Magyarországon ma tényleg vészhelyzet van. Most a saját bőrünkön tapasztaljuk azt amit a történelemkönyvekben tanultunk a járványokról, netán amit elmeséltek azok akik átélték a spanyolnátha tombolását 100 évvel ezelőtt. Már hetekkel ezelőtt megjelent a félelemérzet, ezzel párhuzamosan megindult a felvásárlás. Mit tegyen egy felelősen gondolkodó polgár ebben a helyzetben? Foglalkozzon pusztán saját magával, ahogy ezt sok helyen olvasható? Mindenki maradjon otthon. Ez különösen igaz az idősebbekre. Ez alapvetően a megoldás, de ennél valamivel többet is tehetünk. Álljunk helyt ebben az esetben is. Ki-ki a maga helyén. Fogjunk össze, és segítsük egymást. Az hogy gondoskodunk családunk idősebb tagjairól, természetesnek tűnik, bár ezt sem teszi meg manapság mindenki. De segíthetünk a környezetünkben élő időseknek is. Ne ők menjenek el bevásárolni. Ők maradjanak tényleg otthon. A közösség egymás mellett elő tagjainak nem kell feltétlen az önkormányzatra várni. A szomszédok, társasházi lakók, lakótelepen élők megtehetik, hogy felváltva gondoskodnak a veszélyeztetettekről, rászorulókról. Ez faluhelyen bevett dolognak számított, de a nagyvárosokban már kevésbé jellemző. Változtassunk ezen, mert most erre van szükség. A gyermekfelügyeletet átveheti az a családtag, barát, akinek most sajnálatosan kevesebb munkája van, s ezzel segítheti azokat, akikre most fokozott szükség van. Hiszen ahogy a meseirodalmunkból tudjuk: jótett helyébe jót várj. Ha az összefogás megvalósulhat kisebb közösségekben ezt várjuk országosan is. A vírus nem válogat kormánypárti vagy ellenzéki szavazók között, ezért azt várnánk el minden párttól, hogy felejtse el a pártpolitika terepét. Majd eljön annak is az ideje. Nem vagyok politológus, de valószínűleg ilyen helyzetben sokkal több embernek lenne szimpatikus az ország érdekének politikától független előtérbe helyezése a kormány bármilyen intézkedéseinek kritizálása, támadása helyett. Az előremutató ötleteket azonban mindenkitől várjuk, ahogy az elmúlt napokban láttuk, a jó ötleteket a kormányzat gyorsan meg is valósítja. Miniszterelnök Úr az ország legjobb virológusaival, elismerten világhírű kutatóorvosokkal konzultál. Van aki náluk jobban ért a mikrobiológiához? Azt olvastam pár napja egy közleményben, hogy kormány ismét korlátozza bizonyos jogainkat „és nem törődik azzal, hogy ez mennyiben korlátozza az emberek szabadságát” . Pedig itt egy sokkal nagyobb úr, a betegség korlátozza a jogainkat és szabadságunkat, nemcsak a mienket, hanem Európa és a világ minden polgárának jogait is. Ilyen helyzetben bizony le kell mondani többek közt a gyülekezési jogról. S ne szervezzünk családi összejövetelt, házibulit, most átmenetileg szórakozni se menjünk sehova… De van olyan épelméjű ember, aki ezt nehezményezi?
S közben csendben jegyzem meg: milyen jó lenne, ha lenne pár „szuperkórház” az országban, ahol most az összes beteget egy helyen lehetne elkülönítve kezelni, gyógyítani a legmagasabb szinten.
Az elkövetkező napokban mutassuk meg, hogy tényleg 10 millió fegyelmezett, bizonyos jogairól átmenetileg lemondani képes ember van ebben az országban. Őseinknek nehezebb dolguk volt, mert karddal és vérrel kellett védeni az országot. Most nekünk az a dolgunk, hogy az otthonmaradás és a felebaráti szeretet eszközével vegyük fel a harcot. S ha remélhetőleg minél hamarabb győzni fogunk, akkor mind együtt leszünk hősök…
A szerző gyakorló orvos, osztályvezető főorvos
a CÖF-CÖKA orvosszakértője
