Miért kellene tüntetnie mindenkinek?
Elgondolkodtam a miskolci kezdeményezésű pedagógustüntetésen. Nem kifogásolták meg azt, hogy a gyermekeket nem lehet normálisan tanítani, mert a történelemkönyvek annyira tele vannak hazugsággal, hogy tisztességes tanár elő sem akarja venni. Nem kifogásolták meg azt sem, hogy a nemzeti neveléssel megpróbálkozó tanárokat a saját igazgatójuk inti meg, s a nevelés helyett csak az oktatást erőltetik, s a sort még nyugodtam folytathatnám a közpolitika számos sérelmével. Ám sajnos a tanárok sem képesek világosan látni mi történik köröttük. Tüntetnek, mert sok a felesleges adminisztráció és nem működik jól a Klik, de közben a közösség számára fontos kérdések el fognak tűnni az anyagiasságot és a pártdemokráciát ajnározó média világában. Így a társadalom nagyobb része nem lesz szolidáris a tanárokkal, mert nem a közösség legfőbb problémáit látja megfogalmazni, hanem az egyéni érdek, a tanárok helyzetének a javítását véli felfedezni a tüntetésben.
A legtöbb embert egyáltalán nem érdekli még a saját holnapi sorsa sem, mert csak a mának él. Ha majd bekövetkezik a bankárkaszt által jól előkészített krach, igyekszik majd patkány módjára menekülni a süllyedő hajóról. Csak nem lesz hová! Akkor felismeri majd az „önzés szabadságának” az áldásos tevékenységét, de már késő lesz. De még nem hajlandó semmire, mert elringatták a pártdemokrácia bohócai és a pénzpórázra fűzött értelmiség, a médiagurukat és aranyborjút imádó réteg. A normális értelmiségi pedig meg sem mer szólalni, mert az utcára teszik, vagy más módon lehetetlenítik el. Természetesen most kellene feltenni végre a kérdést a Nemzetben gondolkodó tanároknak, hogy tudják-e biztosan mit lehet csinálni ebben a helyzetben? Mert azért biztosan van kiút, csak szükség lenne ismét a magyar kreativitást beindítani, s nem várni a sátáni erők világrontó ténykedését ölbe tett kézzel. Persze az okostelefonnal elbutított tömegekre nem lehet már számítani, s a városi nép sem képes önellátó gazdálkodást folytatni, mert a föld, az eszközök és a tudás is hiányzik. Ezért kellett a magyar parasztságot behajtani egykor a „legmegbízhatóbb” lumpenproletár bolsevikok vezette termelőszövetkezetekbe, s ha nem bírta nézni a föld és állatállomány tönkretételét, akkor maga menekült el az iparba, a városi panelrengetegbe. Később – mikor már vagy bele jöttek a bolsi TSZ elnökök a vezetésbe, vagy a felsőbb pártvezetés tett oda okosabb és rendesebb főnököt……rendszert kellett váltani, s az egész ment a levesbe. Persze a nomenklatúra és holdudvara levesébe. A tanári ügy is hasonló, csak ott most borult a liszt. Csak azt nem értem, hogy mit tennének akkor, ha valóban lehetne nevelni is a gyerekeinket, ha rendes tankönyvet írhatna Bakay Kornél? Mert ugye 2008-ban már volt ilyen könyv, csak éppen nem rendelte meg a hatodik osztály részére szinte senki. Akkor pedig lehetett választani, de a hamis történelemkönyveket választották a történelem tanárai. Biztos, hogy történelmet akartak tanítani…?
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyarság nem alszik, hanem bódult állapotban van. Akik nem voltak tagjai az MSZMP-nek, rosszul jártak a Rákosi-Kádár diktatúra alatt, sőt a rendszerváltásnak hazudott évek után is. Egy barátom hiába hirdeti, hogy manapság az akkori párton-kívüliségnek önmagában is érdemnek kellene lennie, de nem hallgat rá senki. Ennek az oka, hogy valóban ugyanazok vannak hatalmon, csak éppen az unokáik, gyerekeik vannak pozícióban.
Pedig nagyon fontos lenne az oktatás-nevelés harmóniájának és az iskolai fegyelemnek a megteremtése. Egyrészt, csak tisztességes, mintaként is szerepeltethető embert kellene alkalmazni a gyermekek nevelésénél, másrészt vissza kellene állítani a tanári tekintélyt és a gyermekek fegyelmezésének is meg kellene találni a módszereit. Mert éppen a napokban hallottam egy óvodapedagógus férfivel készült riportot a Kossuth rádióban, s elszörnyedtem a hallottakon. Ha sérült lelkű és tudatú gyerek megvádolhatja a nevelőt pedofíliával, s azt nem képes helyén kezelni az iskola, vagy az óvoda: akkor nagyobb a baj, mint ahogy azt a Közoktatási Kerekasztalnál ülők, el tudják képzelni. S ráadásul nem is anyagi természetű elsősorban a baj…..
N.I.
___________________________________________
Tisztelt CÖF!
Minden véleményükkel egyet értek.
Nekem mint nyugdíjas pedagógusnak is ez a véleményem.
