A szeretet hatalma

                                                                                          „Ne féljetek” II. János Pál

Szalad a busz az éjszakában hazafelé. Csend van, mindenki alszik vagy holt fáradtan szendereg az ébrenlét és az álom mezsgyéjén, de én nem tudok aludni. Dübörög a fülemben  „Polak, Węgier, dwa bratanki… lengyel  magyar két jó barát…!” , „Bóg, Honor, Ojczyzna  ….Isten, becsület, haza!”, „Dziękujemy Wegier…. köszönjük magyarok!”… és többször, sokszor, ütemesen skandálva „Viktor Orbán!
 
Pillanatok villannak fel, pörög a film és áradnak az érzések….
…. integetnek, mosolyognak lengyel testvéreink, megtapsolnak, megszorongatják a kezünket már délelőtt az óvárosban …. aztán a menet gyülekezőjénél ölelnek, csókolnak minket, mély tisztelettel kézcsókkal illetik a hölgyeket, de még a magyar zászló csücskét is…. almát és csokit hoznak, éljeneznek, megköszönik, hogy itt vagyunk… fényképek készülnek magyar zászlókkal, leírhatatlan. Szeretnek minket. Szeretnek minket csak azért, mert magyarok vagyunk… idős úr már nyolcvan felett!  érkezik feleségével egy nagy kereszttel, beáll a molinó mögé,  velünk akar jönni, hogy velünk legyen a Gondviselés…és  végig kitart derűsen, énekelve, órákkal később se engedi ki kezéből a keresztet, mert ez az ő keresztje, neki kell viselnie… énekelünk…. Kossuth- nótát, Boldogasszonyt, Himnuszt, magyart, lengyelt ….  és velünk van a Gondviselés…. nem történik bajunk, de hogy is történhetne, hisz a gumilövedékek, vijjogó szirénák zajánál, durrogó petárdák közepette közösen, hangosan  imádkozni kezdenek a lengyelek… Mi atyánk, ki vagy a mennyekben….  Üdvözlégy Mária… nem szűnik az ima addig, míg nem szűnik a vész …. mert Ő benne bíznak eleitől fogva…. a szervezők vigyáznak ránk, nehogy egy hajszálunk is meggörbüljön ,mosolyogva  bátorítanak és nyugtatnak  minket, és buzdítanak: ne adjuk fel, tartsunk ki, maradjunk, nem lesz baj…. és tényleg nem lesz baj, a szeretet és  a hit ereje megtart minket…. és újult erővel indul a menet, erő költözik a fáradt lábakba, meglett korú hölgy tagjaink emberfeletti erővel jönnek tovább… és kapaszkodunk egymásba, kézen fogva, egymást védve és óvva,  a szeretet erejével töltekezve végig tudjuk csinálni.
A Jóisten volt minden lépésünkkel.
Azt mondják, nem az a fontos, hogy mennyit éltél, hanem hogy volt egy pillanat, amiért érdemes volt élni…. ezekért a pillanatokért érdemes volt.
Köszönet és hála érte drága lengyel  testvéreinknek, vendéglátóinknak, a szervezőknek, csoportunk minden egyes tagjának!
A Békemenet folytatódik…. itthon is és Lengyelországban is, együtt, egymásért.
 
Isten áldja és segítse Lengyelországot és Magyarországot!

Dunst Eszter
Varsó, 2012.11.11.

Szerző
CÖF

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!