NYÍLT LEVÉL A VAS UTCÁBA
Kedves diákok!
A kormány az Egyetem működésével kapcsolatos jogait egy kuratóriumra ruházta. Ebbe nem lehet belekötni, mert ez, az Egyetem autonómiáját növeli. A kuratórium élére pedig egy szakmailag megfelelő kvalitású, de konzervatív értéket valló személyt nevezett ki, Vidnyánszky Attilát. No, ez verte ki a biztosítékot az egész balliberális táborban, ideértve az Egyetemet is. Járjuk körül ezt a témát!
Az Egyetem korszerűsítését és működési költségét a mindenkori költségvetés biztosította/biztosítja. Ha Önök elfogadják a konzervatív értéket valló adófizetők pénzét, akkor nincs erkölcsi alapjuk a kizárólagosságra. Fogadják el az egyik liberális elvet: virágozzék minden virág! Vagy ez esetben nem érvényes a multikulti?
Gondolkozzanak el azon, hogy hol van az a fórum, amely jogosult ítélkezni arról, hogy a konzervatív, avagy a mai, szélsőségesen liberális eszme szolgálja-e jobban a közjót? Ha van ilyen fórum, akkor az, a másik liberális elvet sérti, az értéksemlegességet. Ha viszont nincs ilyen fórum, akkor az Önök Vidnyánszky ellenességének nincs alapja. Önök a maradiság védelmében tiltakoznak, amikor is a Kádár-korban kinevelődött, majd a rendszerváltás után mundért cserélt tanárok mellett állnak ki, a művészi szabadság fügefa levele mögé bújva.
Önök most a hatalom ellen tüntetnek, a művészi szabadság védelmében. A reneszánsztól a huszadik századig a pápák, királyok, földbirtokosok és pénzemberek voltak a művészetek támogatói. E korban nemigen lehetett szó „önmegvalósításról”, ha a mű nem tetszett a mecénásnak. Fél évezredig ilyen támogatói körülmények között születtek a nagy, időtálló alkotások. Manapság azonban a mecénás szerepét világszerte egyre inkább az állam veszi át, különösen nálunk, hol sem arisztokrácia, sem kulturált burzsoázia nincs. Amíg azonban a gazdag mecénás bátran dönthet arról, hogy kit bíz meg, kit karol fel, addig az állam e tekintetben teljesen elbizonytalanodott, mert a művészet a kultúrharc terepévé vált. Ennek a háborúnak szélsőséges, liberális megnyilatkozása tavaly, a színházak finanszírozásával kapcsolatban: „Mi vagyunk a kultúra. El a kezekkel tőlünk!” Ugyanakkor, a modernnek mondott művészetben divat lett a provokálás, mások érzékenységének semmibe vétele, a vallás és nemzeti érzés kigúnyolása, az erkölcsrombolás, a hedonizmus és szexuális devianciák kultusza, valamint a trágárság. A csipkelődő iróniát pedig felváltotta a maró gúny. Avagy az ún. „magas kultúra”, mely az átlagos állampolgár számára élvezhetetlen. Önöknek el kellene mélyedni abban, hogy korunkban mi számít művészetnek? Létezhet-e művészet biztos erkölcsi talapzat nélkül?
Szerintem minden író és színész hitelességének egyik pillére az erkölcsi talapzat. A száz éve tartó kulturális háború mára Nyugaton térdre kényszerítette a keresztény alapú erkölcsöt és kultúrát, helyébe pedig a liberálisok a nyílt társadalom eszméjét kívánják emelni. E társadalomfilozófiai elmélet szellemi atyja Karl Popper. Szerinte az államot nem a közös nyelv, eredet vagy történelem köti össze, hanem a teljes egyéni szabadságot biztosító törvények tisztelete. Szerintem ez egy újabb utópia, ilyen működőképes államot el sem tudok képzelni. Eddig a rendnek törvények és szokások adtak élhető keretet, viszont a nyílt társadalomban csak a törvény számít, mert a liberalizmus egyik alapelve az, hogy mindent szabad, amit nem tilt törvény. Ebben az új világban, ha majd mindent törvénnyel szabályoznak, az maga lesz a falanszter. Ha nem, akkor pedig anarchia. Az anarchia csíráit már Amerika utcáin láthatjuk. Ezért azt javaslom, hogy rendezzenek vitákat a nyílt társadalom eszmei alapjáról, mert az Önök bőrére megy a játék! De játszunk el a gondolattal, hogy létrejött a nyílt társadalom. Ebben a társadalomban csupán a korlátlan szabadságot biztosító törvények tisztelete lenne a közös eszmény. A művésznek ezt a tisztelet kellene „oltárra emelnie”? Vagy az öngyilkos életvitelt? A hedonizmust, a mának élést, a gyermektelenség kultuszát, a nyolcvan féle nemi identitást és a kábítószer élvezetet? Merthogy ebben a társadalomban csak szubkultúrák léteznek, közös kultúra nincs.
