Drága Édesanyám már csak az égből figyel, de onnan nagyon. Érzem a bánatát, ha valamit nem úgy teszek, ahogy tanította, és érzem, ha elégedett a tetteimmel. Hála és köszönet, mert a legtöbbet tette, amit egy anya tehet. Emberré nevelt. Olyanná, mint általában az ember. Gyarlóvá, sérülékennyé, de megtanította, hogy a lelkiismeret és a hit mindig tisztességgel segít majd eligazodni és dönteni az élet göröngyös útvesztőiben. Tanított, példát mutatott. És mondta, csak mondta. Figyelmeztetett: szeresd a felebarátaidat. Mondta, hogy nem szabad a másét elvenni, nem szabad árulkodni. Nem szabad másokat megalázni, a becsületüket megsérteni. Nem szabad másokat gyűlölni, és elítélni ok nélkül. Nem kell nagyravágyónak lenni, és az alázat a legszebb erény. Nem szabad senkit félrevezetni. Szeretni kell azokat, akik elesettek, sérültek, mások, mint mi. Mondta, hogy szeretni kell a hazánkat. De azt is mondta, hogy tanulni kell. Mindent, ami csak megtanulható. És dolgozni kell, keményen, és felelősségteljesen. Azt is mondta, hogy szeretni kell Istent, mert ő adta az életet. És szeretni kell a szüleinket, apát, anyát, testvéreinket. És tisztelni kell az idős embereket, mert nélkülük nem élhetnénk úgy, ahogy élünk. Sok mindent mondott még. Mondta, hogy megvalósíthatjuk önmagunkat, de csak úgy, hogy másnak ne okozzunk kárt. És hogy az emberi szabadságnak van korlátja. Ott a korlát, ahol más szabadságát már zavarjuk. De például azt is megtanította, hogy klasszikus zenei hangversenyen nem szabad a tételek között tapsolni. Nem azért, mert nem illik, hanem mert orvul tönkre tesszük az alkotók teljesítményét, és saját élményünket. Kíváncsi vagyok, hogy mások anyukája is mondott ilyeneket a gyerekének? Mondott- e olyant más anyukája, hogy nem szabad hazudni sem reggel, sem éjjel, sem nappal? Mondta-e, hogy a nemzet nem játékszer? Olyant mondott-e, hogy nem szabad saját nemzettársainkat megtagadni, a szemüket kilőni, ok nélkül összeveretni, majd kitüntetni a pribékeket. Meg hogy nem szabad vezetőnek lennie annak, aki képtelen rá, és kártékony a nemzetére. Meg hogy az alkohol ártalmas. No meg a kábítószer is az. Például mondta-e más anyukája, hogy nem sípolunk a nemzeti ünnepünkön, mert megzavarjuk a valóban ünneplő tömeget. És mondta-e, hogy nem szabad nőkkel, főként a gyermekeink anyjával dulakodni? Meg csúnyán, trágárul beszélni. Még négyszemközt sem! És mondta-e más anyukája, hogy az egyenes gerinc milyen fontos tényező? Mondta-e, ha országot akarunk vezetni, ki kell tartani a meghirdetett elveink mellett? Elmesélte -e más anyukája, hogy mit jelent a hitelesség, és miért fontos? Mondta-e, hogy nem szabad az idős emberek húzós kiskocsiján gúnyolódni, és elítélni másokat olyanért, amit mi magunk is megteszünk? És mondta -e más anyukája, hogy aki színésznő akart lenni, de politikus lett, a pódiumon ne színészkedjen? Mert az például nem hiteles. Mondta -e más anyukája, hogy nem döntjük be holmi feltűnőségből többmillió ember vágyát 266 ezer aláírással? Olyan milliók vágyát, akik már idősek ahhoz, hogy legyen esélyük hazánkban hallgatni nemzeti himnuszunkat sportolóink világsikere okán. Eddig ugyanis nem tehették, mert azzal voltak elfoglalva, hogy olyan jövőt építsenek, ahol a fiatalok szabadon felforgathatják a világot. Börtön, körömletépés, csengőfrász, kitelepítés, malenkij robot nélkül. Mondta-e mások anyukája, hogy nem így kell köszönetet mondani? Mondta- e azt is más anyukája, hogy nem szabad rongálni sem festékkel, sem máshogy közös vagyonunkat? Mondta-e más anyukája, hogy beszéd helyett ne kotkodácsoljunk, mert a beszéd az szent. Csak az embernek adatott meg ez a kincs. Apropó, ha már a beszédnél tartunk, és így a szövegértésnél, mondja-e más anyukája, hogy tanulni kell? Nem tüntetni, hőbörögni, betanított szöveget mantrázni. Mert a diák feladata a tanulás. Honnan tudná egy tizenéves diák, hogy mit kell megtanulnia az életben? Nem tudhatja, hiszen még fenekén a tojáshéj. Majd ha