Tisztelt Szabó Tímea képviselőasszony!
Az ön pártjának a neve Párbeszéd, ezért bátorkodok feltételezni, hogy nomen est omen, a Párbeszéd jegyében meghallgat, s talán ahhoz is lesz bátorsága és tartása, hogy virtuálisan a szemembe nézzen mindazokéval egyetemben, akik esetleg egyetértenek az általam leírtakkal és, ismét csak esetleg úgy érzik, hogy ez a levél az ő véleményüket is képviseli. Ön először a Lehet Más a Politika színeiben kezdett el politizálni, amikor – számomra nagyon rokonszenvesen, karakán módon – kiállt a temerini fiúk mellett. Egész életemben azt tapasztaltam, hogy számomra nincs igazság, hogy minden jogot, ami jogállamokban az embernek alanyi alapon jár, az önmagát farkasanyától származtató ország járma, illetve farkastörvényei között ki kell harcolnom. Szilárd meggyőződéssel, soha meg nem hajolva, ellenséges politikai, oktatásügyi, egészségügyi és általában mindenügyi klímában kellett mindig is helytállnom és üdítő látvány volt, hogy a FIDESZ-KDNP, a Jobbik és az LMP immár kiáll az elszakított magyarok mellett, nem a Göncz Kinga-féle önfeladó, mások bőrét elkótyavetyélő politika fog érvényesülni, hogy az MSZP ellenzékbe vonul, az SZDSZ a levesbe és Gyurcsány egy életre kiviselte magát a magyar politikában. Mekkorát tévedtem, amikor azt hittem, hogy Gyurcsány eltakarodik a közéletből, hogy vele már senki nem lesz hajlandó összefogni, hogy a Jobbik magyar érdeket képvisel, hogy tényleg lehet más a politika! Mentségemre szolgáljon, hogy ön legalább akkorát tévedett, mint én akkor, amikor LMP-s színekben politizált. Mennyire áthúzta saját politikáját akkor, amikor kiugrott az LMP-ből több társával együtt és összeállt a vörösökkel, Párbeszéd Magyarországért néven. Aztán ismét nevet váltottak, talán Magyarország egyszerre volt túl kicsi és túl nagy ahhoz, hogy érte folyjon a Párbeszéd? Ezt én már nem tudom meg. Később Roj, a kopaszvezér és az antiszemitából kommunistává átvedlett Jakab Péter-vezette jakobinus fordulat bekövetkezett a Jobbikban és önökhöz csatlakoztak.
Ment a botránypolitizálás és a kifejezetten ellenséges politika velem, velünk szemben. Minek nekünk szavazójog, minek szavazzunk egy olyan kérdésben, amelynek eredménye minket nem befolyásol. Igen, ez DK-s szöveg, de a DK az önök szövetségese, a DK cselekményeiért szövetségesként önök is felelnek. És akkor nem beszéltünk Szotyori-Lázár Zoltánról sem, akivel volt alkalmam elbeszélgetni, de sajnos értelmes beszélgetést nem lehetett vele folytatni, mert a kétségkívül számonkérő, de kultúrált hangnememre, az állampolgári kritikára anyázással és gyalázkodással válaszolt. Szerinte én elhülyülésre hajlamos, üveggyöngyökkel megvásárolható indián vagyok és még ő van felháborodva, hogy én merészelek ezzel egyet nem érteni. Ő és pártja is az ön szövetségese. Szegedi Csanádostúl, Gyöngyösi Mártonostúl, hogy a múlt sötét alakjaiból csak néhányat említsek. Nincsenek illúzióim.
Ám az még nekem, a közéletet követő embernek is sok(k) volt, hogy ön feláll az Országgyűlésben és azért méltatlankodik, mert hozzánk védőeszközöket juttat a magyar kormány. Nem, nem vagyok félretájékoztatva, kifejezetten az ön beszédének a felvételét néztem meg és a saját, Szotyori-Lázár Zoltán szerint elhülyülésre hajlamos elmémmel értelmeztem a történteket, a következő képpen:
– ön felháborodott hangon kezdte sorolni, hogy milyen helyekre küldött eszközöket a magyar kormány
– a mondanivalóját nem tudta befejezni a kormánypárti képviselők tapsviharában
– a házelnök – helytelen módon – nem adta meg önnek a szükséges időt arra, hogy befejezze
Nem hiszem, hogy ön sajnálja tőlem a maszkot, ezt igazán nem feltételezem, bármennyire is sulykolja ezt a kormánypárti sajtó. Én azt hiszem, hogy a kormányba akart egyet rúgni és ennek érdekében az eszköztárban benne van az ellenem való hangulatkeltés is, hiszen azzal meg lehet szólítani az ellenzéki szavazók egy rétegét, akiknek a DK nemzetpolitikája rokonszenves. Vélelmezem, hogy tud arról, hogy van elég maszk Magyarországon. Ámde hogy a temerini fiúk szent Johannája, hős védelmezője úgy állítsa be, mintha azért nem lenne maszkja a magyarországi magyaroknak, mert a kormány nekünk merészelt juttatni belőle, nos ez azért betűt kíván, s nem egyebet, mert én békeszerető ember vagyok.
