Ma már senki számára nem lehet kétséges, hogy az Egyesült Államok nagyhatalmú pénzügyi köreinek (az un. háttérhatalomnak) szándéka és közreműködése folytán Európába sok millió keleti és fekete-afrikai ember betelepítése vette kezdetét a múlt évben. E szándékot és a mögötte meghúzódó célokat az említett körök az Európai Unió egyes vezetőinek és pártjainak aktív segítségével kívánják megvalósítani, minden bizonnyal az itt élő népek akarata ellenére és azok kárára. A betelepítés indokai hamisak, jogi alapjai hiányoznak.
Tekintettel az említett pénzügyi körök világban betöltött szerepére, csillapíthatatlan profitéhségére, valamint arra az alapigazságra, hogy a politikában mindig minden a pénzről és a hatalomról szól, nyilvánvaló, hogy a mögöttes szándék Európa gyarmatosítása és egységes irányítás alá vonása a háttérhatalom valamiféle bábkormányának vezetésével.
A célok megvalósításának részletei most még titkosak, de minthogy sem a politika, sem a hadviselés nem nélkülözheti a stratégiát és taktikát, biztosak lehetünk abban, hogy ezeket már alaposan kidolgozták.
A nemzetállamok felszámolása nem új elképzelés, több mint száz éve titkos társaságok ötletei közt is szerepelt már, majd Richard Coudenhove-Kalergi állt elő a „Páneurópa” eszméjével 1923-ban. ”Praktischer Idealismus” című művében (1925) tömeges betelepítéssel kevert fajú népességet és egyetlen közös államot javasol Európa számára. Nem csoda, hogy ezt az elképzelést saját céljai megvalósítására felkarolta a háttérhatalom.
Az akció tehát megindult és minthogy Európa határait a vezetők szándékosnak tekinthető mulasztása miatt senki nem őrzi, az elmúl egy év során már több mint másfél millió, ígéretekkel elkápráztatott embernek sikerült bejutnia a kontinensre és a bevándorlás tovább folytatódik. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a volt gyarmattartó országokba már évtizedekkel ezelőtt igen sokan érkeztek az egykori gyarmatokról és nagyszámú vendégmunkás is ragadt meg véglegesen egyes államokban, tehát az etnikai arányok néhol jelentősen megváltoztak. Mindezek ellenére asszimilációról, integrációról nem beszélhetünk, a különböző etnikumok közti vegyes házasságok ritkák, elkülönülés, gettósodás figyelhető meg.
Mit tudunk az új jövevényekről? Tudjuk, hogy többségük fiatal férfi, egyes csoportjaik feltűnően katonásan viselkednek, háborús területekről jönnek, anyagilag mégis jól állnak, modern informatikai eszközökkel rendelkeznek és gyakorlatilag mind muzulmánok, európaitól eltérő mentalitással és szokásokkal. Európai értelemben vett munkaképességről túlnyomó többségük esetében nem beszélhetünk a szaktudás, általános műveltség és nyelvismeret hiánya miatt. Tudjuk, hogy az un. Iszlám Állam (ha létezik egyáltalán ilyen legyőzhetetlennek tűnő önálló szerveződés), mely háborút hirdetett Európa ellen is, már a múlt év során többször dicsekedett azzal, hogy több ezer harcosát juttatta be migránsként Európába, majd aztán Párizsban és Brüsszelben súlyos terrortámadások történtek. Tudjuk, hogy számos országban jelentősen elszaporodtak a migránsok által elkövetett köztörvényes bűncselekmények, a nemi erőszak, helyenként zavargások fordulnak elő, ha ellátásuk nem felel meg igényeiknek. Tapasztalható, hogy egyes államokban a hatóságok és rendfenntartó erők már most sem képesek feladataikat ellátni egyes városrészekben. Tudjuk azt is, hogy pl. Németországban az oda beérkezettek jelentős részéről a hatóságok semmiféle információval nem rendelkeznek, miközben a schengeni övezetben a belső határok ellenőrzés nélkül átjárhatók. Nincs hír viszont arról, hogy hány migránst sikerült már foglalkoztatni az állítólag munkaerőhiánnyal küzdő országban, tehát nagy tömegű ember tétlenségben tölti napjait. Tudjuk továbbá, hogy a jelenleg befogadott kb. másfél millió ember eltartása óriási kiadást jelent a német költségvetésnek, de ennek ellenére még további milliók érkezését sem akadályozzák, mi több, legálissá tennék a betelepítéseket Törökországból. Az EU vezetése kezdettől fogva a migránsok tagországonkénti elosztását szorgalmazta, utóbb már hatalmi szóval kvóta-rendszer szerint kötelezne befogadásra, miközben nem szabna felső létszámhatárt.
