„Nem tabu többé az EU megreformálása”, mondta Emmanuel Macron, Franciaország magát centristának mondó, a globalista nemzetközi elit favoritjaként befutó elnöke Angela Merkel német kancellárral közös sajtótájékoztatóján. Macron választási győzelmét az alternatív média keserűen fogadta. „Franciaország vesztett”, mondja egy forrás, míg egy másik a világbékére nézve súlyos veszélynek látja megválasztását, egy harmadik szerint Franciaország nem elnököt, hanem bankárt választott. Volt cikk, ami álcázott színes forradalomnak minősítette Macron győzelmét. Ebben a megvilágításban Macron szavai korántsem megnyugtatóak. Mégis, érdemes ebből a megnyilvánulásából mint jelenségből kiindulnunk a nagyvilág mai eseményeinek megértéséhez, ugyanis, mint egy neves montreáli történész professzor alternatív médiában megjelent írásában mondja: „Franciaország mindig is különösen érzékeny volt az Amerikai hegemóniára”. Olyannyira, hogy maga az „egypólusú világrend” megnevezés is Franciaországban keletkezett.
Az EU reformja jól hangzik az unióban élők számára. Akárcsak Donald Trump amerikai elnök erős mondásai az amerikaiaknak. „Tényleg azt hiszik, hogy a mi országunk ártatlan?” Ez volt Trump elnök talán legerőteljesebb kiszólása, amely egy, az oroszokat kritizáló interjú keretében hangzott el. A példa azért kirívó, mert a már történelmi múlttal bíró amerikai erkölcsi felsőbbrendűséget mint nemzetközi beavatkozási jogalapot kérdőjelezi meg. Mint láthattuk Trump elnök választási ígéreteihez képest megtett fordulatát, írja egy alternatív elemzés, ez és a hasonló kiszólások nem a politikai irány új alapját jelentik, hanem a közhangulat csillapítását szolgálják, hogy a lakossági támogatás híján is folytatható legyen a status quo-t őrző eddigi politika.
Pozíciójának őrzéséért igen aktívan lép fel az Egyesült Államok, szövetségeseivel karöltve. Az „álhírek napján”, ahogy egy alternatív elemző oldal fogalmazott, a fősodratú média azt tette közzé, hogy Szíriában a kormány tömeges kivégzéseket hajt végre, és a nyomok eltüntetése végett elégeti egy erre épített krematóriumban a holttesteket, így az amerikai katonai beavatkozás emberiességi okokból elodázhatatlan. Az ezt alátámasztani hivatott képeknek nincs információtartalmuk, bizonyító erejük pedig végképp nincs, mondja számos szakértő az alternatív média felületein.
Hasonlóan vélekednek a napokban történt kíbertámadással kapcsolatban, amelyért – szintén az „álhírek napján” – Észak-Koreát igyekeznek felelőssé tenni, illetve azokat a számítógép használókat, akik nem telepítették a Microsoft legújabb rendszerét. A kíberfegyvert az amerikai NSA-től lopták el hekkerek. A Microsoft elnöke szerint a kíberfegyvert hagyni ellopni olyan, mintha az USA hagyná, hogy Tomahawk rakétáit lopja el valaki. Van alternatív szerző, aki szerint egyrészt az NSA volt a felelőtlen, hogy nem védte jobban alkotását, másrészt felveti, hogy ugyan mi végre készített ilyen fegyvert az amerikai nemzetbiztonsági hatóság. Oroszország és Kína ellen tervezte-e esetleg bevetni, például nukleáris elhárítási rendszereik megbénítására, hogy sikeresen lehessen nukleáris megelőző csapást mérni rájuk?
A harmadik álhír ugyanezen a napon az volt, hogy Trump elnök Lavrov orosz külügyminiszterrel tartott tárgyalása során államtitkokat árult el az orosz félnek. A teremben jelenlévő amerikai McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó is határozottan cáfolta a Washington Post anonim forrásokra hivatkozó állítását, mire élcelődött is az alternatív média, hogy megvan, McMaster személyében, a legújabb orosz ügynök, készülhetünk az ellene irányuló kampányra.
