Kulturális háború a gazdasági világuralomért.
A pénz hatalmát már negyed évezreddel ezelőtt felismerte a dinasztiaalapító M. A. Rothschild: „Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, és nem érdekel, hogy kik hozzák a törvényeket a parlamentben!” Az első világháború után felszámolásra került a német, a Habsburg és az orosz császárság/cárság, melyben az uralkodó még tényleges hatalommal bírt. Ezzel a nyugati fehér ember világában a gazdasági, és ezen keresztül a politikai hatalom jórészt átcsúszott a világ leggazdagabb bankárainak a kezébe. A klasszikus liberalizmus egyik talpköve a hatalom ellenőrzése. A mai fősodrú neoliberális média azonban ezt az alapelvet megtagadva, a pénzhatalmi világelit szolgálatába állt, és mivel így anyagi forrása kimeríthetetlen, óriási hatékonysággal dolgozza meg a közvéleményt. Ezzel a média negyedik hatalmi ággá vált, amint azt a rendszerváltás hajnalán, a köztisztviselői vizsgaanyagban is olvastam, de mára ez a lényeglátó megállapítás feledésbe merült. A balliberális média árulását Udo Ulfkotte a „Megvásárolt újságírók” című könyvében bőségesen dokumentálja. A tudatiparban forradalmi változást idézett elő a kereskedelmi rádiók és TV-k elterjedése, melyek házhoz viszik az agymosást. Az internetes közösségi médiában pedig az a rettenetes, hogy egy kis „agytröszt” – felelősségvállalás nélkül – áraszthatja el a lakosságot féligazságokkal, csúsztatásokkal, lejáratásokkal és hazugságokkal, miközben az igazságot elhallgatja. A társadalom dezinformálásában ez utóbbit tartom a leghatékonyabbnak, mert a hazugságnál többnyire kilóg a lóláb. A média brutális hatékonyságú véleményformáló hatalmával beléptünk a nagy manipuláció korába, amikor is már tömegek nem képesek felismerni érdekeiket. Az emberi agy átprogramozhatóságát bizonyítja Terján Nóra „Erőszak” című írása (MN okt. 3.), melyben három feminista professzor gondolatait közli. Szerintük, mivel az építészet a társadalom normáit tükrözi, a modern városokban található tornyok és magas épületek fallikus jellegűek, a felhőkarcolók pedig egyenesen a nemi erőszak jelképei, az ilyen városokban pedig a nők fenyegetve érzik magukat. Orvelli világ! Összegzésül megállapítható, hogy a szocialista rendszer átlátható, primitív hazugságait felváltották a fondorlatos, átláthatatlan hazugságok és az emberek igen hatékony manipulálása. Mindezt betetézi az ún. „politikailag korrekt” beszédmód, mely lehetetlenné teszi bizonyos témák közbeszédbe emelését és megvitatását. Alábbi írásommal, bár nem vagyok politológus – a tévedés lehetőségét is fenntartva –, ezen a hazugságfüggönyön szeretnék rést ütni négy fejezetben.
A napjainkban zajló gazdasági-politikai folyamat a közvéleményben globalizmusként tudatosul. Szerintem ezt a sommás véleményt árnyalni kell! Nézetem szerint, a második világháború után fokozódó intenzitású, vértelen háború indult, két stratégiai céllal. A teljes gazdasági-pénzügyi, és ezen keresztül a politikai hatalomért, amit D. C. Korten kanadai professzor könyvében (1995) a tőkés társaságok világuralmi törekvéseként ír le. A szóban forgó pénzoligarchia csúcsa az a háromszáz dinasztia, mely a világ gazdaságát és pénzügyi rendszerét uralja. (D. Rothkopf Superclass című tanulmánya, 2010.). A másik cél pedig a fehér ember demográfiai öngyilkosságba való hajszolása és lecserélése. Mindezekhez az elmúlt húsz évben – harmadik célként – az ún. „nyílt társadalom” létrehozása került. A háttérhatalom a két utóbbival csak akkor rukkolhatott elő, amikor a fehér ember identitása már vészesen meggyengült. A második és harmadik cél elérését segítő mozgalom szervezője és finanszírozója az 1993-ban alapított Nyílt Társadalom Alapítvány. Vezetője Soros György és fia, Jonathan.
