2015. november 21-én a Civil Összefogás Fórum önkéntesei Zákányba utaztak. A hajnali indulás után egy 3 órás buszutat követően érkeztünk a horvát-magyar határ menti településre. Az óvoda udvarán Jankó Szabolcs polgármester úr fogadta az önkénteseket.
2015. szeptember-október közt több mint 120.000 migráns vonult át a mindössze 1100 lakót számláló Somogyi községet. Az egyik helyi képviselőasszony részletesen elmesélte, hogyan élte meg, amikor munkahelyéről kipillantva egy, a teljes utat elfoglaló emberáradattal találta szembe magát, akikről néhány pillanattal korábban azt hitte, hogy az előadásra készülő néptáncos fiatalok gyakorolnak az utcán. A menet mintegy fél órán keresztül haladt el a Hölgy előtt. És ez ismétlődött egy hónapon keresztül.
A településüket megvédő ,,katona bácsik” meglátogatása egy szokásos utcai séta keretében történt, ahol is a települést és Magyarország határát védő egyenruhásokkal találkoztak a gyermekek, akik saját készítésű rajzokat vittek ezután a honvédeknek, megköszönve, hogy az óvodát, ami alig 250 méterre fekszik a határtól, megvédték. Volt, hogy az óvodával szemközti labdarúgópályán helyezték el a többezres migráns csoportot.
Akadtak azonban olyanok is, akik nem nézték jó szívvel, hogy a tiszta szívű, szeretet vezérelte gyermekek hálája fizikai valójában is megmutatkozott eme köszönetnyilvánítás során, így az óvónők, a polgármester és szinte a teljes helyi közösséget megvádolták és meghurcolni szándékoztak a szabadságjogokért harcba szálló, ám az ő értékrendjükkel(?) nem megegyező, erkölcsi mérce alapján gondolkoznak és cselekednek.
Elsőként az óvoda kis csemetéit örvendeztettük meg. Átadtunk támogatóink határmenti feladatok végzésére átadott adományaiból egy kisbusznyi játékot a gyermekeknek. Nagy örömmel azonnal birtokba is vették a csöppségek újdonsült fejlesztő eszközeiket. Ezek után Polgármester Úr vezetésével a határt, az ott felhúzott kerítést és a migránsok által még mindig szemmel láthatóan letaposott vonuló utat tekintettük meg.
Az adomány és a helyszín megismerése után aktívan bekapcsolódtunk a helyi közösség értékeinek megőrzésében és szolidaritásunkról biztosítottuk a lakosságot. Egyik eleme volt az óvodában található asztalok és a galéria lecsiszolása és lefestése volt. Másik elemként a helyi közösséggel találkoztunk, akikkel közösen fogyasztottuk el önkénteseink által készített ebédet.
A mindvégig szakadó eső nem tántorított el bennünket, így a beltéri munkák mellett felajánlottuk, hogy egy későbbi időpontban visszatérünk, és önkénteseinkkel lefestjük az óvoda kerítését a mostani alkalomra vásárolt festékekkel.
Örömünkre szolgált, hogy a hegyeshalmi, közel 170 önkéntessel végzett 2 napos karbantartó alkalom után ismét a magyar nép szolidaritását vihettük el egy, az országért, és egész Európáért szenvedő település lakóinak. Hiszen ők értünk dolgoztak éjt nappallá téve, így a minimum, amit mi tehetünk, hogy mi is segítjük őket, amivel tudjuk.
Folytatjuk…
Heizler Norbert László
