Gondolom, nem vagyok egyedül abbéli véleményemmel, hogy tisztelettel adózok a fiatal, svéd politikusnak, Ken Ekerothnak, ki minap úgymond „megvédte” Hazánkat a Riksdagban.
Bár szerintem nem megvédte, hanem az igazat mondta, még ha 10 képviselő előtt is, de a lényeg, hogy a videó révén az egész világ láthatta, láthatja. Értelmezheti, újra- és átgondolhatja mindenki a magyarokról alkotott eddigi véleményét.
Külön figyelmet érdemel és követésre méltó példát mutat a választékos beszédstílusa, amit – tudom majdnem hiába! – szívesen ajánlanám figyelmébe a „magyar” ellenzéknek is. Természetesen mindenkit elragadhatnak az érzelmei, indulatai, de nem mindegy hol, mikor, kik előtt, s meddig.
Az, hogy a világ ötödik legnehezebbnek és gyönyörűnek tartott nyelvünket, a magyart évtizedek óta, egyfolytában rombolják, a jóérzésű emberek lelkével együtt – minősíthetetlen.
Az, hogy magyar állampolgárokként nem örülnek egyetlen magyar sikernek sem, csak a rosszindulatú hozzáállásukat teszik közre – tűrhetetlen.
Már sokszor, sok helyen mondtam, mert meggyőződésem, hogy a magyar nép az egyik legtehetségesebb nemzetet alkotja, de óriási hibája, hogy érdekérvényesítő szerepe gyenge. Nagyon gyenge.
Pedig az élet minden területén elért napi(!) sikerek nem lelki összeroppanást, kisebbségi érzést, a pofátlanokkal szembeni lemerevedést kellene, hogy kiváltson, hanem büszkeséget, hogy magyarnak született. Tehetséges magyarnak, akit sarkalljon e tudat s vigye még többre sikereit, hozzon ki magából még többet, ezzel ösztönözvén társait az elért eredmények megsokszorozásához.
A külső „szemlélő”, mint Ken Ekeroth úr, valószínűleg objektíven tekint Hazánkra és értékeli tetteinket, nem úgy mint ellenzékünk, belső és külső ellenségeink.
Tehát az ész érvekre figyeljünk, ne az érzelmektől eltorzult, a kákán is csomót keresőkre és ne hagyjuk magunkat, mert csak így juthatunk előbbre.
V. A.