Először vegyük górcső alá a gazdasági-politikai világhatalom megszerzését, mely az egész pénzhatalmi világelit célja. Ez azonban nem jelenthet hasonlóságot a Római, vagy a Brit Birodalommal, mivel a hagyományos birodalmaknak egy központból történő működtetése az egész glóbuszon, még a mai információáramlás mellett is lehetetlen, nem beszélve a feltörekvő Kínáról. Másfelől, az egyközpontú birodalmakban az államnak kell gondoskodnia az államigazgatásról és a rendről, ami óriási költséget igényel. E feltételeknek kizárólag az erős állam felel meg. Az új birodalmi szemlélet csírája fellelhető Németország elsővilágháborús hadicéljának 4. pontjában: „Közös vámszerződésekkel elérhetőnek tűnik egy közép-európai vámszövetség létrehozása Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia, az Osztrák-Magyar Monarchia, Lengyelország, valamint elméletileg Olaszország, Svédország, és Norvégia bevonásával. Ezen szövetségnek közös intézményi vezetés nélkül, tagjainak látszólagos egyenjogúságával, ám valójában német vezetéssel, a német gazdaság Közép-Európa feletti uralmát kell biztosítani.” (Forrás: Rubicon 2014. 4-5. szám.) Az Unió nagyjából itt tart most. Carrol Quigley egyetemi tanár (Washington, Georgetown Egyetem) a „Tragédia és remény” című könyvében a pénzhatalmi világelit mai célját ekként írja le: „…létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő rendszerét, ami képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amiket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak.” A szerző a pénzhatalmat gyakorlók körét „hálózatnak” nevezi. A hálózat antidemokratikus működési forma, mert – amint ezt napjainkban látjuk – választás, tömegbázis, felelősségvállalás és elszámoltathatóság nélkül lehet politizálni. Az említett hálózat egyik kiemelt fóruma az ún. Bilderberg csoport, és mivel titkosságra törekszik, működése maffiaszerű. A formálódó új uralomtechnika nem más, mint a német hadicél továbbfejlesztése és kiterjesztése az egész világra. A modern hatalomgyakorlási mechanizmus tehát nem ellensége a nemzetállamnak, hiszen nem kívánja átvenni a nyűgös és költséges államigazgatást, csupán az erős nemzetállamnak az ellensége. Fenti idézet is ezt bizonyítja, mivel a világ központi bankjairól szól, így, többes számban. (Ennek nem mond ellent az Unió föderalista átalakítása, mert ezt az új államalakulatot Brüsszelből igazgatnák.) Az állam legyengítésének eszköze pedig az ún. „Washingtoni konszenzus” (liberalizáció, deregularizáció és privatizáció), mely 1989 után indult hódító útjára. Árulkodó módon, a pénzhatalmi világelit a szocialista világrend összeomlása után dobta el álarcát. Az új hatalomgyakorlási technika identitását vesztett tömegek felett könnyű, 1989 után ezért indult frontális és egyre hevesebb támadás a már korábban meggyengült keresztény alapú kultúra ellen. E miatt nem kerülhetett be az Európai Unió Alapjogi Chartájába a keresztény gyökerekre való hivatkozás. A kulturális háború kiemelt terepe a média és a szórakoztatóipar, hadserege pedig a balliberális médiamunkások, művészek és politikusok, valamint a senki által meg nem választott NGO-k. A keresztény alapú identitás elleni kulturális háború eszmei alapját az ún. „frankfurti iskola” tanai képezik, melyeket marxista társadalomtudósok dolgoztak ki, még a második világháború előtt. (Megjegyzem, hogy az iskolának egyik alapító tagja volt a gazdag bankárfiú, Lukács György, aki balliberális körökben még ma is nagy tiszteletnek örvend.) Tudományos alapossággal vizsgálták a hagyományos kultúra elemeit: kereszténység, kapitalizmus, tekintély, hierarchia, család, erkölcsiség, lojalitás, szexualitás, önmegtartóztatás, hazafiság, nacionalizmus, faji szemlélet, hagyomány stb. (forrás: Drábik János), majd frontális támadást intéztek ezek ellen. A kulturális rombolás eredményeként