Az első világháború előtt Európa gazdaságilag, politikailag és katonailag a világ ura volt, különös tekintettel Anglia, Franciaország, Hollandia és Belgium óriási gyarmatbirodalmára. A kontinensen – a Balkán kivételével – béke honolt. Az országok között élénk kereskedelem folyt. A királyok egymás rokonai voltak, úgy tűnt, hogy közöttük már nem is lehet háború. Ez volt az ún. „boldog békeidők” kora. De a hamu alatt izzott a parázs. Az új ipari és katonai hatalom, Németország a világ urai között kereste a helyét, Oroszország pedig a meleg tengeri kikötők felé törekedve, a Balkán ortodox népeinek protektorává vált. A világháború kitörésének ürügye az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének, Ferenc Ferdinándnak meggyilkolása volt Szarajevóban de a valódi ok a német imperializmus volt.
Az Amerikai Egyesült Államok akkoriban egy gyorsan fejlődő, de katonailag még jelentéktelen, elszigetelődést (izolációt) valló állam volt. Az USA csak 1917. április 6-án lépett be a háborúba az antant oldalán, de komolyabb haderőt csak a háború vége felé tudott kiállítani. Valószínűleg ez a segítség billentette át a nyugat-európai állóháborút az antant javára. Az USA távlati érdekét az szolgálta, hogy az egymással háborúzó európai országok önmagukat, azaz Európát gyengítették. A méltánytalan Páris környéki békerendszer pedig ellehetetlenítette az európai országok megfelelő szintű gazdasági együttműködését is. Az első világháború volt Európa első harakirije!
A párisi békerendszer mérhetetlen anyagi terhet rótt Németországra, amibe Németország belerokkant, anarchiába süllyedt. „Az infláció csúcspontján a 100 milliárd márkát kitevő bankjegyekkel teli talicskáért nem lehetett vásárolni még egy kenyércipót sem.” – írja Ellen Brown a „Hogyan került ki a pénzügyi csődből Németország?” című könyvében. Majd jött az 1929-33. közti nagy gazdasági válság. 1933-ban demagógiával és terrorral hatalomra került Hitler. Azért idézek hosszasan E. Brown könyvéből, mert a zseniális német pénzügyminiszter, Dr. Hjalmar Schacht, máig tanulságos módon rángatta ki Németországot a gazdasági csődből. Idézet az említett könyvből: „Mi nem voltunk bolondok, hogy olyan fizetőeszközt vezessünk be, amelynek alapja az arany, amellyel nem rendelkeztünk…abban az időben nevettünk a bankárainkon, akik azon a nézeten voltak, hogy a fizetőeszköz értékét az arany és az állami bank pincéjében nyugvó értékpapírok szabályozzák – mondta Adolf Hitler…a nemzetközi bankkartell terveit meghiúsították, mégpedig azzal, hogy kibocsátották a maguk pénzét. Ebben ők Ábrahám Lincolnt utánozták…Hitler a maga nemzeti hitelprogramját egy közmunkaterv elgondolásával kezdte el…tervei magukba foglalták a folyók szabályozását, a középületek és magánlakások rendbetételét, az utak, hidak, csatornák és kikötői berendezések építését. A különféle programok tervezett költségét a nemzeti valuta 1 milliárd egységében rögzítették. Ezt követően 1 milliárd nem-inflációs váltót, amit kincstári munkabizonylatnak neveztek, bocsátottak ki e költség ellenében…Ezután a munkások ezeket a bizonylatokat más árukra és szolgáltatásokra költötték el, még több munkát teremtve még több ember részére. A munkanélküliség gondja két éven belül megoldódott, és az ország újra talpra állt. Szilárd, stabil pénzzel rendelkezett, nem volt adóssága, véget ért az infláció…Sikerét azzal érte el, hogy barter rendszert alkalmazott: berendezéseket és árukat közvetlenül, a nemzetközi bankokat megkerülve cserélt el más országokkal.” Így épültek a híres német autópályák is. Majd E. Bown hivatkozással rámutat a pénzoligarchia parazita jellegére: „Stephen Zarlenga a „The Lost Science of Money” című könyvében arra mutat rá, hogy ez azért volt, mert egy időre kiszabadította Németországot az angol gazdasági elméletből –, abból az elméletből, amely szerint a pénzt kölcsönözni kell egy magán bankkartell aranytartaléka ellenében, és nem közvetlenül kibocsátani a kormány által.” Az angolszász pénzoligarchia brutális hatalmát bizonyítja W. Churchillnek 1960-ban, Bernben mondott beszéde: „Németország megbocsáthatatlan bűne a II. világháború előtt az volt, hogy kísérletet tett gazdasága kiszakítására a világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját pénzügyi rendszerét, amiből a pénzvilág már nem tud többé profitálni…Lemészároltuk a gaz disznót.” Az angolszász pénzoligarchia számára tehát létfontosságú volt Németország megsemmisítése, mert attól tartott, hogy a német példa elterjedhet a világon. Ugyanakkor, az USA a második világháborúba való belépéssel ismét kivárt, hadd vérezzenek az európaiak. A japánok 1941. december 7-én légitámadást intéztek az amerikai haditengerészet bázisa ellen Pearl Harborban, az USA ezt már nem tűrhette el, másnap hadba lépett a tengelyhatalmak ellen. Amerika ekkor már erős gazdasággal és igen erős hadiiparral rendelkezett. Mindezek döntő mértékben hozzájárultak a szövetségesek győzelméhez. Amerika a háború alatti hadianyag szállításból, majd az újjáépítés hitelezésével óriási bevételre tett szert, miközben az ország nem szenvedett el háborús kárt. Ezzel ellentétben, Európa a második világháborúban jóval nagyobb anyagi pusztítást szenvedett el, mint az elsőben, és meghalt több mint ötven millió ember. Az amerikaiak a háború végén mintegy hatezer német tudóst vittek haza, köztük Werner von Braunt, a V-1 atyját, aki később az Apolló program vezetője lett. (Neil Armstrong 1969-ben a holdra lépett.) Ezzel a német kutatást lefejezték, és a német tudást Amerika szolgálatába állították. Fentiek következtében, a második világháború után az USA katonailag és gazdaságilag a világ ura lett. Majd Közép-Európában leereszkedett a vasfüggöny, ezzel Európában kelet és nyugat között gyakorlatilag megszűnt minden együttműködés. A második világháború volt Európa második harakirije!
