Dr. Reök György Aba verse: Toborzó
Bármilyen hangzású a nevem, bárhonnan jött a szépapám
Azért vagyok magyar, mert magyar a lelkem, magyar a hazám
És büszke magyar vagyok, hisz van mire, ezt te is jól tudod
Kinek nincsen nemzeti érzeménye, az halott, az halott!
Legendásan szép ország volt a miénk: három tenger mosta
Kellett hát, hogy Trianon koncnak odavesse, széttapossa
Magyar nacionalizmus – mily hazug és gonosz vádszavak
Csak hogy nemzetedtől, hazádtól lelkedben is megfosszanak!
Száz év – még csak ennyi?! Hiszen itt van, most volt, vagy tán el sem múlt:
a legesleghosszabb háború a lélek harcmezején dúlt
Vissza, vissza!… Kárpátalja, Felvidék, Erdély és Délvidék
Keserves magyar sors, gonosz terv, népek közé vert szörnyű ék!
Úgy tűnik valamit nagyon elrontottunk régen
Vagy valami csúf rontás ül az emberiségen
Vajh mese volt az aranykor
Talmi csillogás, aranypor
Vagy igaz való?
Népek, nemzetek! Reggel indítsuk újra a történelmet!
Emberség kell, nem több! Dobjunk hát félre minden önző elvet!
Most sötét van, a mező virágai színtelenek éppen
De majd felragyognak színeik a reggeli napsütésben!