Amerikában és a nyugati társadalmakban mára már a keresztény alapú identitásában vészesen meggyengült, a hedonista életvitelű, ellenállni képtelen, könnyen manipulálható tömegember került többségbe. A „tömegember” megjelenését J. Ortega már 1929-ben észlelte. Gondolatébresztőként néhány idézet „A tömegek lázadása” című könyvéből: „Az új tömeg…elkényeztetett gyermekként él. Az elkényeztetettség, a vágyak szabadossága, az, az érzés; hogy neki mindent szabad, de ő semmire sem köteles…A tömegember tökéletesnek érzi magát…Közhelyeket, előítéleteket, gondolatfoszlányokat, vagy egyszerűen üres szavakat…hangoztat váltig…A közönségesség jogát, a közönségességet, mint jogot hirdeti és viszi keresztül…A szindikalizmus és fasizmus változataiban először tűnik fel Európában az, az embertípus, aki nem keresi az alapelveket, nem törekszik arra, hogy igaza legyen, hanem egyszerűen elszánta magát a saját felfogásának a kierőszakolására. Ez az új: az elvtelenségre való jog, az elvtelenség elve…A társadalmi életben a „jólneveltség” háttérbe szorul. Az irodalom, mint actio directa, inzultus. A nemek közötti kapcsolat az ösztönéletre szorítkozik…A technika civilizált, de embere nem az…A „műveltebb” emberek ma hihetetlen történelmi tájékozatlanságban élnek…a bolsevizmus és a fasizmus, az a két „új” politikai irányzat, mely Európában és a szomszédságában megalakult…primitívség…A tömegember egyszerűen nélkülözi az erkölcsöt…Ha valaki semmi normának nem rendeli alá magát…minden morált tagadni kénytelen…ez a személyiség nem valami más, a régivel harcoló civilizációt, hanem csak puszta tagadást képvisel.” E kiragadott megállapítások tökéletesen illenek korunkra, mint a harmadik nagy „izmusra”, a neoliberalizmusra, és a brüsszeli bürokraták mentalitására! A pénzoligarchia első célja tehát – a sajátos politikai rendszerű Kína kivételével – lényegében véve mára már teljesült, a gazdasági-pénzügyi, és ezen keresztül a politikai hatalom lényegében véve a nemzetközi pénzhatalmi világelit kezébe került. Ez a brutális erő bármely országot pénzügyi válságba sodorhatja, ha érdeke ezt kívánja.
Kulturális háború a fehér ember ellen.
A fehér ember demográfiai öngyilkosságba való hajszolása és lecserélése érdekében folyó háború két fronton folyik. Szülessen minél kevesebb őshonos európai gyermek, és jöjjön be minél több muzulmán bevándorló. E gonosz terv keresztülvitele céljából, a szocialista világrend összeomlás után, intenzív támadás indult a hagyományos, keresztény alapú identitás három pillére – a vallás, nemzeti érzés és a család – ellen. Az identitás a mai forradalmárok számára azért számít ellenségnek, mert az lelkierőt ad az ellenálláshoz. A továbbiakban csupán a család elleni támadással foglalkozom, de e tekintetben vissza kell nyúlnom az időben. Herbert Marcuse, a „frankfurti iskola” egyik alapító tagja volt a hatvannyolcas párisi diáklázadás szellemi vezére, mely mozgalom Európa sírásójává vált. Az ő zseniális felismerése volt a „Make love, not war!” jelszó. Szeretkezz, ne háborúzz! Ezzel a jelszóval a szexuális szabadosság vált a család szétverésének leghatékonyabb eszközévé, hiszen ebbe örömmel vetette bele magát az ifjúság. A család két okból ellensége a háttérhatalomnak: egyrészt ebben a mikroközösségben történik a népesség reprodukciója, másrészt a hagyományos értékrend átörökítése. Ez a rombolás ma az LMBTQ mozgalomban, és a gender elmélet bevezetésének kierőszakolásában folyik: már az óvodások megrontása is cél, „érzékenyítés” fedőnévvel. És még ki tudja, mit hoz a jövő! Már láthatáron van a pedofilia legalizálása. Az anyagi jólét és a „frankfurti iskola” szellemi rombolásának eredményeként a nyugati társadalmakban mára a hedonista szemléletű tömegember került többségbe. Általánossá vált a szingli életmód, a férfiaknál a „mamahotel”, az „egykézés”, a tudatosan