A művészi hitelesség másik pillére az, hogy nem lesz a hatalom szolgálólánya. A hatalom és a művész viszonya hazánkban akkor rendkívül kényes, amikor konzervatív eszmét valló kormány van hatalmon. A liberális elvet valló művész/művészpalánta várja az apanázst, miközben aránytalan mértékben támadja a hatalmat. Ez történik most! Itt, az aránytalan szón van a hangsúly, mert a művészetnek is – az igazi újságíráshoz hasonlóan – egy kicsit mindenkor ellenzékinek kell lennie. Ugyanakkor, korunk egyik rákfenéje az arányosság, a mérték elvesztése minden téren. Ez a szélsőségessé váló liberalizmus egyenes következménye. Ahogy a sportban mondják, Önök árnyékra vetődnek. Hollywoodban száz éve kizárólag a pénz dönti el, hogy mi, ki és hogyan kerül vászonra, a színész ennek az akaratnak volt/van alávetve. Jelenleg pedig a teljes művészi szabadság gúzsba kötése zajlik, amikor is a tervek szerint csak az a film terjeszthető fel Oscar díjra, amely megfelel az igen szigorú liberális egyenlősdi elveinek. A művészi teljesítményt ugyanis felülírhatják ezek a szabályok. Amikor a kormányt támadják, vigyázó szemüket Hollywoodra vessék!
Minden embernek, de különösen művésznek rendelkeznie kell valamilyen világnézettel. A globalista világgazdaság eszmei alapja a végtelen gazdasági fejlődés mítosza véges természeti erőforrások között, ami filozófiai szemszögből nézve képtelenség. Mára már minden gondolkodó ember előtt világos, hogy napjainkban a gazdaság a természeti erőforrásokat megújulóképességüknél nagyobb ütemben éli fel, és a környezet képtelen megfelelő ütemben elnyelni a hulladékot. Gondoljunk csak a kibocsájtott széndioxidra. Ezt a világgazdaságot a pénzoligarchia mozgatja, a pénz pedig hatalom, ez köztudott! A Credit Suisse legfrissebb felmérése szerint, az összes vagyon közel felét a társadalomnak a leggazdagabb egy százaléka birtokolja! D. Rothkopf, a Superclass című tanulmányában (2010) írja, hogy háromszáz dinasztia (mintegy hatezer fő) uralja a világ gazdaságát és pénzügyi rendszerét, és én hozzáteszem, hogy ezen keresztül a politikai hatalmat is, holott őket senki sem választotta meg. Ennek a globálisa háttérhatalomnak aktuális arca Soros György, aki bábként mozgatja az Uniót. A globalizmus önpusztító világrendjének az erkölcsiségét Soros György védekezése szemlélteti kiválóan a francia bíróságon, amikor is a bíró az általa okozott társadalmi kárra hívta fel a figyelmét. Soros védekezése: „Mint piaci résztvevőnek nem kell törődnöm tetteim következményével.” Gondolkodjanak el azon, hogy művészként ezt a világot kívánják szolgálni? A mai, szélsőséges vagyoni viszonyok között egyáltalán lehet-e beszélni demokráciáról? Tényleg Orbán Viktor miniszterelnök úr a demokrácia legnagyobb ellensége?
Végül állást kell foglalniuk a liberális bevándorlási politikáról is, hiszen ez állandó konfliktus forrása az Unióval. Európa őslakossága „egykézik”, ami azt jelenti, hogy e népesség generációként megfeleződik. A bevándorló muzulmánoknak legalább négy, de inkább több gyermekük van, tehát a létszámuk generációként legalább megduplázódik. Ez egy olyan olló, aminek következtében Nyugaton belátható időn belül népességcsere lesz. Amikor pedig többségbe jutnak a muzulmánok, akkor aztán vége lesz a liberális demokráciának és a nyolcvan féle szexuális irányultságnak, nem beszélve a női egyenjogúságról és a művészi szabadságról. Gondolkozzanak el ezen, különösen a lányok!
Kedves fiatalok! Önök egy liberális buborékban élnek, ezért azt javaslom, gondolják végig a fent leírtakat, mert a jövőjükről van szó. Javaslom, hogy mihamarabb térjenek vissza a tanuláshoz, és fogadják el azt a tényt, hogy az országban van egy olyan jelentős népesség, mely a hagyományos, keresztény alapú identitást vallja. Ennek Önök általi elfogadása vagy elutasítása demokráciafelfogásukat minősíti. Amennyiben Önök és tanáraik továbbra is kitartanak „feudális” előjoguk mellett, akkor csak egyetlen megoldás lehetséges. Felére kell csökkenteni az Egyetem költségvetési támogatását, és egy új egyetemet kell alapítani a hagyományos értékrendet valló oktatók és diákok számára.
- 09. 19.
B. P. ny. erdőmérnök
