Magyarországon a kiváló, összehangolt védekezésnek, az egészségügyi dolgozók munkájának és honfitársaink fegyelmezettségének köszönhetően nem alakult ki katasztrófahelyzet. Mindenki tette a dolgát. A rendvédelmi erőknek, a gazdaságban, ellátásban dolgozóknak, a tanároknak és a számtalan önkéntes segítőnek külön köszönet. Mindenben észre lehet venni pozitív dolgokat. Ha nincs a járvány, ez az egész országra jellemző összefogás nem valósul meg. A fiatalok biztos nem segítik így az idősebbeket. S nemcsak rokonaikat. Társasházak és lakótelepek, falvak és kisvárosok fiatal lakói viszik az ételt azokhoz, akik most erre szorulnak.
Közben halljuk a híreket, Európa szinte minden országa nyit vagy tervezi a nyitást. S hazánk is ezen útra léphetett. Örömteli hírek ezek? Hiszen akkor legyőztük a kórt? Nem, sajnos nem győztük le. Vírusos fertőző betegséget eddig az emberiség kizárólag oltással győzött le. Történelmünk során csupán kettőt… A feketehimlőt és az ún. keleti marhavészt (ez utóbbi embert nem fertőz). A többi rettegett kórt, a ( a gyermekbénulást, kanyarót, rózsahimlőt) csak visszaszorítottuk a gyermekkori oltások feltalálásával és kötelezővé tételével. (Ezért is rendkívül káros minden oltásellenes hírverés)
Nem győzhettük még le a járványt. De ha nem lépünk, azt az ország gazdasága sínyli meg. Meggyőződésünk, hogy a 2010 óta történt gazdasági megoldásokat és a következtében kialakult szinte hihetetlen fellendülést pár év múlva a közgazdasági tankönyvekben fogják oktatni, mint „magyar csodát”. Ezeket az eredményeket kell megvédeni. Ezért kell, hogy elinduljon az élet.
Éppen ezért a nyitás során még nagyobb fegyelemre és odafigyelésre lesz szükség. Attól, mert valamit szabad megtenni, még nem kötelező megtenni. Ahogy bölcs ember nem eszi betegre magát terített asztal mellett, úgy tegyünk mi is az elkövetkező hónapokban. Nem szabad azonnal összejöveteleket szervezni, nem kell mindenáron szórakozni. Minap hivatalban jártam, s az ott arcmaszk nélkül dolgozó – egyébként igen segítőkész hölgy – kérdésemre elmondta, hogy van felszerelés, de azért nem látok senkin, mert túl meleg…
Mi az egészségügyben dolgozók kérjük Önöket, használják! Úgy kellene kinéznie egy boltnak ma Magyarországon, mint egy rendelőintézeti váróteremnek. Ott ugyanis mindenkin van védőmaszk. Hála a kormányzat és a külgazdaságot irányítók teljesítményének rendelkezésre áll immár megfelelő mennyiségű védőfelszerelés.
S mondjuk el mindenkinek, ezzel nem csak kisebb az esélye a fertőzés átadásának, hanem magunkat is védjük a fertőzéstől.
Ez háború, s vannak, akik most is vérüket adják ebben a háborúban. Ők azok, kik gyógyultként vérplazma adásával segítenek a betegeken. Köszönet érte. Ebben a háborúban Miniszterelnök Úr a főparancsnok, az operatív törzs a vezérkar, az egészségügy és gazdaság működtetői a katonák, de a hátország segítsége és áldozatvállalása nélkül nem lehet győzni.
Mindenkire szükség van. Tartsunk távolságot, vegyünk arcot, orrot eltakaró arcmaszkot, fertőtlenítsünk, s vigyázzunk egymásra. S így együtt győzni fogunk.
A szerző kórházban dolgozó orvos
A CÖF-CÖKA orvosszakértője
Az orvos kolléga úr (az életben nem tudom ki Ő!) írása, biztatása, pozitív hozzáállása nagy melegséggel töltött el engemet is. Nagyon büszke vagyok rá , és valamennyi tisztességes munkatársamra, kollégámra. Mindazokra, akikre Ő is gondolt, amikor a fenti véleményét írta. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy nem mindenkire!. Pl. a Magyar Orvosi Kamara, és a Háziorvosok Szövetsége vezetőinek, közvetlen munkatársainak az ellenzéki nyilatkozatai, felületes, a valóságot tényszerűen torzító írásai, akik a jelenlegi járványt okozó vírust .”….koronária vírus”….-nak keresztelték át! (??) egyszerűen megdöbbentőek voltak. E két szervezet nevében tett nyilatkozatok,, állásfoglalások, hozzáállásuk a helyzet kezeléséhez, szánalmas kritikáik siralmasak voltak. Sajnos rájuk nem, hogy büszke nem vagyok, de azt is bánom, hogy valaha is beléptem közéjük!!! A kamara mostani elnöke is szégyent ébresztően nyilvánít véleményt! Talán most nekünk kellene kilépni a MOK-ból, ha már Ő kb. két éve belépett. Tehát meg kell jegyeznem, hogy vannak a köz bizalmára méltatlan kollégák is! Sajnos!!!