Magyarország egy ausztriai magyar szeméve

Augusztussal nagyjából a határátkelők nyári hazalátogatásai is véget értek, ilyenkor mindig érdekes látni, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a külföldön élő magyarok. Balázs (akinek előző posztját itt olvashatjátok) például egészen pozitívakkal.

 

„Mikor anno elhagytuk az országot, tombolt a mindenki számára emlékezetes gazdasági válság. Akkoriban óriási munkanélküliség, nevetségesen alacsony ingatlanárak, haldokló kisvállalkozások, irreálisan gyenge munkabérek és kilátástalanság jellemezte az országot. Bennünk azóta is ez a kép élt, ettől féltünk, ezt nem akartuk!

Az otthon eltöltött igen aktív két hét új képet festett. Őszinte leszek, mert miért ne volnék az. Csak azt írom le, amit átéltünk, tapasztaltunk és amiről nem Facebook posztokból merített információk alapján értesültünk.

Sárvári tapasztalatok

Első állomásunk Sárvár volt. Egy lovasmajorban szálltunk meg, ahonnan aztán A-Z-ig bejártuk a környéket. Maga a város gyönyörű és folyamatosan fejlődik. Szinte minden újszerű és korszerű.

Az akadálymentesített bejáratoktól, a viacolor sétányokig, a járdáktól a közlekedési lámpákig, a szelektív hulladékgyűjtőktől a folyamatosan karbantartott zöld területekig, az óvodáktól, az iskolákig, minden igényes és rendezett volt.

Vártuk tehát a savanyú ábrázatokat, a folyton elégedetlen zsörtölődő embereket, de velük sem találkoztunk. Kivétel nélkül mindenki kedves és segítőkész volt és most nem az éttermi személyzetre gondolok. Az utca embere éppúgy, mint a rendőr, vagy a vízparton üldögélő nyugdíjas.

Persze nem tudtam megállni és „meginterjúvoltam” a szállásunkon dolgozó személyzetet is. Minden szempontból elégedettek voltak a munkájukkal.

Nem panaszkodott senki

Innen Sümegre mentünk, ahol szó szerint ugyanezeket tapasztaltuk! Néhány nap elteltével Budapestre, majd onnan egy Apc nevű kis településre vezetett utunk, mert egy kifejezetten jó hangulatú, tradicionális lagzira voltunk hivatalosak.

A rendezvényen résztvevő fiatalokat szintén kifaggattam, mert egyre jobban érdekelt az otthon maradottak véleménye! Nos, itt sem panaszkodott senki!

Mindegyiküknek megvolt a munkája és néhányan közel annyit kerestek, mint Ausztriában egy átlagos szállodai mosogató! (Nem ügyvédekről, illetve orvosokról beszélek.)

Mi a helyzet a rosszindulattal?

Az ezt követő néhány Budapesten eltöltött nap után, Martonvásáron kötöttünk ki. Rokonok, valamint kedves ismerősök hívtak meg bennünket és nyújtottak élményekben gazdag, emlékezetes idegenvezetést.

Nos, bármilyen meglepő, Martonvásár is csodálatosan fejlődik! Az emberek ugyanúgy mosolyogtak, mint Sárváron, vagy épp Sümegen és mindenkinek megvolt a munkája!

Az otthon töltött idő alatt megkérdezett emberek saját bevallása szerinti rögtönzött felmérésem alapján túlzás nélkül írom, hogy átlagosan 250 ezer Ft nettó átlagkeresettel rendelkeztek és közülük senki sem rendelkezett diplomával.

Persze van, aki többet, van, aki sokkal többet és van, aki valamivel kevesebbet visz haza havonta.

Otthonlétünk ideje alatt bunkósággal, rosszindulattal, elégedetlenséggel, két aprócska, említésre sem érdemes kivételtől eltekintve nem találkoztunk!

Végül hadd szögezzem le, hogy nem politizálok és nem is kívánok politizálni! A véleményem nem kormánypropaganda, hanem egyszerű tényeken alapuló megjegyzések rövid sorozata, illetve tizenkét esztendeje nem szavaztam Magyarországon…”

https://hataratkelo.blog.hu/2019/08/26/magyarorszag_egy_ausztriai_magyar_szemevel