A 2015-ös esztendő most már visszavonhatatlanul a modernkori nagy népvándorlás kezdeteként íródik be az európai történelembe. Azok a naiv vagy cinikus „világpolgárok”, akik szerint itt csupán ázsiai vagy afrikai hazájukban üldözött menedékkérőkről van szó, akiket a demokratikus, haladó, humanista európai országoknak kutya kötelességük befogadni és ellátni – bármekkora tömegben érkezzenek is –, valamiért nem akarják tudomásul venni, hogy egy kontinensünkre irányuló valóságos új népvándorlási folyamattal állunk szemben, amelynek még csak a kezdetét jelenti az a több százezer ember, aki az idén Ázsiából és Afrikából Európába érkezett – ők még csak az úttörői annak a sok milliónak, akik a következő hónapokban, években indulnak útnak, felénk.
Ne legyenek illúzióink: az otthonukat háborúk, etnikai, vallási üldöztetés és a nyomor miatt elhagyni kényszerülők száma az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) létezése óta sosem volt még olyan nagy, mint most, ráadásul gyorsan növekszik. Legfrissebb jelentésük szerint világszerte mintegy 60 millió ember kénytelen az otthonától elszakítva élni, és soha korábban nem nőtt olyan mértékben a világ menekültjeinek száma egyetlen év alatt, mint 2014-ben. A világban dúló konfliktusok és az általuk okozott emberi szenvedés egyik friss és látványos következménye, hogy drámaian nő azon menekültek száma, akik biztonságot keresve, végső kétségbeesésükben, életveszélyes tengeri utakra vállalkoznak. Az UNHCR jelentése alapján 2014-ben 13,9 millió ember vált újonnan menekültté – négyszer annyian, mint 2010-ben. A múlt év végére 19,5 millióra nőtt a menekültek száma a világban, míg az erőszak által saját hazájukon belül földönfutóvá tett embereké 38,2 millióra ugrott, és 1,8 millióan várták menedékkérőként, hogy kérelmükről döntsenek annak az országnak a hatóságai, ahova menekültek. A menekültek fele gyermek. Az ukrajnai konfliktus, a Földközi-tengeren át a kontinensre érkező 219 ezer ember, valamint a Törökországban élő rengeteg szíriai menekült Európában ráirányította a figyelmet arra, hogy mit kezdjenek a menekültekkel. Európában a tavalyi év végére elérte a 6,7 milliót azoknak a száma, akik az otthonukból elűzve itt kerestek biztonságot.
A Magyarországra érkező menedékkérők száma 2014-ben több mint duplájára nőtt az előző évhez képest: az UNHCR adatai szerint tavaly 41 400 új menedékkérelmet adtak be, míg az előző évben 18 600-at. E növekedés következtében hazánk tavaly a 9. legtöbb menedékkérőt fogadta be a világon. A legtöbben Koszovóból, Afganisztánból és Szíriából érkeztek. Az idei év első három hónapjában 185 ezer új menedékkérőt regisztráltak az Európai Unió tagállamaiban, több mint felük Németországban és Magyarországon folyamodott menekültstátusért – közölte június 18-án a friss adatokat az unió statisztikai hivatala, az Eurostat. Az egymillió lakosra vetített menedékkérelmek száma messze Magyarországon a legmagasabb. Míg az unió egészében egymillió emberre 365 menedékkérő jut, Magyarországon 3322. Németországban ez a szám 905, Magyarország után pedig Svédországban és Ausztriában a legmagasabb, valamivel több mint 1100. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a legutóbbi időben naponta átlagosan már ezer migráns lépi át illegálisan a magyar határt, akkor túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy veszedelmes új korszak kezdődött, mert ha ezt a folyamatot nem sikerül megállítani, akkor Magyarországon az év végére a második legnagyobb „várost” fogják alkotni a távoli országokból hozzánk érkezett tömegek.
Nem alaptalanul mondta hát Orbán Viktor miniszterelnök június 19-én Pozsonyban, hogy ma az európai országok közül Magyarországra nehezedik a legnagyobb migrációs nyomás, hiszen az idei év első öt hónapjában több mint 50 ezer bevándorló érkezett, több mint Olaszországba vagy Görögországba. A miniszterelnök újságírói kérdésre elmondta: Magyarország nem fog segítséget kérni határai megvédéséhez, mert kötelességének tekinti, hogy azt megtegye. Az illegális bevándorlás bűncselekmény, ezért „a magyar kormány az ország határait és ezzel Európa külső határait is meg fogja védeni”. A miniszterelnök az Európai Unió múlt heti csúcsértekezletén egyúttal arra figyelmeztetett, hogy a mostani migráció egy olyan népvándorlási folyamat, amellyel hosszabb távon kell számolni. Szerinte „téved, aki úgy gondolja, hogy ez egy átmeneti közel-keleti válság következménye, mert az európai jóléti rendszer olyan vonzó, hogy a következő években milliók fognak útra kelni, ha úgy érzik, hogy van esélyük bejutni. Egyetlen megoldás van szerintünk. Meg kell védenie mindenkinek a saját határait. Ha kapunk segítséget, akkor együtt, ha nem, akkor külön-külön, de a határokat meg kell védeni” – hangoztatta a miniszterelnök, aki szerint különben nem lehet feltartóztatni az áramlást, és milliószám fognak érkezni Európába a harmadik világból a gazdasági megélhetés és a jobb élet reményében.