Sokat mondó, hogy egyetlen uniós vezető sem magyarázza meg azt a körülményt, hogy miért kellene éppen Európának befogadnia sok millió embert, – akik közül csak igen kevesen tekinthetők valódi menekültnek,- miközben a világ egyéb országai ilyesmitől mereven elzárkóznak. Azt sem indokolják, hogy miért kellene véglegesen letelepíteni Európába az ide érkezőket, hiszen azok a háborúk befejeződése után haza is térhetnének. Nincs magyarázat arra sem, hogy a demokráciát renitensnek tekintett kormányokon számon kérő uniós elit miért nem kéri ki a tagállamok népeinek véleményét a betelepítésekről például népszavazással. („Renitens” az a kormány, mely eleget tesz uniós és schengeni kötelezettségeinek, valamint demokratikus módon népszavazást rendez sorsdöntő kérdésben.) Ma már nem titok, hogy a migránsok viselt dolgait illetően a nyugat-európai államokban sajtócenzúra működik és véleménydiktatúra gyakorol nyomást a bevándorlást ellenzőkre. Tengeren túli pénzügyi körök és kormányzati tényezők egybehangzóan támadják a magyar és lengyel kormányt a migrációval kapcsolatos álláspontjuk miatt (is). Vajon ezeknek milyen érdekük fűződik Európa idegenekkel történő benépesítéséhez?
Mindezen körülmények világosan bizonyítják, hogy az EU egyes vezetői e fenti körök igénye szerint diktatórikus módon az egész kontinensre kiterjedően kívánják megváltoztatni az etnikai arányokat, továbbá azt, hogy e tömegekkel egyéb céljaik is vannak, melyeknek semmi köze sem humanizmushoz, sem munkaerőhiányhoz.
Felmerül tehát az a kérdés, hogy vajon a bevándoroltatás megtervezői céljaik elérésére mennyi migráns jelenlétét tartják szükségesnek és amennyiben ezt a létszámot Európában sikerül elérni, akkor milyen további lépések szerepelnek a tervekben.
A Coudenhove-Kalergi tervnek a kevert etnikumú és/vagy a kevert fajú népesség kialakítására vonatkozó igénye a fentiekben említett viszonyok közt nyilván nem valósul meg automatikusan, még nagyszámú bevándorló jelenléte esetén sem. Ebből következik, hogy amennyiben a terv felkarolói fontosnak tartják ezt a népesség-homogenizálást, azt rövid távon csakis erőszakkal kényszeríthetik ki. Az erőszakhoz az szükséges, hogy megszűnjön az államok közrendje. Ennek technikája jól ismert az un. „arab tavasz”-t előidéző belső zavargások kirobbantásával, melyek pl. Szíria esetében súlyos háborúba torkolltak és ahol külső segítséggel megalakulhatott egy magát Iszlám Államnak nevező fegyveres rablóbanda, mely a nagyhatalmak titkos támogatásával rettegésben tarthatja hatalmas területek civil lakosságát és Európát is fenyegetheti. Hasonlóképp sikerült felszámolni egy Líbia nevű államot is, melynek területe most éppen a migránsáradat egyik kiinduló pontja.
Minthogy tehát létezik már jól bevált (fel)forgatókönyv, semmi akadálya annak, hogy Európát hasonló módon forgassák fel. A minden államba szétosztott megfelelő számú bevándorlóból ütőképes csapatok szervezhetők, mindössze fegyvereket kell a kezükbe adni és akcióikat megszervezni, összehangolni zavargások, erőszakos vagy terrorcselekmények céljára. Európa rendőrségeit éppen úgy visszatartják majd az ellenállástól a vezetők, mint ahogy ezt a határok védelménél láthatjuk.
Ha tehát az összes országba hatalmi szóval betelepített migránsok jelentős része fegyvert kap és megszűnik az ellenállás, már nem lesz akadálya a tömeges szexuális erőszaknak (”a la Boko Haram”). A kontinens lakossága bizonyára megpróbál csoportokba szerveződve ellenállni, de ezeket a háttérhatalom titkosszolgálatai felderítik és az egyes országok kollaboráns rendőrei feloszlatják, leverik. Ez az állapot eltarthat egy ideig, tehát lesz idő „megtermékenyíteni” Európát. Végül segítségnyújtás ürügyén,- pl. a NATO égisze alatt-, amerikai csapatok avatkozhatnak be, rendkívüli állapotot hirdethetnek, feloszlathatják a nemzeti parlamenteket, majd létrehozzák a páneurópai bábkormányt. Életbe lép a TTIP rövidítésű kereskedelmi egyezmény, hatályukat vesztik az egészségügyi és környezetvédelmi uniós szabályok, a piacot beterítik GMO terményekkel, megszűnik az alkotmányos rend, a háttérhatalom saját bíróságai lépnek működésbe pénzügyi, kereskedelmi és beruházási ügyekben.