Mint ahogy az oroszellenes cikkáradat nem enyhül a fősodratú sajtóban, az alternatív média is kitüntetetten foglalkozik a témával. Több cikk szerint az oroszellenesség hátterében az áll, hogy Oroszország nem engedett szabad kezet az USÁ-nak a szíriai konfliktusban. Először 2013-ban diplomáciai beavatkozásával elérte, hogy a szír kormány beszolgáltassa a vegyi fegyver készletét, elejét véve az amerikai katonai beavatkozásnak. Másodszor 2015 őszén a szír kormány felkérésére beszállt a konfliktusba, megelőzve az amerikai légtérellenőrzés bevezetését. De valójában már 2007-ben célkeresztbe került Putyin elnök müncheni biztonsági konferencián tett kijelentése miatt. Itt beszédében azt mondta: vége az egypólusú világrendnek.
Az oroszellenes kampány egyik központi eleme a fősodratú narratívájában az, hogy Oroszország meghekkelte az amerikai választásokat a demokratapárti anyagok ellopásával és nyilvánosságra hozatalával. Ma jelent meg több írás is az alternatív médiában, ami a nyilvánosságot adó Wikileaks vezetőjének, Julian Assange-nak a folyamatos állítását támasztja alá, miszerint nem külső féltől, hanem demokrata párti belső kiszivárogtatótól kapták a közzé tett, botrányos anyagokat. Ugyanis a demokrata választási stábban számítógép szakértőként dolgozó, meggyilkolt 27 éves Seth Rich bizonyíthatóan kapcsolatba lépett a Wikileaksszel. Ezt a család által felkért magánnyomozó – korábban gyilkossági nyomozóként dolgozó rendőr – állítja. Ennek kiegészítéséül felemlegeti az alternatív média, hogy az ügyben hivatalosan eljáró rendőr a gyilkosság után öt héttel váratlanul nyugdíjazását kérte, illetve, hogy egy nyilvánosságra került levelében Hillary Clinton azt írta John Podesta kampányfőnöknek: a kiszivárogtatót példásan meg kell büntetni. De ha már Trump elnök esetleges orosz kapcsolatairól beszélünk, az alternatív média is felkapta azt a holland dokumentum filmet, amely szerint Trump elnök orosz alvilági pénzek és összeköttetések segítségével stabilizálta bő másfél évtizede megrendült anyagi helyzetét.
Ilyen viharos fejlemények mellett elkel a lakossági feszültség levezetését szolgáló államfői kiszólás. Ez önmagában azonban nem ad elég biztos cselekvési szabadságot. A fősodratú sajtó kevéssé szellőztette, az alternatív média azonban határozott riadót fúj már több éve amiatt, hogy szerintük az USÁ-ban a mindennemű rendfenntartó erőket a hazai lakosság elleni bevetésre készítik fel, mind fegyverzetében, mind kiképzésében. Noha az amerikai hadseregre vonatkozó törvény, a „Posse Comitatus” szerint a hadsereg belföldön nem vethető be, rendelkezésre állnak kiskapuk amelyekkel – az amerikaiak számára szent – alkotmányba foglalt passzus felfüggeszthető, megkerülhető. Vigyázó szemünket Macron Párizsára és Merkel Németországára vetve drukkoljunk, hogy ezúttal az alternatív média egyik híradása bizonyul álhírnek. E szerint ugyanis ezt az amerikai mintát másolja Németország, hogy az esetleges lakossági lázadások ellen hathatósan tudjon fellépni.
A status quo védelmében nagy erők mozognak a világ porondján, a nemzetközi és hazai lakossági közvéleményt bármi áron igyekeznek ennek támogatására megnyerni. Hogy ez az internet korában sikerülhet-e az bizonytalan, és a világrend változóban van. Az nyilvánvaló: ez nem kezdő politikusoknak való pálya, és nekünk, egyszerű állampolgároknak is minden klasszikus műveltségünkre, történelmi ismeretünkre szükségünk lesz ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk.
