Kulcskérdés, hogy a pénzügyi hatalmat megbonthatják-e a nemzetállamok.
Indokolatlan áremelésekbe fogtak a kereskedelmi láncok, ami megengedhetetlen. Hiszen hiába csökkenti a kormány az adókat, ha a réven, a másik oldalon elveszik a családoktól a kedvezményeket! Egyszerre küzdünk a szomszédban zajló háború okozta anyagi és lelki terhekkel, az EU háborút anyagilag is támogató politikájával, valamint a belső ellenzékünkkel, akiket még az USAID is hathatósan támogat.
Minderről szó esett a Civil Akadémia legújabb estjén, amelyen a Polgárok Házában Szabó Anett vendége Boros Imre közgazdász, volt tárca nélküli miniszter, a CÖF C12 szakértői csoportjának tagja volt. A beszélgetésben az inflációról, árstabilitásról, anyagi és fizikai biztonságról esett szó.
Indokolt-e és jogszerű-e a kormány azon kérdése, hogy az árrésstop révén ismételten beavatkozzon az árakba? – vetődött fel a kérdés a beszélgetés elején. Boros Imre szerint a kormány azért van, hogy kormányozzon, s ha ehhez nincsenek meg bizonyos keretek, akkor az a dolga, hogy megteremtse azokat.
„Magyarországon a háztartások költségeiben a mindennapi beszerzések költsége eléri a 15-20 százalékot is, ami meglehetősen nagy hányadot jelent. Ha ezek a költségek megszaladnak, azt gyorsan megérzik a családok” – mondta Boros Imre, aki szerint az rendben van, hogy mindenki bizonyos profitrátával dolgozik, a gond azzal van, ha a szereplők nem tanúsítanak önmérsékletet ennek a rátának a meghatározásával. A rendszerváltoztatás utáni privatizációt említve elmondta: akkoriban a bankrendszer tőkehiányos volt, ezért egymilliárd dollárnyi friss tőkét helyeztek az akkori kormányok ezekbe a bankokba és azóta sem ismert nyereségre tettek szert egyesek ennek következtében. „Surányi György puszira kiosztotta ezt a pénzt” – mondta Boros Imre.
A háttérhatalom pénzügyi része és a politika viszonya akkoriban is kacifántos volt, s nincs ez másként ma sem, említette meg Szabó Anett. Ezt a bizonyos nemzetek feletti erőt, a pénzhatalmat, megbonthatják-e a nemzetállamok? – vetette fel a kérdést a moderátor.
„Egyelőre döntetlen a játék. A Federal Reserve-ben tömörülő magánpénz világpénzzé vált, mert az Egyesült Államok vállalta, hogy egy uncia aranyat bármikor bevált 32 dollárért. A II. világháború után a dollár mindenkinek kellett, ráadásul itt volt ez a bohókás ígéret, így természetesen mindenki kapva kapott a javaslaton. De Gaulle volt az egyetlen, aki megpróbált valóban kapni 32 dollárt egy uncia aranyért, egy évvel később le is vették a porondról. Hamarosan elhagyták az aranyfedezetet, a világ meg tele van dollárral. Így állunk ma is” – mondta Boros Imre.
A nyugati demokráciákban a vezető nyugati értelmiség pontosan tudja, mi a helyzet, de nem beszél róla, mert van egy szellemi terror – tette hozzá Boros Imre.
A közgazdász az Európai Unió első éveiről elmondta: akkoriban arról volt szó, hogyan csinálhatna Európa valamilyen közös pénzt, amely ellentartana a dollárnak. Ezt a kísérletet az Egyesült Államok igyekezett megakasztani: 1973-ban Henry Kissinger megállapodott az arab államokkal, hogy az olajért csak dollárt fogadjanak el fizetségképpen, ezzel sikeresen kivonta a dollárt az európai piacokról. A később létrehozott euró a dollár kisöccsévé vált. „A pénzteremtés jogát megszerezte, lenyúlta, azt az állam kezéből kivette egy csoport” – magyarázta Boros Imre.
A pénzcsinálók idővel beszivárogtak a politikacsinálók közé. „Az EP-képviselők nem ingyen migrációellenesek, nem ingyen genderpártiak. De melyek a pénzügyi hatalom legfontosabb érdekei ma?” – vetette fel Szabó Anett.
„A pénzügyi hatalom saját kádereit ülteti a döntéshozó pozíciókba, s ezt teszik már a középiskolától kezdve, egyes családokra lebontva. Kialakul egy hálózat, alulról felfelé folyik az építkezés, nem kell mást tenni, mint a sakkjátszmában: egyet-egyet lépni, tologatni előre a meghatározott figurát, mert ők csinálják az üzemanyagot (a pénzt), amellyel ezt végre lehet hajtani” – magyarázta Boros Imre. Ha egy adott ország pénze konvertibilis, ez az építkezés még hatékonyabb. Ezért az országok sokáig óvatosak voltak a konvertibilitás engedélyezésével.
Korábban az angolok nyakán ült a pénzügyi hatalom, most az amerikaiakén, tette hozzá a közgazdász.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a háború ideje alatt elképesztő mértékben gazdagodott fel, vetette fel a moderátor, hozzátéve, hogy ez is ennek a modellnek az érvényesülését is bizonyítja. „Ukrajnában a fő cél Oroszország kifektetése. Ez régóta célja a pénzügyi hatalomnak, hiszen Oroszországban minden van, amire ennek a pénzügyi világnak szüksége van. Belarusz oldaláról is meg lehetett volna ezt kísérelni, de Ukrajnában magában is vannak olyan adottságok, amelyek a pénzügyi hatalom hasznára lehetnek. Belaruszban ilyen nincs. Ukrajnában mintegy 40 millió hektár negyvenkoronás föld van. A legjobb termőérték. Ha azt rendesen, nyugati szintű technológiával beművelik, egész Európa élelmiszerellátása biztosítható. Így az egész EU mezőgazdasága beledózerolható az óceánba. Ezért nekik ezerszer is céljuk Ukrajnára rátenni a kezüket, hogy ők irányítsanak – átmenetileg, amíg Oroszországra nem sikerül rátenniük a kezüket” – mutatott rá Boros Imre.
A Black Rock strómanok révén vásárol fel mindent. Kik ők? – kérdezte Szabó Anett. Boros Imre szerint elég sokan vannak, az arcukat ma sem szeretik mutogatni, ahogyan régen sem szerették. „Tizenkét bank mind részvénytársaság formájában működik, de hogy ezeknek a részvénytársaságoknak kik a valódi részvényesei, azt nem tudjuk. De vélhetően közük van a Black Rockhoz. Ezen a cégen keresztül csinálják a tranzakciókat” – mutatott rá Boros Imre.
„A nemzetközi magánpénzhatalom nem válogat az eszközökben, ugyanakkor a felelős nem nevesíthető. Ez a mélyállam. Ennek szerveződése eleve nemzetközi, hálózata pedig széleskörű, szinte minden jelentős országban jelen van. Vannak direkt fizetett ügynökei és vannak hasznos idiótái is, akik talán nem is tudnak arról, hogy ennek a mélyállamnak a szolgálatában állnak” – hangsúlyozta Boros Imre.