Németország a háborús veszteséget hihetetlenül gyorsan kiheverte, harminc év elteltével már irigylésre méltó jólétben éltek a németek. Majd a szocialista világrendszer összeomlása után virágzó gazdasági együttműködés jött létre Oroszország és Nyugat-Európa között. Amerika ezt rossz szemmel nézte. Attól tartott, hogy az olcsó orosz energia és ásványkincs, valamint a fejlett nyugati technológia talaján egy Portugáliától Vlagyivosztokig terjedő új világhatalom jön létre. Ennek megakadályozása stratégia kérdéssé vált az USA számára. Ezt George Friedman, 1949-ben Budapesten született amerikai geostratéga sajtótájékoztatója bizonyítja (https://youtu.be/tMd71UIw1CE). Az együttműködés megakadályozására geopolitikai ok miatt Amerika Ukrajnát szemelte ki. Öt milliárd dollár befektetéssel megdöntötték az oroszbarát ukrán kormányt, majd az elkábított ukránokat rávették arra, hogy Ukrajna kérje felvételét a NATO-ba. Ezt Oroszország nem tűrhette el, a háború elkerülhetetlenné vált. Amerika azonnal fegyverrel támogatta meg Ukrajnát, majd őt követték más országok is. Lengyelország, Csehország és Szlovákia gyorsan megszabadult elavult szovjet haditechnikájától, majd a britek, németek, franciák és mások már modern fegyvereket szállítottak. Majd január 19-én 11 ország ajánlott fel újabb fegyverszállítmányokat. Itt van a nagy lehetőség a haditechnika modernizálására, a készleteknek azt a részét, amely már nem számít a legmodernebbnek, oda kell adni Ukrajnának! Az arzenálcsere óriási üzletet jelent a fegyvergyártók számára, a háborús hisztériának ez lehet az egyik oka. A háború elhúzódásával és a kontraproduktív szankciókkal Amerika célt ért: az Unió hosszú távon elvágta magát Oroszország olcsó energiaforrásaitól és ásványkincseitől. Ez Európa harmadik harakirije! Az anyagi terheket tetézi az Unió versenyképességének romlása, az ukrán állam életben tartása segélyekkel, majd az újjáépítés megígért támogatása. Mindezek elsősorban Európát sújtják! Amerika világuralmával kapcsolatban még annyit jegyzek meg, hogy két alkalommal történt kísérlet a petrodollár hatalmának megtörésére, de ezeket az USA vezetésével a NATO már csírájában elfojtotta. Irak ellen 2003-ban, Líbia ellen pedig 2011-ben indult háború, melynek valódi oka az volt, hogy a két említett ország fel akarta mondani azt az egyezményt, mely szerint olajat csak amerikai dollárért lehet eladni. Mivel ez az egyezmény az alapja a dollár stabilitásának, a NATO Amerika vezetésével – W. Churchillt szabadon idézve – mindkét gaz disznót lemészárolta. A kettős mérce gyakorlata alapján a két nagy ország lebombázása, valamint gazdasági és társadalmi szétzilálása után senki sem követelte szankciók bevetését az agresszióban résztvevő országok ellen, holott mindkét ország ellen hamis indok alapján indult háború.
Európa első harakirije az első világháború volt, melynek következményeként a kontinens gazdaságilag és politikailag lejtőre került. Európa második harakirije a pusztító második világháború volt, aminek következtében az USA helyet cserélt Európával, gazdaságilag és katonailag a világ ura lett. Európa harmadik harakirije pedig az Unió és Oroszország gazdasági együttműködésének hosszú távú ellehetetlenítése. Az Unió az olcsó orosz energiát méregdrága amerikaira cserélte. Az Unió önsorsrontó politikájával az amerikai világuralom továbbélését segítette. A három harakiri következtében Európa gazdasági és politikai súlya a világban folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, védelem tekintetében pedig Amerikára. szorul. Az nem tételezhető fel, hogy az Unió vezetői a felsoroltakkal nincsenek tisztában. Hazaáruló gazemberek vezetik az Uniót! A végelgyengült Római Birodalmat 476-ban germánok döntötték meg. Európa mindhárom harakirijének okozói germánok: németek és angolszászok. Úgy tűnik, hogy Európa végzete a germánság. Európa lakossága az életvidám mediterrán életszemléletet sajnos lecserélte az kíméletlen angolszász pénz utáni hajszával. Vajon mi történne azzal az országgal, amelyik manapság megpróbálná bevezetni Dr. Hjalmar Schacht német pénzügyminiszter zseniális gazdasági-pénzügyi programját? Gondolom bankok vagy tankok kíméletlenül lemészárolnák a gaz disznót!
2023.01.22.
Bartha Pál ny. erdőmérnök
Telki
