A keresztény civilizáció meghatározó része az advent átélése. Lassú elcsendesedés, a nyugalom állapotának előhívása, magunkba fordulás, számvetés. Fokozott törődés közvetlen környezetünkkel, családunkkal, készülődés a karácsonyi ünnepekre, a békesség és a szeretet jegyében.
Az ellenzéki pártok parlamenti viselkedése, a ki tudja, miért hőbörgők utcai randalírozása nem más, mint a frusztrált képviselők, majd a hozzájuk csatlakozó, tájékozatlan félrevezetettek magamutogatása.
A túlórával foglalkozó törvényt rabszolgatörvénynek nevezni hibbant gondolat. Az európai uniós szabályokhoz viszonyítva a most elfogadott törvénymódosítás kevesebb túlóráról határoz. Törvényünk kimondja, a túlóravállalás önkéntes, és a munkáltató az adott hónapban fizet.
Elegünk van a politikai pamfletekből, az ellenzék ahelyett, hogy kákán is csomót keres, örvendezhetne, hogy a kormány teljes foglalkoztatottságot teremtett és megvalósította a munkáltatók és a munkát vállalók szabad egyezkedésének túlóra vonatkozású, új, demokratikus formáját.
Aki többet akar keresni és gyorsabban gyarapodni, hazájában önként vállalhatja a többletmunkát, a külföldre távozás alternatívájaként.
A Kádár rendszerben ajándéknak számított a másodállás vállalása, de akkor sokak számára a mélyszegénység elkerülését jelentette. Arról ne is szóljunk, hogy a szabad szombat az akkori kormányzás szerint adomány volt.
Egyre jobban látszik, hogy a felcsicsázott irodában ülő szakszervezeti vezetők nem ismerik fel a munkások tényleges érdekeit. A munkások érdeke a szélesedő jólét, és egyre kevesebben csatlakoznak az öncélú, emberekért semmit sem tevő, pártpolitikai megnyilvánulásokhoz.
CÖF-CÖKA vezetősége
