Tisztelt címzettek!
Bizonyára másokat is mardos, dühít, feszít valami belső kényszer, tettvágy, arra, hogy a mai Európánk állapotával valamit hatékonyan tenni kellene.
Iszlám, illegális migráció, kvóta, Schengen, kerítés, közös egyeztetett-cselekvés-hiány, stb. ezek a leginkább cséplődő szavak a mostani mindennapjaink média-terében.
Hogyan kellene valami kiutat találni, amelyik jó is, jogos is, megvalósítható is, és leginkább a közös érdek megtestesülése, és a legkevesebb részérdeket sértő?!
Régi igazság, hogy aki mindenkinek meg akar felelni, végül senkinek sem felel meg.
Szóval – nehéz ügy.
Miért nem mond Merkel igazat? Mert csak azt látja, amit látni akar! Ezért nem képes mást és másként látni. Hagymázos látomások gyötrik már régóta. A politikusi és emberi tragédiája lesz, hogy amit el akart erőnek erejével kerülni, azt végül saját maga idézi elő az NDK-ban szocializálódott gyermeteg lelkével a saját népében. Túlságosan is jól megtanulta akkoriban, hogy mukk nélkül fület-farkat be kell húzni, és – gute mine ziehen – azaz jópofát kell vágni, amikor kérlelhetetlenül erélyes hatalommal áll szemben. Ha pedig teheti, ő maga cselekszik ilyen eréllyel. Ezt tanulta. Nincsen finom, árnyalt, probléma-megközelítés.
Jelen esetben „nagylelkű emberbarátsággal” hívja a háború borzalmai elől menekülőket
hét másik országon át, de csak legalább egy éves késéssel jut az az eszébe, hogy talán nem mindenki a háború elől menekül, aki menekültnek mondja magát.
Mi nem jut még az eszébe?!
Például az, hogy akarva – akaratlan a szíriai belpolitika részesévé lett Ő és Németország. Tudatosan nem akarja a konzekvenciát levonni, azt ami pedig a milliós török illegális bevándorlókat figyelembe véve – már régen – szinte magától adódik: illegális tömeg, kezelhetetlen, veszélyes, finanszírozhatatlan helyzet, nem asszimiláns, hanem párhuzamos kultúrájú rétegtársadalom. Iszlám idegen test .
Az államszervezet működőképességét teszi így kockára! Azt, aminek a jó működtetésével a választói bízták meg! Erre olyasmit zúdít a nyakukba, amiről nem kérdezte meg őket!
De! Mi volna, – ha már úgyis a milliós szíriai áradat okán involválódott a szíriai helyzetbe, – és létrejönne egy szíriai értelmiségiekből álló politikai szervezet Németországban, – akár emigráns kormány is lehetne ez, és lehetne velük tárgyalni?! Bizonyos, hogy sem Törökország, sem Asszad, sem Irak, sem Irán, sem az USA, sem az oroszok nem tehetnének úgy, hogy ez csak egy súlytalan politikai kreálmány! Főleg akkor, ha ez az emigráns szervezet akár fegyveres hazatérést is kilátásba helyezne, Asszad, és az IÁ ellen! Mindez ráadásul még Euró-milliárdokkal megtámogatva a szíriai felszabadító harchoz és az újjáépítéshez, – ami nyilván legerősebben a német gazdaságot lendítené fel. Németország nemzeti hatáskörben járhatna el, a szükséges mértékig egyeztetve Törökországgal, mint másik NATO taggal. A Szíria jövőjéről kezdődő majdani tárgyalásokon a legerősebb és legbefolyásosabb tárgyalópartner lehetne Németország, mint az újjáépítés fő garanciája.
A németországi szír migránsoknak feltételül kéne szabni ebben a hazatérő kontingensben való kötelező részvételt.
Ha 1956-ban a Magyarországról elmenekült százezrek lehetőséget kaphattak volna arra, hogy fegyveres erővé szervezve a fegyveres hazatérést választhatják
egy idő után, a nyugatnak ez hatalmas aduja lett volna a szovjet erőszak ellen, a magyarországi bábkormányok pedig a semlegesség felé orientálódhattak volna!
Merkel kritikája a közép-keleteurópai államok „hálátlansága” okán teljesen hamis, mert a magyarság tett, és tett volna tovább is fegyveresen az orosz invázió ellen,
ha tehette volna! E kétféle migráció ég és föld egymáshoz képest.
A rengeteg szír menekült Törökországban, Libanonban, Jordániában mind azt bizonyítják, hogy Asszadnak nincs támogatottsága, tehát előbb – utóbb mennie kell. Ha ugyanis támogatnák, akkor maradnának, és harcolnának érte!
Ezért kellene nekik lehetőséget adni arra, hogy a SAJÁT HAZÁJUKBAN a saját rendszerüket és az életmódjukat alkíthassák ki és építhessék fel!
Ha Merkel megértené, hogy MUSZÁJ belátható jövőt adnia a németeknek és a jogszerű migránsoknak egyaránt, akkor elmozdulna talán ebbe az irányba. De ehhez első sorban OLYAN KALIBERŰ POLITIKUSNAK ÉS EMBERNEK KELLENE LENNIE, mint Winston Churchill, vagy Helmuth Kohl, vagy Mihail Gorbacsov, vagy Mahatma Gandi, vagy Nelson Mandela, vagy II. János Pál Pápa.
Gondolkodjon el mindenki, hogy Angela Merkel az az ember – e, aki fel tud nőni a
feladathoz, és európai és keresztény akar maradni.
K.P.
