A kérdés megválaszolására a népi konzultációk és a népszavazás eredményeiből érdemes kiindulni.

Tegyünk különbséget a sorsukért aggódó aktív magyar polgárok és azok között, akik csak passzívan szemlélik környezetüket. Az aktívak hittel vallják magyarságukat és bátran cselekszenek a közjóért. Hazánkban a látható többség szíve együtt dobban, ha nemzetünkről és családjaink megvédéséről van szó. Polgáraink lelkét összekapcsolja az Istentől kapott emberszeretet mindent szabályozó elsődlegessége.

A magyarok világban történt szétszóródása idegen hatalmak műve, viszont ennek köszönhetően összetartozásunk, egységes nemzeti felfogásunk éltető erővé alakult. Nemcsak nyelvében él nemzetünk, hanem látásunk is élesedett. Sok helyről szemlélhetjük hazánk sorsának alakulását, így objektíven láthatjuk helyzetünket a világban. Geográfiai környezetünk alapjaiban befolyásolja életünket. A történelem során elszenvedett sokkoló hatások meggondolttá tették népünket. Választott vezetőink bölcs fegyverévé vált a védekezés és a sokirányú barátságot és együttműködést kereső diplomácia. Miközben Trianon sebeit nyalogattuk, segítettük és természetesnek vettük Németország újraegyesítését, talán a kölcsönkenyér egyszer visszajár.

Az udvarból a pitvarba költöztünk, ezután senki sem vetheti szemünkre „az én házam az én váram” felfogásunkat. Tagadhatatlan, hogy a magyar ember szereti bekeríteni, ami az övé. A békesség és az állandóság híve. Történelmi múltunk a nehéz helyzetekben is eligazít. Megmaradt szülőföldünk őseinktől örökölt hozomány. A magyar földben mélyen gyökeredzik a görög–latin–zsidó keresztényi civilizáció. Tiszteljük az erkölcs és a jog szabályait, miközben védjük hazánkat és családjainkat.

Mindig vannak olyanok, akik mindezt másképp látják. Számukra fontosabb könnyed megélhetésük és a pénz, mint a haza. Nevezzük őket zsúrpubiknak. Nekik a pénzmágnások terítenek svédasztalt, a feltálalt újabb és újabb izmusokból fogyaszthatják a vegyes ízelítőket. Nem törődnek nemzetük sorsával, a júdáspénzen vett jóllakottság érzése vezérli tetteiket. Előre fenik a fogukat arra, hogy a globalizmus és a nyílt társadalom birodalmának hatalmaskodó helytartói lehessenek.

Lehet őket hazaárulóknak, nemzetet kiárusító kufároknak vagy akár a magyarok ellenségeinek szolgálatában álló sírásóknak nevezni. Ezek az elvtársak a kommunista módszereket jól bebiflázták. Támogatják a bevándorlást a határainkon illegálisan áttörő, újkori gazdasági honfoglalók mellé állnak, közben eljátsszák a jóságos angyal szerepét. Társadalmunk fellazításának tanult mesterei. Most már tudjuk, hogy bukott angyalok, volt országrontók, korrupciós nagymenők, a rablóprivatizáció volt nyertesei. Társaik a külföldről finanszírozott média, az NGO-k kánonban szajkózzák a hamis híreket és ontják a PC-írások sokaságát.

Az új Európai Parlament más szereposztást feltételez. A brüsszeli bürokráciába beágyazott megélhetési politikusok mindent megadnának azért, hogy tovább uralhassák az uniós intézményrendszert. Így követhetnék ma már nem titkolt szándékaikat az egy kézben tartott birodalom megvalósítását.

Bolsevik módszerekkel nem átallják közjónak nevezni az újkori gyarmatosítást. Lopakodva készítették elő a tagállamok szuverenitásának megnyirbálását. A nemzetek parlamentjeit díszítőelemnek tekintik.

Elborzadunk, ha arra gondolunk, hogy Jean-Claude Juncker után Frans Timmermans és Manfred Weber saját érdekeik szerint együtt irányíthatnák féltett kincsünket, Európát. Kontinensünk lakói egyre biztosabban felismerik a demokrácia valódi ellenségeit. Felfigyeltek a német–francia önérdekű összeesküvés várható következményeire.

Itthon polgáraink többsége támogatja a valódi demokrácia elvét követő és szolgáló kormányzást. Kedvünkre való a nemzet- és családcentrikusság megvalósítása. A magyar egyszerűen gondolkodik. Ha az élet ma jobb, mint tegnap volt, az többet jelent, mint az elfuserált eszméket hirdető pénzemberek manipulációi.

Európa jövője nem tehető fel játékasztalra. Május 26-án azokra a pártokra kell szavaznunk, amelyek az általunk elismert, megbízható képviselők nevét vették fel listájukra. Legyünk abban egységesek, hogy adóforintjainkat nem lehet eltékozolni.
Az országunk ellenségeiként fellépő megbízóikat cserbenhagyó képviselőket irányítsuk a hazai munkaerőpiacra. A felkínált állások között bőségesen lehet válogatni, keresnek kőművest, festőt, bolti eladót, és ha az érintett illetőnek netán van erkölcsi bizonyítványa, akár portás is lehet. Kérjük, hogy a képviselők, státusukkal visszaélők a jövőben kíméljenek meg bennünket.

Szerző: Csizmadia László a CÖF-CÖKA elnöke

Forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20190426-mit-szeretne-a-magyarok-tobbsege