November 11-e különleges nap minden lengyel életében az anyaországban és szerte a világban. Ma ünneplik a visszaszerzett függetlenségüket, az elnyomás feletti győzelmüket, azt, hogy 1918-ban ezen a napon 123 év után Lengyelország újra szuverén állammá vált.
A magyarok és a lengyelek sorsa összefonódott az évszázadokon át, a két nemzet történelme számos ponton eggyé vált. Stanisław Worcell, aki Kossuth elválaszthatatlan társa volt a londoni emigrációban erről így írt: „Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak”.
„Mindazok, akik hisznek Istenben, mint az igazság, az igazságosság, a jó és a szépség forrásában” – ahogy fogalmaz Lengyelország alkotmánya – fontosnak tartják a XXI. században is azokat az értékeket, amelyek átvezették a nagy nemzeteket az elmúlt évszázadok gyötrő nehézségein és embert próbáló kihívásain. Ezek az értékek, az önazonossághoz, a saját identitáshoz való ragaszkodás és a függetlenség feltétlen tisztelete olyan szívbéli érzelmek, amelyekből sem lengyel barátaink sem mi, magyarok nem vagyunk hajlandóak engedni.
Ezen a jeles napon tisztelettel adózunk a nagy lengyel nemzetnek, szeretettel gondolunk barátainkra akikkel egy évtized óta vállt vállnak vetve küzdünk és biztosítjuk őket feltétlen lojalitásunkról, bármilyen nehézséggel is szembesülünk az elkövetkező évtizedekben.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
Ifj. Lomnici Zoltán
CÖF-CÖKA szóvivő
