A Városliget nem a fővárosé, hanem a nemzeté

Főként a centrumban, Budapesten. Nem sok jóra számítottam, és sajnos, úgy is lett.

A Városliget beruházási munkálatai 2013-ban beindultak, rengeteg tervvel, jövőképpel, világszínvonalú elképzelésekkel, amely munkában a kormány és a főváros akkori polgármestere, Tarlós István, jelentős csatákat vívva ugyan, de példaérté­kűen együttműködött. Nem politikai csatározások mentén, hanem a főváros és az egész ország érdekében. A kormány a főpolgármester-váltás után is úri módon viselkedett, és a miniszterelnök a gentlemen’s agreement elvén tartotta a szavát.

Becsületbeli megállapodás: milyen nagyszerű, felemelő kapcsolat. Mindegy mi történt, de tartjuk magunkat az adott szavunkhoz. Vajon értik-e ennek az örökérvényű értéknek a lényegét az ellenzéki oldalon? Úgy tűnik, nem igazán. És mert formálisan megtehették, hát megfúrták közös terveinket, és Karácsony Gergely most már hidegháborút vizionál a főváros és a kormány között. Persze megmagyarázni, indokolni mindent lehet. Hát ennyit a becsületbeli egyezségről, ha az nem kétoldalú.

De térjünk vissza a Liget-projektre. Mint tudjuk, a fővárosi közgyűlés még novemberben – nem nagy szavazatkülönbséggel – úgy döntött, hogy nem támogatja a Liget-projekt még el nem kezdett beruházásainak megvalósulását, így például az új Nemzeti Galéria megépítését sem. A múlt heti közgyűlésen pedig változtatási tilalmat rendeltek el a Városligetre. Egy végtelenített képben fél lábon álló monstrum lett a ligetből, amely messziről akár romhalmaznak is tűnhet.

A párbeszédes V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere tudta azt kimondani, amely szerint „úgy születtek meg a beépítések, hogy senkit nem kérdeztek meg, építési területnek kezelték a Városligetet. A terület zöldfelülete védelemre szorul, és erre alkalmas a változtatási tilalom.” Nem szeretném minősíteni a polgármester felkészültségét, csak ijesztőnek tartom. Ijesztőnek, ugyanis annál jobban elrendezett beruházás nem lehetséges, mint ha törvény szabályozza az „építkezési terület” használatát. Márpedig a Városliget megújításáról és fejlesztéséről 2013 óta törvény rendelkezik CCXLII-es szám alatt.

Sok fontos, akár Karácsonyék által is tanulmányozható, sőt tanulmányozandó rendelkezést tartalmaz az Országgyűlés által hozott jogszabály.

Ennek egyik nagyon lényeges eleme a 4. §, amely úgy rendelkezik, hogy a törvény szerint felépített építmények a használatbavételi engedély véglegessé válásának vagy a használatbavétel tudomásulvételének időpontjától a törvény erejénél fogva nemzetgazdasági szem-pontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülnek. A hangsúly a „nemzeti vagyon” kifejezésen van.

Alaptörvényünk és a nemzeti vagyonról szóló kétharmados törvény egyértelműen rendelkezik a nemzeti vagyon fontosságáról, megőrzésének, értékének és állagának védelméről, hatékony és költségtakarékos működtetéséről, értéknövelő használatáról, hasznosításáról, gyarapításáról. Mivel a Liget-törvény a Városligetben felépülő építményeket egyértelműen állami tulajdonná, nemzeti vagyonná nyilvánítja, s mivel a komplett tervet a közvélemény már 2019 októbere előtt jól ismerte, ezért a városligeti beruházás mintegy nemzeti várományként biztatta az egész magyar nemzetet, hogy gyarapszik közös vagyona, ami az egész ország érdeke.

Az egész országé, mint ahogy az egész ország érdeke volt a szoclib kormányok által elkótyavetyélt alapvető közszolgáltató cégek és bankok Orbán-kormány általi visszavásárlása is. Nemzeti váromány, a nemzet közös gyarapodásának, gazdagodásának, szépülésének reménye a gazdaság és a jó hírnév növekedésével együtt. Magyarország népessége 9,77 millió körül van napjainkban, a nemzet össz­létszámát 15 milliónak tartjuk. Karácsonyt egész pontosan 353 595 szavazattal választották meg főpolgármesternek. Ha a szűkebb megközelítést vesszük, akkor is majdnem 9,4 millió áll a háromszázötvenezerrel szemben.

