Egy korántsem csendes amerikai hónapok óta borzolja a magyar civil társadalom idegeit azzal, hogy az országgyűlési választásokon vesztes pártok és ál-civil szervezeteik mellé állva a fennálló demokratikus rend fellazítására törekszik.
Valószínűleg előre megírt, és más országokban már bevált forgatókönyvből dolgozik, melyet az Egyesült Államok demokrata párti főtaktikusai raktak össze. Gondoljunk csak az úgynevezett „arab tavaszra”, vagy a cseh kormány tavalyi megbuktatására.
A visszatérő motívum a célba vett országot elárasztó korrupció megszellőztetése, amelyet azonnal továbbvariálnak az ellenzéki politikusok és a kormánybuktatásban érdekelt „civil” szervezetek. Könnyen kiismerhető módszer, mégis tuti zavart okoz, mert mindig van nehezebb helyzetű társadalmi réteg, aki a kormány ellen hergelhető, különösen Európa közép-keleti felén.
Ugyanígy létezik a korrupció is minden társadalomban, helytől és időtől függetlenül, mióta ember ember fölött hatalmat gyakorol. Magyarország sem kivétel, statisztikailag a középmezőnyben vagyunk. Nyilvánvaló, hogy e téren nulla a tolerancia, és nemcsak szavakban meghirdetve, de intézkedésekkel hitelesítve, a cselekvés mezején is. A magyar miniszterelnök többször nyilatkozott az ügyben, készen arra, hogy konkrét támpontok alapján konkrét lépéseket tegyen.
De hogyan segíti Amerika a magyarországi korrupció elleni harcot? Az előzményekhez tartozik, hogy nagykövet helyett, mint egy csomagot, itthagyta nekünk ügyvivőjét. Goodfriend úr politikai felelőssége – mintegy véletlenül – messze nem azonos egy regnáló nagykövet státusával. Leegyszerüsítve: különösebb nemzetközi jogi bonyodalmak nélkül, egy „bocsi”-val elmozdítható.
Az ügyvivő szorgalmas ember, kifejezetten rátermettnek is mondhatnánk. Végighaknizza a magyar politika összes színpadát, dalol és zongorázik, az irányadó trend szerint. Mostanában az „unortodox diplomáciai magatartás” járja, és ebbe tényleg minden belefér. Az Egyesült Államok ügyvivőjének vajon tényleg ott a helye az „Orbán takarodj” főmondanivalójú tüntetésen, amely a felvonulók részéről erőszakba és garázdaságba fordul? Nem azt üzeni Goodfriend úr jelenléte, mint hogy „Hadd menjen, ami belefér, Amerika veletek van, gyerekek!?”
Nap mint nap nyilatkozik a médiában, nyomja a korrupciós vádakat, kever és kavar. Összecseréli a kormánytagot és kormánytisztviselőt, hol ez a korrupt, hol az – honnan is tudná egy vezető diplomata, mi a különbség? Bizonyíték nincs, „nem áll módjában”, „a kormány úgyis tudja, miről van szó” és így tovább. Lényegében számonkéri egy jogállamtól, hogy nem indít büntető eljárásokat kellő mennyiségű bizonyíték hiányában. A kabátlopás esete, ezt is rég kitalálták. Egy kis méreg a közvélemény amúgy is zavaros vizébe, kezdjetek vele valamit magyarok.
Ide tartozik a norvég civil támogatások témája is. Az ügyvivő úr támadja a Norvég Civil Alapot ellenőrző vizsgálatot, amelyet a KEHI illetékességből végez. Sőt, előre kimondja az ítéletet, talán mert a vizsgálat rávilágíthat bizonyos, az USA-ból és Norvégiából támogatott, civilnek nevezett szervezetek pártérdekű tevékenységére is.
A magyar civil társadalom külföldről nem támogatott, önerőből dolgozó nagy többsége ma már világosan látja, hogy egy tudatosan kialakított ex-lex diplomáciai helyzetről van szó, melyben Goodfriend úré a vezető szerep.