Románia a magyar többségű területekre “véletlenül” nem juttat felszerelést, etnikai alapon kirajzolódik a határ a között, hogy kin segít a kormány és kit hagyna a sorsára, talán még a tenyerét is dörzsölve. És tudván – a temerini fiúk egykori hős védőjeként -, hogy minket nem képvisel Románia, képes úgy beállítani, mintha a magyarországi magyaroktól, egyféle parazitaként – a kormány jóvoltából – mi szívnánk el a levegőt. Nézze csak meg, hogy kiállt ön mellett Románia nagykövete.
Pedig, ha Románia már a sorsára hagyja a magyarlakta területeket, hadd hulljon a férgese, saját, román nemzetiségű polgárait is diszkriminálva, ha véletlenül magyarlakta vidéken élnek, akkor, ha nincs ebben tudatos gyilkos szándék, akkor Magyarország segítő kezét örömmel nyugtázná és megköszönné a román állampolgároknak nyújtott magyar segítséget. De nem. A nagykövet úr ahelyett, hogy megköszönte volna a segítséget, amelyet az elméletileg általa képviselt állampolgároknak szánt a magyar kormány, ön mellé állt.
Legkésőbb itt meg kellett volna értenie, főleg a témával korábban foglalkozó képviselőként, hogy ezek a magyarellenes beidegződések, a magyar kártya előhúzása és kisvártatva Iohannis – beolvadásból jeles – elnök úr, akire sajnos valamikor szavaztam képes volt összemosni az autonómia (önrendelkezés) fogalmát a terület elsajátításának fogalmával és megszólítva azt a sok egyszerű lelket, akiknek egyetlen éltető eleme, hogy minket gyűlölhetnek, nos, ez a szász származású ember, szintén számításból ellenünk uszítva kampányol a PSD ellen. A PSD a PCR utódpártja, a kommunista párt ifi tagozata, amelyik falurombolással is “büszkélkedhet” és tanúsíthatom, hogy ártatlan mindenféle magyarbarátság vádjában, soha semmiben semmilyen gesztust nem gyakorolt mellettünk, s immár láthatóan Iohannis se fog. Semmi jóra nem számíthatunk tőlük, kizárólag a mindenkori magyar kormány képvisel bennünket, s így, most láthatóan a magyar kormány kiáll mellettünk és arra bátorítom önöket, hogy hasonlóan cselekedjenek. Ön személy szerint felelős azért, mert ez most kirobbanhatott, a válságkezelésben sikertelen Románia most rajtunk ül tort, mert gyengeséget tapasztalt a magyar politikában, látja, hogy a magyar politikában nem egyértelmű, hogy nekünk bármiféle jog járna. Ön, Szabó Tímea, a Párbeszéd képviselő asszonya kulccsszereplővé vált ebben a kérdésben, önre úgy tekint a magyarellenes soviniszta politika, mint románul érző magyarra, olyan képviselő, akinek a nyilatkozatával bizonygatni tudják övéiknek, hogy a velünk szemben, ellenünkben gyakorolt politika “még józanabb magyar körökben is helyeselt”. Önnek meg kellene tagadnia a felszólalását. Nem azért, hogy önre szavazzak, mert az nem fog megtörténni. Hanem azért, hogy helyesen cselekedjen és tényleg a szemünkbe tudjon nézni. Mert ön túl fogja élni a pártszövetségét és a jelene a múltjává válik, amiből ugyanúgy nem tud majd kivetkőzni, mint Gyurcsány Ferenc, az ön szövetségese. Ezúttal ne a szavazatszerzés jegyében, hanem a jóérzés, a magyar nemzeti minimum jegyében cselekedjen.
Végezetül, álljon ez a helyzet bizonyítékként arra, hogy a magyarországi választásokon való részvétel nem tét nélküli. Ha ugyanis a magyar kormány kiáll mellettünk, akkor Románia és társai kevésbé fognak ellenünk, hatalmi pozícióból vitézkedni, még akkor is, ha az ellenzék készséggel aszisztál az ellenünk való román törekvésekhez. Ha megfordítanánk a szerepet és ön kormányon, például külügyminiszterként mondana hasonlóan ellenséges, felháborodott dolgokat mellettünk gyakorolt gesztusokról, akkor Románia vérszemet kapna, érezné, hogy eljött az ő ideje.
Ebből nem tud csendben kimászni, mert ez innentől fogva egy billog az ön nevén, mert önként és dalolva beállt abba a sorba, amelyben Károlyi Mihály, Linder Béla, Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc nevei díszelegnek az internacionalizmus jegyében vállalt magyarellenesség piedesztálján és ez már nem válik meg nem történt dologgá. Ebből az ön származása nem kiút, mert senki sem tehet arról, hogy mit tett és hol élt a nagymamája, így ön sem, sőt Dobrev Klára sem, bár ő még mindig ott él, ami már egyéni felelősség, s ön Dobrevvel is szövetségben áll. Nem, innen csak úgy lehet kihátrálni, ha élesen elhatárolódik a saját felszólalásától és, ha van szégyenérzete, akkor bocsánatot kér az összmagyarságtól, kiderült alkalmatlansága okán pedig visszaadja a mandátumát. Vagy nem tanúsít szégyenérzetet és megbánást és akkor kénytelen leszek sok más emberrel együtt önt a nemzetellenesek, a magyarellenesek közé sorolni.A labda az ön térfelén pattog, tisztelt képviselő asszony.
A labda az ön térfelén pattog, tisztelt képviselő asszony.
Üdvözlettel Aradról,
L.Á.