Úgy gondolom, ez az a pillanat, amikor bátran kijelenthetjük, hogy Karácsony elvette a nemzettől a fővárost, pontosabban a szoclib többségű közgyűléssel együtt több milliárdos értéket vett el a jövőbeni nemzeti vagyonból dacból, politikai ellenkezésből, gyűlöletből, Orbán-fóbiából.

Becsületbeli megállapodás? A kor-mányfő előbb idézett ajánlatának megismerésekor még azt mondta Karácsony, hogy: „Ez jó kiindulópontja annak az együttműködésnek, amelyben én kiszámítható partner leszek.” Hol van az már? Azóta az a politikai közösség, amely akkor a főpolgármestert adta, elveszítette többségét a közgyűlésben, és már az agyonbérmált Böszme akarata érvényesül, még ha nem is ül az első sorban, mint a Fővárosi Közgyűlés megalakulásának napján.

Ha egy vezető politikus mögül kikopik a támogatás, és diktálják számára a következő lépéséket, két dologba tud kapaszkodni, ha akar. A szakmaiságba és a nemzetbe. Ha Karácsony józanul gondolkodna, belátná, hogy a Liget-projekt kapcsán most ez lenne a jól felfogott érdeke. Bár lehet, hogy egy esetleges Dobrev-kabinetben betölthető helyettes államtitkári funkció mégis vonzóbb a számára. De ha már a zöldfelület megtartása a gyűlölködést mindenáron eltakaró azon lepel, aminek égisze alatt az eddig elfogadott tervek és a jövő tönkretehető, hadd idézzek még egy szakaszt a Liget-törvényből: „7. § (2) A városligeti ingatlan területén az építési beruházások befejezését követően a zöldfelület aránya nem lehet kevesebb a 2013. december 31-i állapotnál.”

Érdekes módon ezt a rendelkezést még soha nem hallottuk idézni a mostani városvezetéstől. Vajon miért? Netán azért, mert az eddigi zöldérveiket romba döntené?

Meg azt sem idézték még soha, amit a Liget-törvény preambulumának indokolása rögzít: „Városliget több mint 100 éve az idelátogatókat szolgáló kulturális és szabadidős tevékenységeknek országos jelentőségű helyszíne. A Városligetnek, mint az egykori ezredévi kiállítás és számos azt követő, kiemelkedően fontos, történeti értékű esemény színterének nemzeti emlékezetünkben is kitüntetett szerepe van, ezért a Városligetnek és intézményeinek méltó megőrzése, megújítása és a Liget történeti hagyományaihoz szervesen illeszkedő, egyben korszerű, világszínvonalon megvalósítandó fejlesztése kiemelt nemzeti cél és állami feladat. Ezt a célt szolgálja az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttest is magába foglaló Liget Budapest projekt megvalósítása…”

Milyen kár, hogy V. Naszályi Márta nem olvassa a kapcsolódó jogszabályokat. Így aztán nem csoda, ha azt vizionálja – nyilván több városvezető kollégájával együtt –, hogy „senkit nem kérdeztek meg, építési területnek kezelték a Városligetet”.

Nem tudom, mi szolgálja jobban a mostani fővárosi vezetés érde­keit? Ha azt mondom, hogy felkészületlenek, ostobaságokat beszélnek és ennek megfelelően döntenek, vagy ha azt állítom, hogy szándékosan vezetik félre és manipulálják a közvéleményt, ezzel is szítva a kormány elleni gyűlölködést? Egyik sem építő jellegű, és bizony egy percre sem kellene elfeledkezni arról, hogy Budapest liberális szavazóbázisa ide, Budapest szoclib oldala oda, Gyurcsány ide, Dobrev oda, a Városliget nem Budapesté, hanem az egész országé, sőt a nemzeté.

Főpolgármester úr, ha még maradt valami hatalma a közgyűlésben, gondolja át, érdemes-e a tízmil­liós nemzettel szembemennie háromszázötvenezer szavazattal a háta mögött? Érdemes-e csúsztatásokkal, zöld lepelbe burkolózva, drága gyurcsányi vacsorákon kapott ígéretekkel és utasításokkal felvértezve szembefordulni azon milliókkal, akik arra várnak, hogy gazdagodjon, szépüljön hazánk fővárosa, amelynek elvileg ön a vezetője.

(A szerző jogász)