Mégis úgy viselkedünk, mintha összes motyónkkal együtt még mindig a tengeren hánykolódnánk, vagy – újra Adyt idézve – „megfeszített idegekkel” tartanánk a hidat egy szakadék fölött, ami két világot választ el egymástól. Vége a tengeri viharok és a hídrobbantások korának. Ideje rájönni, hogy szilárd talaj van a lábunk alatt, és csak rajtunk múlik, hogy Európához tartozunk-e. Le kell zárnunk a mondvacsinált dilemmát, hiszen a magyar nemzet, államalapítása óta magától értetődően, egyenrangú félként vesz részt a nemzetek közös Európájában. Mi Európa kikötőjébe nem kocsmázni jöttünk, hogy némi virtuskodás után, zokogó lányok-asszonyok integetése és a helybéli férfiak sűrű káromkodásai közepette fölszedjük a horgonyt, és visszainduljunk oda, ahonnan jöttünk. Ideje visszatalálnunk Európa szilárd útjaira. Ott ki kell választanunk a miénket, azt, ami az általunk kitűzött célokhoz vezet. Tavaly tavasszal az új magyar út mellett hatalmas többséggel megszületett az első nagy döntés. Következő lépésként a még hezitáló kompembereket kell meggyőznünk arról, hogy mindannyian egy szilárd, európai talajon álló nemzethez tartozunk.
A magyar utat régóta kövezik a magyar történelem laboratóriumában. Alapja vitathatatlan: a magyar nyelv és itt születésünk ténye. Kikövezése nem más, mint a hit az együttműködés sikerében, és a cselekvő elkötelezettség a belső ellentétek megszüntetésére.
Félreértés ne essék, az együttműködés és az ellentétek tompítása nem jelenti az egészséges vita és kritikai szellem elhallgattatását, sőt!
De egyáltalán nincs szükség olyan álvitákra, ahol az ellenvélemény hangoztatása csak eszköz a hatalom megszerzésére vagy az egyéni szereplésvágy kiélésére. Egy javaslat értékmérője nem az, hogy mennyiben képes megakadályozni a nyilvánvalóan szükséges változtatást, hanem hogy mit és mennyit tesz hozzá a jobb megvalósítás lehetőségéhez. Hogy a változtatás mikéntje sikeres-e vagy sem, elkerülhetetlenül megmérik a választópolgárok minden negyedik évben. A mindenkori ellenzék önmagát minősíti, ha nem veszi tudomásul a döntést, ha jobbító szándékú kritika és a megvalósítást segítő javaslatok helyett a választási felhatalmazást elnyerő politikai hatalom megingatására tör, és ennek érdekében bármire hajlandó: acsarkodik, hazudik, ígérget és fenyeget, akár azon az áron is, hogy a saját fészkébe piszkít.
Nem ezen az úton jártak, és nem erre buzdítottak a nagy elődök. „Hass, alkoss, gyarapíts” – mondta Kölcsey. Vajon mit gondolna most, látva a magyar értelmiség egy részének – természetesen főként külföldön végzett – „szorgos munkáját”? Tenni kellene a dolgunkat. Elhelyezni az újra megtalált magyar úton a következő kilométerkövet. Ez pedig nem más, mint a magyar államalapítással jogfolytonos, ugyanakkor a mai kor összes követelményének megfelelő új alaptörvény, az új alkotmány. Megválasztott parlamenti képviselőink ezt nem kerülhetik meg, hiszen az őket delegáló pártok választási programja erre ígéretet tett. A választók elvárják az ígéret teljesítését, ami egyben több mint hatvan év mulasztásának pótlása.
Hónapok óta folyik az új alkotmányról szóló vita, az alkotmányozó eseti bizottság az új alkotmány szövegére vonatkozó javaslatát megjelentette a parlament honlapján, széles körű társadalmi egyeztetés indult. Egyetlen parlamenti képviselő sem engedheti meg magának, hogy az alkotmányozási folyamatban ne vegyen részt, hiszen alapvető kötelezettsége a választók képviselete éppen a legalapvetőbb jogszabály megalkotása során.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Vegyék tudomásul mindannyian, hogy a választók felhatalmazást adtak a jelenlegi magyar parlamentnek az új alkotmány megalkotására. Önöknek kötelességük nemcsak érdemben részt venni az alapokmány körüli vitában, de az is, hogy név szerint igennel vagy nemmel szavazzanak, amikor itt lesz az ideje. Mutassák meg igazi arcukat! Ez a képviselői kötelezettség is hozzá tartozik az európai demokrácia alapelveihez! Mi, magyar civilek és európai polgárok elfogadjuk a demokratikus választásokon felhatalmazott parlament döntését, amint ezt tettük a korábbi választási ciklusok idején is. Vajon milyen ok indokolná az ellenkezőjét, éppen akkor, amikor végre eljött a lehetőség az új alkotmányozásra? Tákolmány helyett alkotmány!
Elvárjuk képviselőinktől azt is, hogy ne szaladjanak újra az unió szerveihez, segítséget kérve saját népük akaratával szemben, és ne adjanak az európai képviselők szájába alapvető információkat nélkülöző, a tényeket figyelmen kívül hagyó, a magyar valóságot hamis színben feltüntető vádakat. Senkinek nincs joga tönkretenni az ország örömünnepét, a hatvan éve nélkülözött saját alkotmány létrehozását, amellyel a többi volt szocialista ország közül már csak a magyar parlament tartozik a választópolgároknak. Ezért előre jelezzük: az új alkotmány elfogadásának napján nem tüntetni fogunk, hanem több százezren ünneplünk majd az utcákon annak örömére, hogy végre kikötöttünk. Leszálltunk a kompról, és elindulunk azon a régi-új úton, amely 1100 éves európai múltunk szerves folytatása a Kárpát-medencében.