Nem véletlen, hogy helyből a diplomáciai védettségre hivatkozik, amint fel meri vetni valaki, hogy a tudomására jutott bűncselekményt a hatóságok felé neki is jelentenie kell. Könnyű magas lóról osztani az igét obligón kívül, és odalökni egy kétharmad országnyi civil közösségnek, hogy olvasgassák a Bécsi Egyezményt.
Csakhogy józan esze a civilnek is van. „Míg nincs hulla, gyilkosság sincs.” Amíg nincs adat, amely konkrét cselekményhez vagy konkrét személyhez vezetne, büntető eljárás nem indulhat. Ha nem ismerjük a bűncselekményt, vádat sem emelhetünk. Vagy a „demokratikus világ” azt várná a szerinte diktatúra alatt nyögő Magyarországtól, hogy tegye félre a szabadságjogokat, felejtse el az ártatlanság vélelmét, és bemondás alapján helyezzen vád alá teljes jogú magyar állampolgárokat?
Öntsünk tiszta vizet a méregpohárba! Az Obama kormány úgy döntött, hogy nyomást kell gyakorolni Magyarországra, és André Goodfriend a végrehajtó. Szövetségi viszony, barátság most érdektelen. „Veszély, veszély!”, az Orbán kormány nyílt kiállása a szuverenitás és a magyar érdek mellett nehogy példaként szolgáljon más államok vezetői számára.
Azon kellene inkább elgondolkodni, hogy miért meri ezt fölvállalni a magyar miniszterelnök? Nagyon egyszerű: mert Magyarország többségi civil társadalma mögötte áll. Van egy civil közösség, amely képes arra, hogy egységesen kiálljon a saját értékeiért, és ezzel ország –világ nyilvánossága előtt eloszlassa a regnáló kormány demokratikus beágyazottságát illető kételyeket. Nem véletlen, hogy André Goodfriend hivatalos tárgyalásán „problémásnak” tartotta a kétharmados parlamenti többséget. Van olyan politikai tankönyv, amely szerint a kétharmados többség már diktatúra? Én inkább úgy látom, hogy sokaknak kellemetlen a nemzeti egység. Bizonyos érdekek számára kezelhetetlen, mert pénzzel nem megvehető, és alkalmatlan terep a demokrácia export-importjára. Egy politikailag megosztott, az USA demokrata pártjának köldökzsinórjához megtérő magyar társadalom persze ideális lenne. Az atomjaira hullott politikai ellenzéket támogatni, amely külső életképtelen külső segítség nélkül, nagyhatalmi szempontból sokkal előnyösebb.
Ezek az amerikai demokrata párt Magyarországgal kapcsolatos valós problémái. De ettől mi itt vagyunk, és sokat tanultunk az elmúlt 25 év alatt. Nem jön a manna az égből, és ami kívülről jön, annak ára van. És nemcsak a szabad választás lehetősége a demokrácia záloga. Azonos súllyal esik a latba a szubszidiaritás elvének betartása. Minden demokratikus rendszernek meg kell hagyni azt a mozgásteret, amelyben a szabad választások értelmet nyernek, és amelyben a választók érdeke kézzelfoghatóan érvényesül.
Az állampolgárok az elmúlt öt évben ötször döntöttek az Orbán kormány mellett. Az ellenzékbe szorult, neoliberális és posztkommunista pártocskák elsöprő vereségéhez nem valamely elvont ideológia, hanem az ország kiárusításának ténye szolgáltatott alapot. A nemzeti vagyont áron alul privatizálták, behozhatatlan előnyt biztosítva ezzel a multinacionális vállalatoknak és bankoknak. A zsebeket azóta is húzza a rejtett külföldi számlákon vagy off-shore cégekben parkoló Júdás-pénz. A külföldi oligarchák és a magyar ellenzék érdeke továbbra is azonos, nem véletlen hát, hogy újra formálódik az együttműködés.
Ezeket a szálakat erősíti Soros György és a Clinton házaspár „civil” alapítványa, és a Norvég Civil Alap. Figyelemmel arra, hogy az USA-ban a demokrata párt van hatalmon, alappal feltételezhető, hogy a norvég támogatás nem önzetlen. Az USA kormányzó pártjával való barátság jól jöhet a norvég államnak, így a Clinton Alapítvány és a norvég állam közötti támogatási kapcsolat olyan összefonódás, amely önmagában motiválhatja az USA kormányát a Magyarországgal szembeni nyomásgyakorlásra.
