Csizmadia László Elnök Úr részére
Tisztelt Elnök Úr!
A Gellért Szállóban tartott évértékelő alatt elgondolkodtam azon, hogy az idő múlásával egyre kevesebben vagyunk akik átéltük 56-ot. Gyermekeink, unokáink, ha mi már „elmentünk” csak az emlékeket őrző dokumentumokra hagyatkozhatnak majd. E tárgyi dokumentumok értelemszerűen kiemelkedő képviselője, a forradalom kirobbanásának, az első rendszerbontó cselekedeteknek a színhelye, a volt Sztálin tér, a néhai Sztálin szobor helye az ott emelt emlékművel. Elképzeltem, ha én mondjuk 15 éves gyermekként 2020-ban elmegyek erre a helyre ahol a zsarnok, a kommunista hatalom világszerte leghatalmasabb személyiségének szobrát a munkások, diákok, a magyar nép letépte a tér fölé magasodó talapzatról, mit is láthatnék, és ez milyen érzelmeket keltene bennem. Tudjuk mi a látvány; egy sor vasoszlop. Talán a művészben aki alkotta valóban az elnyomó hatalmat, vagy annak támadását idézi fel. Aki nem tudja miért van ott az az oszloperdő, az valószínűleg sohasem fog rájönni . Ez az emlékmű számomra és talán sokan mások számára sem jelent semmit sem 56-al kapcsolatban, ám ha már elkészült maradjon ott és legalább azokat emlékeztesse 56-ra akik szerint ez a kirobbant majd vérbefojtott forradalom méltó jelképe.
A közvetlen emlékkel nem bírók számára azonban célszerű lenne a Szoborparkból visszahozni eredeti helyére a volt szobor maradványait. A szobor talapzata, a mellvéd alatti figurák, a traktoros, a szovjet dobtáras géppisztolyos katona, a sarlós és kalapácsos asszonyok, munkások figurái tökéletesen idézik azt a kort, mely csodálatos ígéretekkel bíztatta egyre több és több munkára, áldozatra, osztályharcra, a népet. Tökéletes korkép, hiszen eredetileg is annak készült. És a talapzat tetején a félbevágott csizma. A csizma csonkjának a méretei mindent elárulnak, a képzelet azonnal tudja folytatja a művet. Az pedig, hogy a nagy alakból csak a csizma maradt, pontosan mutatja mi maradt a zsarnokból, a kommunista hatalomból, mi is az ha valamit elsöpör a nép haragja. Ez méltó emléke lenne 56-nak, ezt is művészek alkották az utókor számára, csak ez az alkotás a nép által végrehajtott befejezéssel olyan jól sikerült, hogy nem kell hozzá magyarázatot fűzni, mit is akar jelképezni.
Ha egyetért gondolataimmal kérem segítsen a CÖF tagságával megismertetni, hátha szerezhető hozzá olyan támogatottság, mely arra indítja a főváros vezetőit, hogy a szobor maradványai a Városligetben most meginduló építkezések során visszakerülhessenek eredeti helyükre. Szerintem ezzel nem sértjük a jelenlegi emlékmű alkotóit sem, hiszen csak egy korábban megépített szobor maradványai kerülnének vissza az eredeti helyükre. Nem tudom hányan voltunk akkor a téren. Én 12 évesen az Ajtósi- Dürer sor és Dózsa György út sarkán álló villanyoszlopra felmászva néztem végig a szobor ledöntését, máig emlékszem a sötétedés beállta után hogyan villantak fel az elszakadó drótkötelek fényei és a tompa puffanásra és az üdvrivalgásra miután a szobor fejjel előre lebukott. Valahányszor arra járok mindig előjönnek bennem a régi képek és biztosan így van ezzel mindenki aki ott volt. Hátha át lehet adni ebből az érzésből valamit az utókornak is.
Üdvözlettel
2015-02-17
Dr. B.Gy.
