Az elnök azt szeretné, hogy Franciaország vezetésével jöjjön létre az új, felülről irányított EU.
„Egyetlen értéket sem vallok magaménak, amelyet Orbán Viktor képvisel” – mondta áprilisban a francia BFM TV-nek adott interjúban Emmanuel Macron francia köztársasági elnök. Az őt faggató újságírók rákérdeztek még egyszer, hogy valóban egyetlen értéket sem? – mire az elnök megerősítette válaszát.
Ehhez kapcsolódik, hogy nemrég került nyilvánosságra Éric Fournier francia nagykövet titkos diplomáciai jegyzete, amelyben Orbán Viktor és kormánya védelmére kelt. Ebben többek között arról írt, hogy a magyar kormány populizmusáról szóló vádak csak fantazmagóriák, a magyargyűlölő nemzetközi sajtó túlkapásai, amelyek mögött magyarfóbia áll.
Az antiszemitizmus magyarországi erősödését fikciónak nevezte, amely csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a franciaországi és németországi muszlimok antiszemitizmusáról. A nagykövet a Soros György elleni fellépést sem tartja antiszemitának, nem mellékesen pedig a magyar migrációs politikát egy lehetséges modellnek nevezte.
Megjegyzem, Éric Fournier 2015 óta volt nagykövet Magyarországon. Itt él-élt köztünk, és a fentiek szerint képtelen volt arra, hogy a saját tapasztalatait megtagadva csatlakozzon a Magyarországgal kapcsolatos fősodratú hazugságokhoz.
Hogyan reagált minderre Macron az előző heti EU-csúcs után tartott sajtótájékoztatóján? „Egyáltalán nem osztom a nagykövet véleményét, semmilyen szempontból nem fogadom el Orbán Viktor politikai irányvonalát sem” – közölte ellentmondást nem tűrően, majd hozzátette, hogy nem fogad el semmilyen nacionalista (!) megoldást a menekültpolitikában. Az is világossá vált, hogy Fournier nagykövet sorsa megpecsételődött ezzel a nyilvánosság elé került jegyzettel – miközben csak azt tette, amit egy nagykövetnek tennie kell: tájékoztatta a saját külügyeseit arról, hogy mi a valóságos helyzet Magyarországon, és milyen politikaiálláspont-változtatás lenne kívánatos a Magyarországgal és a magyar kormánnyal kapcsolatos külpolitikában.
De ez mit sem számít: Macron elnöknek van egy kialakult képe országunkról, aminek a gyökerei igen régi időkre nyúlhatnak viszsza – és itt még csak véletlenül sem merném említeni Georges Clemenceau időszakát és a trianoni békediktátumot, mert még túlzásokba esnék…
A fent említett tévéinterjúban Macron arról is beszélt, hogy Lengyelországban és Magyarországon illiberális és populista rendszer alakult ki, amelyek nem tartják be a demokrácia játékszabályait. Ezzel szemben – tette hozzá – Romániában egészen más a helyzet (!), hiszen ott Klaus Johannis államelnök kézben tartja a dolgokat és nem engedi meg a demokrácia lerombolását.
Na igen! Johannis elnök – szász származása ellenére – semmibe veszi a magyarok és más nemzeti kisebbségek érdekeit és jogos követeléseit, viszont 2015 őszén azt a Dacian Ciolos nevű technokrata, az uniós és globális elithez kötődő férfit kérte fel kormányalakításra, aki egy franciaországi egyetemen szerzett diplomát, a felesége pedig francia. Ezen túl a törvényes román kormányok és a Soros Györgyhöz is köthető globális szervezetek közötti egyre látványosabb küzdelemben újra és újra az utóbbiak mellé áll – miként Macron sem éppen a globális elit ellensége.
Az, hogy egy európai uniós tagállam vezetője egyetlen értéket sem tart elfogadhatónak, amit egy másik uniós tagállam kormánya vall, minimum elfogadhatatlan álláspont, de mivel jómagam nem vagyok politikus, határozottabban is fogalmazhatok: ez szemtelenség a magyar kormánnyal szemben, amit senki sem engedhet meg magának.
Ugyanis ha nem venné észre Macron köztársasági elnök úr, egy politikai szövetség egyenrangú tagjai vagyunk, ezért joggal várjuk el a kellő udvariasságot. Ez a szenvedélyes, talán személyes ellenszenv által is inspirált kijelentés ugyanis, hogy egyetlen értékkel sem ért egyet, amit Orbán Viktor vall, egészen szokatlan és diplomáciai szempontból megengedhetetlen. Ám Macron megengedi magának, hogy könnyedén belerúgjon a magyar kormányba. Honnan veszi ehhez a bátorságot?
