkal. Ezek tanulsága, hogy sok országban a demokrácia formális keretei között informálisan megmaradt a posztkommunizmus, idehaza a posztkádárizmus, s ezek bizony rendszerszinten maradtak fenn – legerősebben talán éppen nálunk.
S éppen ezért indokolt arról beszélni, hogy Magyarországon rendszerváltás történik 2010-ben. Forradalmi változás, amelyből következik, hogy egy új, immáron nem sztálini gyökerű alkotmányt fogad el az ország 2012-ben. Az új alkotmányra egyfelől nyilvánvalóan szimbolikus okok miatt van szükség, ám korántsem csak ezért: a jelenlegi alkotmány az elmúlt húsz évben világosan bizonyította, hogy igen sok esetben nem ad mozgásteret a politikai konfliktus- és válsághelyzetek kezelésére. Átgondolandó például a köztársasági elnök jogköre, amely egyes pontokon túl erős, viszont más kérdésekben túl gyenge. Át kellene gondolni a parlament feloszlatásának lehetőségeit is, mert az őszödi beszéd utáni krízis azt mutatta, hogy képtelenség megszabadulni ciklus közben egy olyan kormányfőtől és kormánytól, amely választási manipulációt követ el, megvereti a saját népét, tönkreteszi a gazdaságot, és súlyosan megtépázza az ország tekintélyét. Egyáltalán, megítélésem szerint újra kellene gondolni az államhatalmi ágak – kormány, parlament, köztársasági elnök, igazságszolgáltatás – egymáshoz való viszonyát is, mert jelenleg a kölcsönös ellenőrzés és kontroll nehezen valósul meg, helyette patthelyzetek és feloldhatatlan konfliktusok alakulnak ki.
A Fidesz által vállalt társadalom-központúságból, az emberek felé fordulásból az következik, hogy az új alkotmányt népszavazással is el kell fogadtatni. Egy ilyen átfogó változtatássorozat, amely valóban – és remélhetően – új „fazont” szab Magyarországnak, új köztársaságot is jelent, ezzel nézzünk szembe, és ne ijedjünk meg kimondani. Orbán Viktor példája e tekintetben szemléletes, ő a mostani válságunkat az ötvenes évek végi francia válsághoz hasonlította, s ne feledjük – bár ezt Orbán nem mondta ki –, hogy akkor, De Gaulle vezetésével, 1958-ban létrejött az Ötödik Francia Köztársaság. Nekünk nincs ilyen nagy köztársasági múltunk, de mi is képesek vagyunk történelmi tettekre. Legyen hát katarzis: jöjjön a Negyedik Magyar Köztársaság!