vállalt tömeges gyermektelenség, a jövő iránti teljes felelőtlenség. A lényeg az, hogy a nép „élvezkedjen”, de gyermekvállalás nélkül! A felülről vezényelt erkölcsi züllés zászlóvivője a korlátlan szexuális szabadságot hirdető LMBTQ mozgalom, mely éppen ezért ilyen fontos a háttérhatalom részére. Nem sok jót ígér, hogy szeptember végén az Európai Bizottság elnöke, a sokgyermekes Ursula von der Leyen asszony is teljes hatalmával kiállt az LMBTQ mozgalom mellett. Az uniós alapok felfüggesztését javasolta azokban az országokban, melyek nem tartják tiszteletben az LMBTQ-személyek jogait. A balliberális erkölcsi pöcegödör mélyét pedig a német kormány mellett működő Etikai Tanács véleménye jelenti, mely szerint a vérfertőzés elleni törvény mára már elavult társadalmi tabu. Szó szerint idézve: „A felnőtt testvérek szexuális önmeghatározásának alapjoga többet nyom a latban, mint a család védelmének elvont eszméje.” Nem is jogról, alapjogról van szó! No itt, kibújik a szög a zsákból! A magyar családtámogatási törvénycsomagot pedig skandináv és német balliberális politikusok és médiájuk folyamatosan azzal támadják, hogy az rasszista és náci, mert szapora muzulmánok bevándoroltatása helyett, gyermekvállalásra ösztönzi a magyar anyákat, ami egyébként szerintük a női önmegvalósítás eszméjét is sérti. Így jutott a fehér ember a demográfiai öngyilkosság küszöbére.
A fehér ember kisebbségbe szorításának másik eszköze a liberális bevándorlási politika. Ennek eredményeként a második világháború után, az Egyesült Államokban óriási mértékben megnőtt a szapora, spanyol nyelvű mesztic (indián-spanyol keverék), az ún. hispano népesség. A liberális bevándorlási politika következtében az Államokban az ún. angolszász elem mára már kisebbségbe szorult. A szocialista világrend 1989 körüli összeomlása után, a fehér ember elleni háború – a multikulturalizmus köpenyében – Amerikából átkerült Európába. Mivel a háttérhatalom számára a legnagyobb problémát Európa homogén és fehér keresztény lakosság jelentette, ezen gyorsan csak nagytömegű, szapora muzulmán lakosság bevándoroltatásával lehet változtatni. 1991-ben az USA hamis indokkal lerohanta Irakot, majd 2011-ben a NATO lebombázta Líbiát. Az arab világban – demokráciaexport fedőnévvel – ez évben indult el az arab tavasznak nevezett forradalmi hullám. Mindezek eredményeként Európa, valamint Afrika és Ázsia között leomlott az a betonkeménységű fal, melyet a tekintélyelvű arab államok alkottak, és amely útját állta az Európába történő tömeges bevándorlásnak. Sőt, maguk az arab országok is kibocsájtó országokká váltak. Mindezek eredményeként 2015-ben több mint egy millió, többségében fiatal muzulmán férfi özönlötte el Európát. Ez idő tájt – a bevándoroltatást jogilag segítendő –, balliberális jogászok fellazították a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményt. Ami ebben a történelmileg rövid időszakban az ellenőrizetlen, tömeges bevándoroltatás érdekében történt, nehezen képzelhető el spontán folyamatként! Napjainkban pedig az ENSZ már alapjoggá akarja emelni szabad bevándorlást. Sajnos a nyugati társadalmakat védtelenül érte a támadás, mivel az ún. hatvannyolcas nemzedék uralomra jutásával ott már a jólétben elkényelmesedett „tömegember” került többségbe. Az identitásában meggyengült lakosság lelkében pedig a balliberális média elültette gyarmatosítási múlt miatti lelkiismeretfurdalást, ami blokkolja a törvénytelen bevándorlás elleni hatékony fellépést. Magyarországot pedig éppen a szigorú határvédelem miatt ültetik állandóan szégyenpadra rasszizmus és náciizmus mondvacsinált vádja alapján, holott csupán az Unió határvédelmi kötelezettségének kíván eleget tenni, az Unió méltányos mértékű anyagi támogatása nélkül. Az ellenőrizetlen tömeges muzulmán bevándoroltatás önfeladás, kulturális öngyilkosság!