Ám mindezeknél is árulkodóbb az újabb külpolitikai húzása: egy nappal a visegrádi országoknak nagy sikert és áttörést hozó, akár történelminek is nevezhető EU-csúcs után, június 30-án Párizsban fogadta a V4-ek két tagjának, Csehországnak és Szlovákiának a miniszterelnökét, Andrej Babist és Peter Pellegrinit. Ennek a találkozónak az apropóját az adta, hogy száz évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a közös cseh–szlovák katonai légió Franciaországban, amely felesküdött az újonnan megalakuló csehszlovák állam védelmére.
Ez az alkalom kapóra jött Macronnak ahhoz, hogy kijelentse: az EU egységére van szükség, és el kell vetni a blokkok logikáját.
Ahogyan fogalmazott: „Ezekben a nem egyszerű időkben a blokkok logikájával éppen ellenkezőleg vissza kell szereznünk az egységes arculatunkat, és hatékonyan kell cselekednünk, tiszteletben tartva értékeinket és közös történelmünket.”
Világos mondat, szűrjük le a tanulságokat belőle! Először is: Macron nyilvánvalóan a V4-ek egységének felbomlasztására törekszik, aminek elsődleges célja lehet Magyarország (és egyben Lengyelország) elszigetelése – hiszen, mint tudjuk, a francia kormányfő hazánk legitim kormányának egyetlen értékével sem ért egyet. Macron törekvése egyértelmű: úgy látja, hogy Magyarország, illetve az Orbán-kormány nem megregulázható és hajthatatlan például a menekültkérdésben (ezt bizony jól látja), ezért a lehetséges megoldás, ha a hajlékonyabb cseheket és szlovákokat próbálja megnyerni a saját birodalmi és globalista céljainak, az Európai Egyesült Államok nagy álmának.
Nem véletlen, hogy a találkozón a francia elnök hangsúlyosan hozta szóba az úgynevezett slavkovi (történelmi nevén: Austerlitz) hármas együttműködést (S3), amelyben Ausztria, Csehország és Szlovákia vesz részt.
A franciák kezdettől együttműködtek az S3-akkal, amelyet sokan a V4-ek alternatívájának tekintenek. Nem véletlen az sem, hogy az S3-akat az a Petr Drulák volt cseh külügyminiszter-helyettes kezdeményezte, aki jelenleg nagykövet Franciaországban (!), és akinek meggyőződése, hogy Emmanuel Macron elnökké választása a legfontosabb esemény Európában, mert ez megnyitja az utat a totális európai integráció – a csúcsföderális birodalom létrejötte – előtt, amelyet ő az egyetlen helyes iránynak tart.
Macron számára az S3 felmelegítése ismét egy újabb eszköz lehet arra, hogy megtörje a visegrádi országok közötti egyre szorosabb együttműködést és feldarabolja a saját elképzelései szerint, Magyarországot és Lengyelországot parkolópályára állítva, Csehországot és Szlovákiát pedig bevonva az európai integrációs – értsd: csúcsföderális, birodalmi jellegű – folyamatba. Amikor azt mondja, hogy vissza kell szereznünk egységes arculatunkat, az nem jelent mást, mint Macron azon célját, hogy Merkel és Németország meggyengülését kihasználva Franciaország irányításával jöjjön létre az új, felülről irányított unió.
Amikor pedig arra utal, hogy tiszteletben kell tartanunk közös értékeinket és történelmünket, akkor bizony valahogyan tényleg a történelem jut az ember eszébe a homályból feltünedező francia, cseh, szlovák, román és osztrák együttműködéssel…
Macron egyszerre nacionalista és globalista, a Rothschild-ház embereként egy új, globális világrend híve, amelyben azonban Franciaország a maga nagyságának megfelelően vesz részt. E céljainak megfelelően meg akarja törni a közép- és kelet-európai államokat, amelyeket jó láthatóan lenéz és lekezel, bár néha igyekszik ügyelni a látszatra – nem sok sikerrel. Jól látja, hogy Magyarországot és Lengyelországot nem lehet megingatni, viszont úgy gondolja, hogy a cseheket és a szlovákokat a történelmi együttműködések szellemében lehet irányítani és befolyásolni. (Reméljük, hogy ebben nagyot téved.)
Összegezve: Macronnal nagyon vigyáznunk kell; ezért is volt nagy jelentősége a Merkel–Orbán-találkozónak.
Szerző: Fricz Tamás politológus
Forrás:
Magyar Idők:https://magyaridok.hu/velemeny/macron-a-visegradiak-ellen-3253820/
