Elégtelen osztályzattal minősítették a tüntető pedagógusok a kormány munkáját. Jó lenne tudni, hogy vajon szaktanárként hogy osztályoznak, és tudják-e egyáltalán, hogy mi az az osztályzás?
Gyakorló pedagógusok úgy tudják, hogy egy szaktanár egy osztály tanulóinak tudását, amelyet neki kell átadnia, minősíti érdemjegyekkel. Ehhez a szaktanárnak elegendő szakmai ismeretre, és az osztály tanulóinak ismeretében megfelelő pedagógiai fölkészültségre van szüksége. Nézzük meg, hogy adott esetben fönnállnak-e ezek a feltételek?
Egy kormány munkájának reális osztályzattal való minősítéséhez politikai tapasztalatokkal, látókörrel, tudással kell rendelkezni, hiszen a politika is szakma. (Az sem baj persze, ha valakinek kormányzati tapasztalat is van a háta mögött, amely bizonyos ellenzéki ártoknál köztudottan hiányzik.) Azért, mert bizonyos ellenzéki szellemű pedagógusoknak a kormány oktatáspolitikája nem tetszik, akár jogos, akár nem, akár igazuk van, akár nem, ez még nem jogosítja fel őket, intellektuális és morális értelemben arra, hogy egy kormányzást, egy kormányzati működést leosztályozzanak. Olyan ez, mintha maguknak vindikálnák azt a jogot, hogy egy másik szaktanár helyett, annak munkájába beleszólva ők akarnák az osztályzatot megállapítani. (Más kérdés, hogy létezik-e, létezhet-e egyáltalán a posztkommunista országokra jellemző antagonisztikus ellentétek szabdalta világban valamennyire hiteles és objektív minősítő testület.)
A másik szempont: a reális osztályzás mindig viszonyítás is. Viszonyítom a tanuló teljesítményét a követelményszinthez és a többi tanuló által elért teljesítményhez. Nem tudok róla, hogy a kormány gazdaság- vagy külpolitikája eredményességének kritériumaival fogalakoznának, persze, nem is az ő feladatuk nem is az ő kompetenciájuk. Viszont ahhoz, hogy egyáltalán osztályzatban megfogalmazott véleményt mondhassanak, össze kellene hasonlítaniuk a különböző kormányok teljesítményét. Na, ez az, amiről nem esik szó. Feltűnő módon nem nagyon esik szó a balliberális (magát így nevező) politika ellenzék retorikájában sem, de érthető módon, hiszen a saját viselt dolgaikat szívesen elfeledtetnék a közvéleménnyel, és úgy tesznek, mintha ők soha nem is kormányoztak volna, sőt a Fidesz-KDNP lenne az első rendszerváltás utáni kormány. Ha az ellenzéki szellemiségű pedagógusok ezt a szemléletet átveszik, az bizony megerősíti a gyanút, hogy szó sincs független szakmai szervezetekről, hanem létezésük, működésük, bárhogy is cáfolnák, összefonódik a pártérdekekkel.(Ha még a tüntetéseiken részt vevő ellenzéki pedagógusok jelenlétéből nem lehetne erre következtetni.)
Én bizony, ha tanfelügyelő volnék (fúj, micsoda despotizmus, ha ellenőrzik a pedagógus munkáját!) bizony, a körmére néznék az ilyen tanaraknak, hogy hogyan, milyen alapon, milyen pedagógiai szempontok alapján osztályoznak. Remélhetőleg nem pofára! És nem olyan indíttatásból, hogy már pedig ők mindent mindenkinél jobban tudnak. Mert az olyan szakmai gőg és önhittség, elbizakodottság, amelyiknek nincsen alapja, sokkal inkább forrás az ön kényeskedésnek, osztályzás terén is, mint amivel ezek a tiszteletre méltó tanár urak és tanár hölgyek (tanárnőt már ne is merek írni) a kormányt vádolják.
K.I.B.