Úgy értesültem,hogy azt is kifogásolták a pedagógusok,hogy a szakmai szakfelügyeleti látogatást nem szeretnék.Az én időmben még úgynevezett hosszú látogatás is volt, vagy az első vagy a második félévben minden területen átfogóan.Ha ez nem volt, akkor is évente egyszer-kétszer számíthattunk a szakfelügyeleti látogatásra. Ilyenkor ellenőrizték az összes dokumentumokat,
munkafüzetek kitöltését,javíttatását és végső javítást. Kötelező óravázlatok írását.
Noha féltünk is tőle,de igazából igényünk is volt rá,hogy értékeljék a munkánkat, és megerősítsenek bennünket abban, hogy jól végezzük a munkánkat.Iskolán belül pedig számíthattunk igazgatói, munkaközösségi látogatásra,vagy bemutató tanítást tartottunk
helyi vagy kerületi vagy fővárosi szinten. Ezen kívül majdnem minden évben mentünk valamilyen továbbképzésre,előadássorozatra, természetesen az úgynevezett szabadidőnkben.
Nem értettem,hogy miért kifogásolják az évi munkájukról kötelező önértékelést három évenként..
A mi időnkben minden félévkor és év végén kötelező volt beszámolót írnunk és azt leadni a munkaközösség vezetőjének,aki ezek alapján írta meg a munkaközösségi értékelést,amit a félévi és év végi tanévzáró értekezleten fel kellett olvasnia.Így minden
kolléga képben volt a tanévben folyó összes munkáról, és a hozzászólások a pedagógiai munkákról szóltak akár egyetértve, akár kiegészítve, vagy kritikát megfogalmazva is.Az iskola munkájáról ezeknek a beszámolók alapján készítette el az igazgató az iskoláról szóló értékelést a felettes szerveknek.
Ezeket a beszámolókat el lehet tenni egy határidő naplóval együtt és ez megkönnyíthetné a 3 éves önértékeléseket.
A kötelező iskolába tartózkodásra csak azt tudom mondani,hogy a mi időnkben nem írták elő, de annyi munkánk volt:szakkör,korrepetálás,különböző műsorokra készülés nem felolvasva, hanem kívülről betanítva, dolgozatok,munkafüzetek,füzetek,önálló tanulói munkák ellenőrzése, az iskolára jellemző arculathoz kapcsolódó speciális, aktuális feladatok megoldása,napi óravázlatok és még sorolhatnám,hogy ha akartuk,ha nem, jó pár órát kellett bent lennünk még a kötelező óraszámainkon kívül. Ezekért a feladatokért általában nem kaptunk külön juttatást.
A fizetésünk sem volt jobb.Csupán egyszer kaptunk nagyobb emelést,de az utána következő kb. öt évben semmit. Viszont elvették tőlünk a 13. havi fizetést és nyugdíjat.
A fenti felsorolások azt bizonyítják,hogy a mi munkánk sem volt kevesebb,mint amit most elvárnak a kollégáktól, pedig még biztosan kihagytam néhányat belőlük.
Ezt a felsorolást és levelet nem erőszakolta rám senki,csak úgy éreztem,hogy az igazsághoz ez is hozzátartozik.
Üdvözlettel: H.K.
egy hétköznapi nyugdíjas tanítónő
_______________________________________________
Tisztelt Közhasznú Alapítvány!
Mint nyugdíjas tanár 1966-tól végigéltem, hogyan pusztítja le , sorvasztja el előbb a Kádár-rendszer majd a ’90-es évektől a rendszer-módszerváltás bolsevik neoliberalizmusa a valamikor méltán híres oktatási rendszerünket, amely 2010 után, az Orbán -kormány jóvoltából végre ígéretesen visszafordulhatott a kényszerből elhagyott pályára egy jól átgondolt alapkoncepció mentén. A részleteket ebben a ciklusban kellett volna véglegesíteni mindenki számára elfogadhatóan, de a volt SZDSZ-es és komcsi végtermékpártocskák a törtető Jobbik hathatós támogatásával láthatóan minden erőfeszítés lenullázására, a pusztító és tudatmódosító köznevelés restaurációjára készülnek. Iszonyú volt látni egy tömegben a Kossuth téren minden csatornából előbújt, összelapátolt harcias, hazaáruló söpredéket hőbörögni a zsigerből retardált ,szociként megmaradt pedagógusok, egészségügyiek és más ” civilek ” haszonleső csapatával. Ismét megvilágosodhat mindenki előtt, miért pejoratív értelmű, sőt szitokszó mára Magyarországon a pedagógus, s miért nem akar igen sok tisztességes tanár ember közéjük tartozni.
Tisztelettel kérem az elnökséget, vegye rá a kormányt, hogy adjon részletes tájékoztatást arról: milyen állapotba került az oktatás-nevelés 2010-re ( ha már a tanárok diákok általi fenékbe rugdosását elfelejtette volna a ” nagyérdemű „), s mennyit áldozott már eddig az oktatás rendbetételére az elmúlt hat esztendőben, s főleg, hogy a közakaratnak eleget téve, mit vár el a jövőben a köznevelés szereplőitől a haza érdekében. A kétharmados többség ti. a „bicikli előre-hátra tologatása” helyett továbbra is határozott és eltökélt változtatást vár az oktatásban. Ha a kormány ezt nem teszi meg, sokat veszíthet rövid és hosszú távon egyaránt, de akkor tegye meg helyette ezt a CÖF, amely most a legéletképesebb mozgalom.
Üdvözlettel és köszönettel: dr. Sz.I.
________________________________________________
