Polgártársaim! Manapság ki a magyar állampolgár?
Van itt avar, jász, kun, német, vietnami, szerb és bolgár,
továbbá horvát meg szlovák, kínai, lengyel és görög,
holland, orosz, sőt kenyai, pár japán is itt lődörög.
Egyre több a félig magyar: ukrán, angol, ír és digó,
koreai, s tucatnyi más. Kell ide még több náció?
A cigányt kifelejtettem, a zsidót is kár kihagynom.
Egy szó mint száz: sok nép műve a tarka nemzeti vagyon.
És még jönne tíz más, aki éppen a kerítést bontja.
Jelentkezzen, ki úgy hiszi, ő Árpád apánk utódja!
Vannak nem közibénk valók: ők kitárnak minden kaput,
nem viselik el a rendet, mert nekik hatalom nem jut.
Ideje most megtorpannunk, hogy ne essünk szét száz részre!
Magyarok? Mi mindannyian! Itt az idő! Térjünk észre!
„Kondítsd meg a vészharangot!” − ezt sugallja Árpád apám.
„Máris ide varázsolom: ott csüng azon a körtefán.”
Nem találok jobb szerszámot, csak az ősi véres kardot
− Honfitársak, nézzetek rá! −, s félreverem a harangot.
Honfoglalók tülekednek törpe országunk határán!
Védjük meg vegyes magunkat! Akár az életünk árán!
Dr. B.