A magyar politikai életbe történő beavatkozás persze nem ma kezdődött. Clinton és Soros a választások előtt Bajnai Gordont szemelték ki a miniszterelnöki feladatra. Bajnai kreált „civil szervezete” Haza és Haladás Alapítvány néven megalakult, amelyet azután bőséges anyagi juttatásokban részesítettek. De Bajnai elindítása kevésnek bizonyult, a párttá alakult szervezet csúfosan megbukott. Az amerikai demokraták rájöttek, hogy komolyabb „civil támogatásra” van szükség az újraválasztott kormánnyal szembeni sikeres fellépéshez. A nemzeti érzelmű magyar civil társadalom túlságosan szilárd támasza a jelenlegi kormánynak, amely csak feljavított hatékonyságú „civil” ellenlépésekkel támadható.
Így került előtérbe a Magyarországon működtetett norvég civil alap. A pénzosztó feladatra – figyelemreméltó esélyegyenlőtlenségre utaló „pályáztatást” követően – az Ökotárs Alapítványt jelölték ki az illetékesek. A pénzosztó apparátust mint bizalmi csapatot busásan pénzelik, a szervezet mérlege szerint milliós személyi juttatásokkal. Így hát nem véletlen, hogy a kenyéradó gazdákhoz lojális személyek minden erkölcsi gátlás nélkül finanszírozzák a „támogatásokból” a saját érdekeltségükbe tartozó szervezeteket. Az Ökotárs nem volt fukar a politikai ellenzék támogatásában. Magyarországon eddig még soha nem fordult elő, hogy egy civil alap támogatásra fordítható pénzéből mindössze 13 szervezet egyenként 30-50 millió forint összegben részesüljön. És a slussz-poén: a legaktívabb kormányellenes átvilágítók, az International Trancparency és a TASZ, 2013-as mérlegükben a Norvég Alaptól és a külföldről kapott támogatásokra vonatkozóan 100 millió körüli személyi jövedelemre fordított összeget mutatnak ki. Itt jegyzem meg csendesen, hogy az e szervezetek által oly előszeretettel bírált CÖF-CÖKA vezetői egy fillért sem vesznek fel személyi juttatásként, az alapítvány a kezdetektől a mai napig önkéntes munka révén működik.
Az Ökotárs KEHI általi ellenőrzését az USA ügyvivője és a norvég nagykövet azonnal illetéktelennek nevezte. Ma már tudjuk, hogy a vizsgálat eredményeként 61 ügyben született feljelentés bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt.
Ne feledjük, hogy mindeközben „otthon”, az Egyesült Államokban a törvényhozásig ért az ellenállás a külföldről érkező támogatások ellenőrizetlensége miatt. A republikánus képviselők olyan törvény előkészítésén dolgoznak, amely transzparenssé teszi az ilyen pénzeket. Hasonló tárgyú törvény megalkotását javasolta a magyar igazságügyi miniszternek a CÖF –CÖKA is. A magyar civil társadalom 80 ezer civil szervezetet számláló többsége nemcsak a gazdasági korrupciót veti el, hanem a közbeszédben eddig alig definiált „pártpolitikai érdekű” korrupciót is.
A jelenség ma már világosan felismerhető, és csak a nyilvánosság ereje segíthet rajta, melynek révén a külföldről érkező civil támogatások eredete, célja és felhasználása egyaránt követhető.
Ezért felszólítjuk mindazon civil szervezeteket, akik a Soros Alapítvány illetve a Norvég Civil Alap, vagy más külföldi szervezet finanszírozásában részesültek, hogy tegyék nyilvánvalóvá, milyen szerződéseket kötöttek, milyen célok teljesítésére kapták és fordították a támogatást, és ezért személy szerint milyen juttatásokban részesültek. A CÖF-CÖKA egyetért a kormány azon törekvésével, hogy a korrupció megnyilvánulásaival szemben zéró legyen a tolerancia. Egyaránt ki kell zárni a gazdasági és a pártpolitikai célú vesztegetés minden formáját. Mert a film végén győz az igazság…