A fegyverként alkalmazott migránstömeg felhasználása Európa ellen az itt felvázolt módon sokak számára bizonyára képtelenségnek tűnik, de a fentiekben említett ismereteink a migránsokról és a háttérhatalom eszközeiről nem adnak lehetőséget arra, hogy az erőltetett bevándoroltatásnak más célját feltételezhessük. Történelmi tapasztalataink is igazolják, hogy ha pénzről és hatalomról van szó, akkor megszűnik az erkölcs és humánum, demokrácia és jog, a hódítók bármilyen eszközt igénybe vesznek céljaik elérésére.
Európa megélhetési politikusainak túlnyomó többsége a behódolást és a kollaborációt választotta, azonban egyes államokban hazájuknak elkötelezett vezetők az ellenállás mellett döntöttek, ide most még nem teríthetik migránsok tömegeit. Ezen államok együttműködése sorsdöntő lehet, de szövetségük megbontására minden lehetséges eszköz bevetésére számítani kell. Kollaboráns hazaárulók minden korban és társadalomban előfordultak, ma sincs másként, tapasztalhatjuk a magyar parlamentben is. Ebből kiindulva kézenfekvő a hódítók törekvése, hogy az ellenálló kormányokat megbuktassák, és helyükre együttműködőket juttassanak. Minthogy azonban az EU-ban ma még valahogy fenn kell tartani a demokrácia látszatát, új kormányhoz parlamenti választásra van szükség, tehát a lakosságot kell mozgósítani.
A demokrácia a nép többségének akaratát, uralmát jelenti, azonban köztudott, hogy a nép azt akarja, amiről sikerül meggyőzni a többségét. Erre a meggyőzésre szakosodnak érdekcsoportok (pártok) politikusai, civil szervezetek és médiumok, tehát végső soron ezek rábeszélő képességének hatékonysága dönti el, hogy milyen kormány kap hatalmat a nép nevében. Tapasztalhatjuk (és Udo Ulfkotte könyve is bizonyítja), hogy a legnagyobb olvasottságú, ill. nézettségű médiumok Nyugaton a nemzetközi nagytőke tulajdonában és befolyása alatt állnak, de hazánkban is jelentős szerepet játszanak az álbaloldali neoliberális irányultságúak.
A hatalom megszerzése és/vagy megtartása tehát az ellenérdekelt csoportok kommunikációs képességén múlik, így súlyos következményekkel járhat nemzeti elkötelezettségű kormány(ok) számára, ha hiányzik a szakértelem (és pénz) ezen a területen.
Hazai viszonyokat tekintve jelen kormányunk szempontjából ígéretes az a körülmény, hogy a migráció megítélésében csekély a különbség ellenzéki és kormánypárti beállítottságú állampolgárok közt, tehát mindössze az EU betelepítési szándékával összefüggő népszavazáson való részvételről kellene az előbbieket meggyőzni, pártjaik ugyanis ellenkampányt folytatnak ebben a kérdésben. Általánosságban a nagyobb létszámú részvételt jelszavak, szlogenek, hirdetések kevéssé segítik elő, mert az emberek megunják ezeket egy idő után. Ha azonban minden állampolgár megismeri a bevándoroltatás valós célját és tételes veszélyeit Európát és benne Magyarországot illetően, (ahogy az a fentiekben is szerepel,) akkor átérezheti elutasító szavazata fontosságát.
Ellenzékiek számára hangsúlyozandó, hogy ha nagyszámú migráns jelenik meg az országban, azok nem tesznek majd különbséget liberális és konzervatív felfogású lányok, asszonyok közt, egyformán vadászhatnak rájuk, ahogy az például Kölnben is történt. Vonatkozik ez az egyéb köztörvényes bűncselekmények és esetleges terrorista támadások áldozataira is. Ilyesmitől ellenzéki pártvezetőik sem menthetik meg támogatóikat, tehát ideje lenne számon kérni e politikusokon a veszélyes kollaborációt és annak okait.
Sehol nem létezik tökéletes kormány, a lakosság egy része mindig mindenhol elégedetlen, a külső és belső ellenzék pedig erre építi terveit a kormányváltáshoz. A 2010 előtt regnáló, neoliberális elveket és szándékokat követő koalíció országrombolása jól bemutatható, szembe állítva a jelen kurzus teljesítményével. A migránskérdésben elfoglalt álláspontok különösen kiemelendők, talán döntő fontosságúak. A meggyőzés tényszerű alapjai megvannak tehát, mindössze professzionális kommunikációra van szükség.
Egy kormány eltávolítására demokratikus eszközökön kívül egyéb módszerek is ismeretesek, ezek semlegesítésére a nemzetbiztonság fokozott készültsége kívánatos.
V.A.