mindent megtanult, megértett, akkor választhat, hogy mit felejt el. Nekem legalábbis ezt mondta az anyukám. És mondta -e más anyukája, hogy nem szabad árulkodni? Ha bajunk van a családdal, a közösséggel vagy a hazánkkal, akkor beszéljük meg egymással, mielőtt feljelentést teszünk? Főként az Uniónál. Elmesélte-e más anyukája, hogy mi az a hazaárulás? Meg hogy miért nem szabad csupán politikai indokokból más karrierjét, életét tönkre tenni? Mondta-e más anyukája, hogy csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér? De ne légy irigy sem, mert az a hét főbűn egyike? Na és hogy főbűn még a kevélység, a kapzsiság, a bujaság, és a harag is. És hogy a bűn azt jelenti, hogy el kell kerülnünk. Mondta e mások anyukája is, hogy ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, tiszteld apádat és anyádat? Hogy mások becsületében ne tégy kárt, és mások tulajdonát ne kívánd? Ja, hogy a tízparancsolat is ilyeneket mond? Nem lehet, hogy Istennek, és azoknak az anyukáknak van igazuk, akik ezt mondják? Biztos, hogy a helyes út a korlátlan, másokat megalázó, bántó, zavaró, álságos szabadság? Biztos, hogy a bűnözőnek vagy a betolakodónak több joga van, mint a bűntelennek, és az őshonosnak? Biztos, hogy a helyes út az istentagadás, és a hitnélküliség? Biztos, hogy a követendő út a fél- vagy teljes tudatlanság? Biztos, hogy a nyílt társadalom a jó cél, ahol nincs múlt, nincs gyökér, nincs kapaszkodó, nincs család, csupán gender van? Biztos, hogy egy célt akarunk: a másik ember eltiprását a saját érvényesülésünk érdekében? És biztos, hogy egy láthatatlan, ellenőrizhetetlen, leválthatatlan hatalomnak akarjuk alárendelni magunkat, gyermekeinket, unokáinkat? Biztos, hogy az a helyes út, ha szó szerint kitérünk a hitünkből? Ha eltöröljük emberi mivoltunkat, megtagadjuk génjeinket, hazánkat? Biztos, hogy az a jó út, ha liberalizáljuk a drogfogyasztást, hadd hülyüljön tovább az emberi nem? Biztos, hogy az a jó út, ha újból segélyeket adunk a munka jól megérdemelt jutalma helyett? Az a jó, ha a hatalom érdekében a csillagokat is letagadjuk az égről? Ha bemocskolunk másokat, és felháborodunk, ha a sértett erkölcsi, vagy jogi elégtételt ígér? Biztos, hogy az a jó út, ha kidobjuk a szemétbe őseink hitét, és felvesszük egy más kultúra saria-jegyeit? Biztos, hogy azt akarjuk, hogy a totális és kötelező genderizmus miatt nekünk ne, csak a muszlimoknak szülessen gyerekük? S ha mégis lenne néhány utódunk, biztos, hogy rettegésben akarunk majd élni, hogy ki, és mikor erőszakolja, öli meg őket? Biztos, hogy szeretnénk úgy élni, hogy bármikor felrobbanthatnak, leszúrhatnak, elgázolhatnak olyanok, akiket befogadunk magunk közé? Biztos, hogy fel akarjuk forgatni és tönkre akarjuk tenni az általunk ismert világot? Azt a világot, amit Isten tökéletesre teremtett? Biztos, hogy ki akarjuk irtani azt az embert, akit Isten az ismert világok legtökéletesebb élőlényeként alkotott meg? Sajnos, sokan vagytok, akik ezt akarjátok. Sokan vagytok, akik hatalomvágyból, tudatlanságból beletapsoltok a tételek közé. Sokan vagytok, akik a már mérhető alkotást, nemzetépítést ki akarjátok irtani. Biztos, hogy mindent le kell rombolni csak azért, mert nem ti hoztátok létre? Hogy vannak hibák? Talán nem is kevés. De hogy van értelme a mára elért magyar életnek, és lehetne békében, tisztességben, egymást elfogadva, hazánkat szeretve, gyökereinket ápolva és tisztelve is élni, az biztos. Hogy nem kellene a nehezen, közösen elért eredményeket hazugságokkal, irigységgel, tapasztalatlansággal féktelen hatalomvágytól hajtva lerombolni, hanem közös erővel, a hibák kijavításával tovább kellene építkeznünk, az is járható út. Hogy nem kell mindenáron
képviselőnek vagy miniszterelnöknek lenni, még nem hallottátok? Hogy jó átlagos emberként is tükörbe nézni, hogy így is kerek lehet a világ, így is lehet a jövőért tenni, és semmikor sem jó saját magunkat szembe köpni, ezt nektek anyukátok soha nem mondta?
Dr. Bencze Izabella
