Tisztelt Címzett!
Ma reggel a Dunavilág rádió műsorában nagy örömömre elhangzott a CÖF-beszámolóban a folytatódó SZABADSÁGHARC!
Részemről is ezt hírdetem 2010 óta!
Íme a legújabb írásom, megjelent a Melbourne-i Magyar Élet hetilapban, 2013 október 17.-én. (Egyetlen magyar újság Ausztráliában.)
ISTEN ÓVJA TOVÁBBRA IS MAGYARORSZÁGOT!
Tisztelettel Pálos István, ötvenhatos magyar
EGY SZABADSÁGHARC, AMELY TÖBB, MINT FÉLÉVSZÁZAD UTÁN GYŐZEDELMESKEDIK.
1956 október huszonharmadikán este kezdődött, amikor a Rádiónál eldördűlt az első lövés. Hajnalra már szovjet tankok lánctalpainak zajától volt hangos a város. S néhány nap hősies kűzdelme után „kisütött az őszi napsugár”, GYŐZTÜNK! Sajnos, csak látszatra. A legtöbbnyire ukrán, a Magyarországon állomásozó szovjet sorkatonák, három-négyéves szolgálat után
sejtették, talán tudták is, hogy kik, és mi ellen kell harcolniuk. Megtörtént, hogy a politikai tisztek pisztollyal a hátukba kényszerítették előre őket.
November 4. vasárnap hajnal. Újra támadott a Vörös Hadsereg. Kicserélt, ferdeszemű, ázsiai katonákkal, akik Szueznél, vagy Berlinben tudták magukat. Újszerű fegyverekkel, T54-es harckocsikkal, kályhacső átmérőjü aknavetőkkel, négycsövű géppuskákkal. Olyan rohamlövegekkel, hogy a hatalmas ágyúcső miatt majdnem orrabukott a lánctalpas jármű.
Legtovább Csepel tartotta magát. A munkásosztály legjobbjai, a „Vörös Csepel”! Budafokra úgy vonult be az orosz hadoszlop, hogy a tankok és legénységet szállító teherkocsik között három, civil lakósággal megrakott gépkocsi is be volt sorolva. November közepére már csak kósza hírek keringtek a Pilisbe behúzódott ellenállókról… Az már csak álom volt.
A Nyugat nem segített. Sőt, Szuezzel halászott is a zavarosban. Ez volt a legfontosabb tárgykőr az Egyesült Nemzetek gyülésein, nem a magyar szabadság! Több, mint kétszázezer ember menekűlt el az országból. Azok a szabadságharcosok, akik reménykedve otthon maradtak, vagy túl későn próbáltak menekűlni, börtönnel, vagy az életükkel fizettek az áruló Kádár Jánosnak. A kétszázezer nem volt mind felkelő. A legtöbben csak szabadon akartak élni. Kijöttek néhányan a „barikád másik oldaláról” is, vagy csak kalandvágyból lépték át a határt. S szétszóródtunk a világ mind a négy sarkába.
Ausztrália hivatalosan 9000 ötvenhatos menekűltet fogadott be. (A későbbi években is érkeztek sokan, mint bevándorlók.) Új értelmet kapott az itteni magyarság élete. Szárnyra kaptak a korábban megalakúlt egyesületek, egyházi közösségek, majd újak is alakúltak. Az évtizedek folyamán a szabadságharcosok közül sokan kűzdöttek tovább 56 szellemében: Kitartó, odaadó magyar munkássággal. A magyarságért vállalt szolgálattal. Magyar iskola, cserkészet, tánccsoport, énekkar, szinház, egysűleti és egyházi tevékenységek. Magyarházak építésénél önkéntes munkával, pénzbeli segítséggel.
1989. A rendszerváltás. A nagy-nagy remények lassú szétfoszlása. A váltakozó, többnyire szocialista kormányok alatt a nemzeti vagyon nagy részét kiárúsították, az ország eladósodott, 2010-re a szakadék szélére kerűlt, s kis híjján Görögország sorsára jutott. Elérkezett az idő a nemzet megújhodására. Vannak, akik mentőangyalhoz hasonlítják a 2010-ben kétharmados többséggel megválasztott kormányfőt, Orbán Viktort. Én csak így jellemezném: EGY IGAZ MAGYAR HAZAFI és zseniális politikus! Egyik első kijelentése az volt, hogy SZABADSÁGHARCOT folytat 56 szellemében! (Az első Orbán kormány alatt kerűlt a Parlamentbe, méltó helyére a Szentkorona is.)
S aki követi a magyarországi esményeket, az hétről-hétre egy-egy új győzelemnek lehet a tanuja szociális, vagy gazdasági vonalon. Pedig nemcsak a ellenzék/ellenséggel kell csatát vívni. Ennek a belső ellenségnek a hazaáruló úszitására a félvilágot Magyarország ellen hergelik, belértve az EU parlamentjét és az USA egyes politikusait. Hazug, mindent kifordító rágalmaikkal, sokszor mocskos alpári módon kiabálnak kígyót-békát a kormányra. Gyomor kell hozzá, hogy a képernyőn látott és hallott ömlengéseket ki lehessen bírni. Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy, Szanyi… Ezek akarják kormányozni az országot?
De vannak még harcostársak! A Civil Összefogás, a Szellemi Honvédelem, a békemenetek százezrei. EGY ÚJ MAGYARORSZÁG VAN SZÜLETŐBEN ! S ez a Magyarország kinyújtotta kezét a világ MINDEN MAGYARJÁNAK ! Az állampolgársággal, az elszakított országrészek oktatási, kulturális, anyagi és egyéb segítésével. A tengerentúli magyarokhoz a Kőrösi-Csoma fiatalok jöttek felerősíteni magyar mivoltunkat, FŐLEG A FIATALOK körében.
A szabadságharc itt is toboroz. Aki nem csak kűlsőleg, de szívben, gondolkodásban, tenniakarásban is magyar, az álljon be a sorba! Mert fegyver az állampolgárság felvétele, fegyver a bejelentkezés a jövő évi választásokra, s fegyver maga a szavazás is. Még soha ilyen nagy esélye nem volt annak, hogy 1956 végre GYŐZEDELMESSÉ VÁLJON!
Magyarok a nagyvilágban! Magyarok itt Ausztráliában! Tartoztok ennyivel szüleitek, nagyszüleitek emlékének!
Tartoztok ennyivel Magyarországnak!
