Írtam e néhány sort, tisztelettel Honfitársaimnak.
M. L.
Néhány sor a Brüsszelben és itthon kiabálgatóknak:
A szeretet, ahogy e felséges szót kimondjuk – ma már igencsak hiánycikk.
Mi van helyette: közöny, szeretetlenség, tolakodás, harsány utcai hazudozás, erőszak a képernyőn, gyakran megtestesül maga a gonoszság.
A folyton-folyvást, pénzért hazudozó médiahatalmak ehhez szoktatnak gyereket, felnőttet.
Vajúdó idők küszöbén állunk.
Makulátlan lett a céda és mocskos a szűz.
Belső és külső ellenségeink /ők jobbára azonosak/, azon ravaszkodnak, hogy ezen Istenáldotta, megcsonkított medencénkbe idegeneket kényszerítsenek be.
Ez nem lehetséges. Sem most, sem semmikor!
Közöljük ismét velük: Hazánk nem eladó.
És azt is, hogy lakott.
Ahová vendégként is csak azok léphetnek, akiket mi hívunk. Különben a betolakodóknak járó eszközökkel és módon fogadjuk őket.
Még egyszer: vajúdó idők küszöbén állunk!
Ti gondolkodók, április 8 óta csaknem 3 millióan, legyetek másokat is bátorítani képes Emberek!
Minél hangosabbak a pillanatok nyelvelői, annál jobban figyeld magad, hogy át tudj nézni rajtuk.
Fogadjuk meg az íróóriás néhány szavát: „Az Idő mindig felel arra, amire a pillanat nem tud.” /Márai Sándor: Teljes Napló 1945./
