Székely Szabadság Napja Emlékmenet
Március 7-én megtartottuk az emlékmenetet a Szent István szobortól az ötletgazda, Vass László István telkéig (6 km).
Vass Lászlónak a Szent István szobornál mondott beszédét alább olvashatod.
Dr. Lengyel Attila CÖF Klub Miskolc vezetője
___________________________________________________________________
Kedves Barátaim!
Isten hozott Benneteket!
Sok szeretettel köszöntelek Benneteket és köszönöm, hogy ennyien megtiszteltetek az érdeklődésetekkel!
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem kívánok hosszú beszédet mondani, csupán azt a pár gondolatot szeretném megosztani veletek, ami miatt évek óta, emlékeim szerint 2015-től újra és újra elindulok ilyenkortájt.
A székely szabadság napja a Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-i határozata alapján minden év március 10-én megtartott emléknap, a székelység összetartozásának napja.
Azért ezt a napot választották, mert 1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost, a székely vértanúkat. Ők a Makk-féle összeesküvés tagjaiként az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját szerették volna újra fellobbantani. Életüket adták a nemzeti önrendelkezésért, ezzel a bátorság és hűség példaképeivé váltak.
Ezen a napon az erdélyi magyar szervezetek Marosvásárhelyen megemlékezést és felvonulást tartanak, melyre Erdély magyarlakta településeiről érkeznek résztvevők. Több magyarországi városban szolidaritási megmozdulást szerveznek, a legnagyobbat a budapesti Hősök terén.
Azt nem tudom, hogy az idén lesz-e megemlékezés, mert amikor ennyifelől éri a nemzeti identitásuk megtartásáért küzdő embereket, akkor miért pont ezen a téren ne próbálnának legyűrni minket. Mindenesetre mi most itt megmutathatjuk az együvé tartozásunkat.
Az emléknappal kapcsolatos általános dolgokat tudhatjuk a netről, viszont én szerettem volna közelebb kerülni a dologhoz, vagy inkább nevezzük úgy, hogy az ügyhöz.
Elkezdtem hát érdeklődni, hogy hol csatlakozhatok egy ilyen rendezvényhez és kiderült, hogy a környékünkön közel, távol nincs is ilyen, nem is hallottak róla!
Lévén, hogy sok élő kapcsolatom van Székelyföldön, s minden kapcsolat másik vége egy-egy barátot ér el, ez nagyon rosszul esett és elhatároztam, hogy ez nem maradhat ennyiben, ezért magam kezdtem egy szolidaritási menet szervezésébe.
Sajnos a szervezésbéli tapasztalataim hiányossága miatt első pár évben egyedül maradtam, de nem keseredtem el és évről évre, szerény, de azért egyre biztatóbb érdeklődés mellett újra és újra útnak indultam, s az utóbbi két évben már többedmagammal tehettem ezt!
S, hogy honnan hová?
Nos, az innen nem túl messze lévő valós lakhelyem, mint jelképes Anyaország volt a kiindulópont, s a cél a görömbölyi Templompart-dűlőn lévő valós telkem, mint jelképes Székelyföld volt, ami fogadta a menetemmel tett szimbolikus kéznyújtást, a köszönetet és hálát az egykor hozott áldozatért, tisztelgést a hősök előtt, a szolidaritást most élő barátainkkal, akiket a történelmi igazságtalanság hazájuktól elvéve őket határokon túlra rekesztett.
Azt még hozzá kell fűzni, hogy elsősorban a figyelemfelhívás miatt választottam ezt a városi útvonalat, no meg azért, hogyha kísérőkre találok, akkor a gyengébb fizikumúaknak se legyen megterhelő a vállalás.
Úgy tűnik, hogy – ahogy mondani szokták – átment az üzenetem, mert évenként többen lettünk és azért vagyok most is itt, mert bízom benne, hogy egyre többen leszünk, akik nemzettestvérként tekintenek a külhoni magyarokra és, hogy a dolgaink közösek mind a bajban, mind az örömben, mert mi „egy vérből valók vagyunk”!
Egy verssel zárom gondolataimat:
Petőfi Sándor: A Székelyek
Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Ugy mennek a halál elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.
Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpülnek, mint a szél, s üzik
Az ellenséget, mint a szél a port!
Csak nem fajult el még a székely vér,
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!
Ezekért a székelyekért állok most itt Veletek!
Köszönöm a figyelmet!
