A magyar ember látott egy reklámfilmet a hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amelyet magyar feltalálóknak köszönhet a világ.
Így aztán fogott egy golyóstollat (Biró László, 1931), felírta egy papírra, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd Leó, 1929). A látása nem volt tökéletes, kontaktlencsét használt. Kicsit hezitált, hogy a régebbi típusút (Dallos József, 1928) vagy az új, lágy anyagú lencséjét (Győrffy István, 1959) használja-e aznap. Gyufával (Irinyi János, 1836) rágyújtott egy cigarettára, és miközben napi programján gondolkodott, egy CD-t hallgatott. A hologramos matricát nézegette a borítón (Gábor Dénes, 1947), majd bekapott egy C-vitamint (Szentgyörgyi Albert, 1931). Eszébe jutott egy barátja, ezért felhívta őt a vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar, 1878). Még volt egy kis ideje indulás előtt, ezért elkezdett játszani a számítógépén (Neumann János, 1944). Elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (Kemény János, 1964), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (Simonyi Károly, 1974).
Még megnézett (volna) egy 3D-s filmet is, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel, 2010) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (Goldmark Károly, 1948), és bekapcsolta a televíziót is (Mihály Dénes, 1919). Éppen New Yorkot mutatta egy ismeretterjesztő film, és örült, hogy színes készüléke van (Goldmark Károly, 1948). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Central park (Asbóth Sándor, 1850-es évek, ő készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics Ferenc, 1960 körül), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik-kockát (Rubik Ernő, 1976).
Végre elindult sétálni, és mivel autóvásárlás előtt állt, az elsuhanó autókat nézegette. Már korábban magához vette automata fényképezőgépét (Mihályi József, 1938). Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József, 1908,) aztán látott egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc, 1983). Később megnézett magának egy Chevrolet-t, amelynek automata sebességváltója volt (Bíró László, 1932). Felmerült egy VW bogár is a különleges dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett neki, hogy még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János, 1893).
De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos, 1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (Asbóth Oszkár, 1928). Ezt az élményét azon melegében elmesélte Pulitzer-díjas (Pulitzer József, 1917) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott: a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait mutatták be (Losonczi Áron, 2001). Magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt sem sikerült befejezni.
Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta – régimódi lévén – kripton töltésű lámpáját (Bródy Imre, 1930), megivott egy pohár szódavizet (Jedlik Ányos, 1840), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is. Meg is találta a legutóbb vásárolt Kalmopyrint (Richter Gedeon, 1912). Az egész nap fáradalmait kipihenendő visszatért a bakelitlemezhez, és feltette a lemezjátszóra a Kodály-módszert (Kodály Zoltán, 1929) világszerte elterjesztő zeneszerző Psalmus Hungaricusát.
Sőt, kipihenve, összekapta magát és táncházba ment, amely épp most kapta meg az UNESCO-világörökség diplomát:
https://youtu.be/CWf4kuk7NRo?list=PLOP-cgkz015CU3OLygkuCHLVVzHG2TddG