A kormányfő nyilvánvalóan nem csupán a saját és kormánya álláspontját fogalmazta meg a fenti szavakkal, hanem a magyar emberek, a civil közösségek túlnyomó többségéét is, amit az is bizonyít, hogy már több mint egymillióan vettek részt a bevándorlás ügyében kezdeményezett nemzeti konzultációban, s az eddig feldolgozott kérdőívek alapján a válaszadók 80 százaléka lényegesen szigorúbb intézkedéseket követel az illegális bevándorlás megállításáért. Néhány napja a szerb határ közvetlen közelében levő Mórahalom polgármestere arról számolt be, hogy néhány forgalmasabb nap alatt több ezer ember érkezik illegálisan a Homokhátságra, az itt élők tűrőképességük határára értek. A polgármester úgy fogalmazott, „ez már nem menekültügy, hanem népvándorlás, amelynek a frontvonalában vagyunk, és ilyen teher mellett sajnos már nem lehet a normális életviszonyokat fenntartani”.
Ezért joggal mutatott rá június 26-i közleményében a CÖF-CÖKA vezetősége, hogy a dél-magyarországi kistelepülések rettegésben élnek. A régió fővárosa, Szeged polgármesterének szeme előtt egyes magyar fiatalok a városba „sétáltatják” jó pénzért a ki tudja honnan és miért jött ismeretleneket. Nem kétséges, hogy közös polgári szolidaritással, összefogással meg kell védenünk kontinensünket. Az ENSZ és az Európai Unió közös erejével (miközben az üldözötteket befogadjuk) a népvándorlás kiindulási pontjain kell megszüntetni az okokat. A nyugat-balkáni exodus balkáni útvonalát minden lehetséges eszközzel le kell zárni. „A magyar emberek éberen figyelik a pártok és a civil szervezetek nehéz időkben tanúsított viselkedését. Az erkölcsi felelősség önmagáért beszél. A CÖF-CÖKA Kuratóriumának tagjai egyenként 100.000 forintos hozzájárulással, reklámfilmmel megkezdik a polgárok figyelmének felhívását a zöldhatárzár mielőbbi létrehozásának szükségességére.
Reményeink szerint pártérdekeltség nélküli polgári szolidaritással kifejezhetjük, hogy >A haza minden előtt<” – zárul a CÖF-CÖKA közleménye.
Ha már Kölcseyt idézték a civil vezetők, hadd idézzem én is itt a Himnusz költőjének unokaöccséhez intézett híres, ma is megszívlelendő Parainesis-ét: „Ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérük s a föld minden tartományinak egyforma polgáruk legyünk… Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk… Hol az ember, ki magát a föld minden országának szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidás csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja.”
„Mi is szívemberek vagyunk, de nem vagyunk agyatlanok, a kettőt egyensúlyban kell tartani” – mondta Orbán Viktor az EU-csúcsra érkezve múlt csütörtökön, egyúttal arra figyelmeztetett: „Észnél kell lenni, itt most nem szabad engedni sem a szép szavak csábításának, sem az együttérzésnek”, amelyre ugyanakkor mindig szükség van. A miniszterelnök azt a kérdést tette fel, amit minden felelősen gondolkodó, a családjáért és hazájáért tenni kész magyar ember: ki dönti el, hogy kit engedünk be a házunkba, a lakásunkba, az országunkba? Ez alapvető nemzeti érdek és Magyarország, a magyar emberek, civil közösségek csak maguk dönthetik el. Márpedig az nem áll érdekünkben, hogy a bűnözőknek busás hasznot hozó embercsempészetet támogatva, szabad utat engedjünk a zöldhatáron illegálisan átnyomuló gazdasági „honfoglalóknak”, mint azt nálunk a baloldali, álhumanista ellenzék követeli. Igazuk van a CÖF-CÖKA vezetőinek: „A nyugat-balkáni exodus balkáni útvonalát minden lehetséges eszközzel le kell zárni!” – Ha kell, azon az áron, hogy biztonsági műszaki zárat létesítünk országhatárunk veszélyeztetett szakaszain, az ókori kínai nagy fal, a római limes, vagy a modernkori védőfalak, -kerítések izraeli, amerikai, spanyol, bolgár–török, görög–török stb. példáját követve.
