Tisztelt Civil Összefogás Fórum!
Engedjék meg, hogy két jelenség kapcsán felhívjam a figyelmet a magyar és a román önazonosság, önérzet és önreklámozás között lévő igen sajnálatos, bosszantó és elkeserítő különbségre.
A héten egy budapesti árverezőház kínálatát nézegetve, döbbenten tudtam meg, hogy az EU és NATO tag, a velünk tehát szövetséges Románia tavaly egy emlékérem sorozatot adott ki Budapest 1919-ben történt román megszállása alkalmából. (Darabanth Aukciósház 384. gyors árverése, numizmatika – militária csoportban a 32280 és a 32281-es tételek. Jövő csütörtökig még megtekinthető.)
Az még rendben van, hogy nálunk nem készült egy hasonló éremsor Bukarest 1916-os megszállásáról, melyet német és osztrák-magyar hadseregek hajtottak végre.
Bukarest elfoglalása egy katonailag akkor még teljesen rendben lévő, szenvedélyesen harcolni akaró és tudó ország ellen, komoly harcok és áldozatok árán történt. Budapest és Magyarország viszont a szocialista – liberális agymosástól bambán, majd a kommunista terrortól bénultan egyszerűen csak elviselte a románok besétálását. Ezzel kapcsolatban semmiféle román katonai bravúr vagy dicsőség sem született. És lám, ők mégis emlék éremsort adnak ki hullarablásuk 100. évfordulója alkalmából.
Az azonban már egyáltalán nincs rendben, hogy a saját értékeinket, katonai érdemeinket és az azokat tanúsító tárgyi emlékeket még jeles évfordulók kapcsán sem vagyunk képesem illő módon „tálalni”, népszerűsíteni, közismertté tenni.
- május 17-én a Magyar Honvédség (MH) tulajdonában és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) kezelésében lévő „LAJTA Monitor Múzeumhajó” 150 éves lesz. Az öreg hajó a MH Első Tűzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója.
Mára ő a világ legöregebb folyami hadihajója. Az egykori Monarchia néhai haditengerészetének valaha volt 380 hadihajójából mára már csak kettő úszik a vízen, és a LAJTA az egyik. 34 évvel idősebb, mint a szerb tulajdonban lévő társa, a BODROG/SAVA monitor, melyet gazdái szintén rendbe hoztak.
Számos technikai elsőséggel dicsekedhet, de ez most nem érdekes. Az azonban igen, hogy az első világháború idején számos ütközetben vett részt, hősiesen és eredményesen harcolt. Például épp a románok ellen, akiknek 1916-ban Rahovónál
társaival együtt megakadályozta a román csapatok dunai átkelését és Dobrudzsában harcoló csapataink hátba támadását. A bulgáriai Svistovnál viszont a Dunaflottilla részeként biztosította seregeink átkelését, ezzel lehetővé téve Bukarest fent említett elfoglalását. 1918-ban már a Monarchia haditengerészetének leghosszabb tényleges szolgálatával rendelkező hadihajója lett.
1919-ben résztvevője és névadója volt a szintén méltatlanul elfeledett, antikommunista „monitor lázadásnak.” 1920-ban leszerelték, 1928-ban a páncélozott hajótestre emelő szerkezetet helyeztek, és un. elevátorhajóként így szolgált egészen 1992-ig.
A privatizáció során svájci tulajdonba került, ahonnan szerencsésen és ingyen (!) visszaszereztük. 2010-ben eu-s pályázatot szereztünk a helyreállításához. Orbán Viktor miniszterelnök kifejezett kívánságára az Országház elé kötöttük ki, így a budapesti Duna-part látványának egyik nyári szereplője lett, része a Világörökségnek.
Ez a hajó nem csak a magyar történelem relikviája. Tudomásom szerint az egyetlen olyan jelentős és szépen bemutatható történelmi tárgyi emlék, amely összeköt bennünket legtöbb szomszédunkkal, a V4-ekkel (lengyelek is szolgáltak rajta!), osztrákokkal, horvátokkal, szlovénekkel, ruszinokkal. A szerbek kifejezett szimpátiával kísérték a helyreállítást, és tanácsainkat kérték a BODROG/SAVA rekonstrukciójához. Kellő tálalással kelet-középeurópaisági összetartozásunk, egymásra utaltságunk egyik szimbóluma lehet(ne). Bár a Monarchia lakóiként annak idején románok is szolgáltak rajta, Románia esetleges ellenérzése teljesen érdektelen. Különösen az Erdély elrablásának évfordulóját nemzeti ünneppé tevés, és az említett érmesor kiadása után.
2019-ben (tehát még bőven időben) azzal a kéréssel fordultam a Magyar Posta vezérigazgatójához, és ezzel egy időben a bélyegkiadásért felelős osztályvezetőhöz, hogy a 2021-es évben esedékes születésnap alkalmából bocsássanak ki egy „LAJTÁ-s” bélyeget, vagy akár egész bélyegsort. Kérésemre a HIM parancsnoka, dr Kovács Vilmos ezredes az intézet nevében megismételte a javaslatomat. Mind a ketten biztató választ (igaz, nem ígéretet) kaptunk. Most értesültem az ezredes úrtól, hogy javaslatunkat indoklás nélkül elutasították. Nekem nem szóltak, de ez csupán az illem hiányára utal.
Elkeserítő eredményt ad a két hozzáállás különbsége, és számomra elkerülhetetlenül felveti az alkalmasság kérdését. Bár nem vagyok bélyeggyűjtő, de kíváncsian várom a 2021-es bélyegeket, mi lehetett annyira fontos az uraknak, hogy a nemzetközileg is jelentős haditechnikai és hadtörténeti értékkel bíró LAJTÁ-t ki kellett hagyniuk.
Reményt adó lehetőség, hogy a megünnepelendő egykori vízre bocsátás mellett megünnepelhető lenne az 1872-ben történt tényleges szolgálatba állítás is. Azonban nem nagyon reménykedek, mert ez belső indíttatás kérdése, és ez esetben ez látványosan hiányzik.
Tudom, hogy a CÖF nem illetékes ebben az ügyben, nem is segítséget kérek (bár jól jönne), csupán informálok.
Áldott, békés, szeretetben és szorongás nélkül eltöltött Karácsonyt, és eredményekben gazdag, vírus mentes, boldog új esztendőt kívánok!
Tisztelettel: dr M. B.A.
amatőr hajózástörténész és hajómentő