Fentiek alapján leszögezhetjük azt, hogy a fehér ember ellen Észak-Amerikában, Európában de még Ausztráliában is szervezett, egyre fokozódó intenzitású, kíméletlen és összehangolt háború folyik két fronton! Határozott meggyőződésem, hogy ez a háború nem érdeke az egész pénzhatalmi világelitnek. Ugyanis számomra megmagyarázhatatlan az, hogy a tőkének mért lenne jó a magas munkakultúrájú és sokat fogyasztó népesség lecserélése egy alacsonyabb színvonalúra! A „tömegember” többséggé formálása ugyan az egész pénzhatalmi világelitnek érdeke, de a fehér ember lecserélése csupán a pénzvilág egy részének érdekében áll. Ennek a rejtőzködő, brutális háttérhatalomnak aktuális arca Soros György! Vajon mennyi pénzt áldozott világátalakító tevékenységére? Ehhez elegendő volt a magánvagyona? Ez azért sarkalatos kérdés, mert ennek feszegetésével könnyen kiderülhet az, hogy Soros György nem magányos farkas. Egyáltalán milyen alapon avatkozik bele az Unió politikájába, hiszen őt senki sem választotta meg? Ezt a demokráciadeficitet miért nem veszik észre a balliberálisok? Kizártnak tartom azt, hogy egy európai üzletember az amerikai szenátusban rendszeresen szót kapjon amerikai belügyekben! A fehér ember elleni háború – Amerika kivételével – még nem dőlt el, de az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megvédjük magunkat! Ez a kétfrontos, fehér ember elleni háború azért veszélyes, mert sem a demográfiai, sem a kulturális öngyilkosságból nincs visszaút!
Kulturális háború a „nyílt társadalom” létrehozása céljából.
A rejtőzködő háttérhatalom harmadik, legújabb célja az ún. „nyílt társadalom” létrehozása. Erre a háborúra csak akkor kerülhetett sor, amikor a fehér ember már mély identitásválságba került. S.P. Huntington „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című könyvében a háttérhatalom harmadik céljára ekként mutat rá: „Az Egyesült Államokban sokkal közvetlenebb veszély fenyeget…A 20. század végén a nemzeti öntudat kulturális és politikai alapköveit értelmiségiek és újságírók kicsiny, ám annál befolyásosabb csoportja vette koncentrált támadás alá. A multikulturalizmus nevében megkérdőjelezték a nyugati civilizáció örökségének létjogosultságát, kétségbe vonták az egységes amerikai kultúra létezését, és faji, etnikai vagy más szubnacionális kulturális egységek, csoportok legitimitását hirdették…Úgy vélik, hogy „az amerikaiakat meg kell szabadítani a bűnös európai hagyatéktól.” A multikulturalizmus nem más, mint a nyílt társadalom „leánykori” neve. E társadalomfilozófiai elmélet szellemi atyja Karl Popper. Elmélete szerint az államot nem a közös nyelv, eredet vagy történelem köti össze, hanem a teljes egyéni szabadságot biztosító törvények tisztelete. (Forrás: Lóránt Károly.) Szerintem ez, egy újabb utópia, mely visszavisz a barlangba. Tagadása az elmúlt évezredek erkölcsi fejlődésének, mely szerint egy társadalom működésének alapja a rend, az egyéni szabadság korlátozása. E tekintetben persze a mérték számít. A mai liberalizmus rákfenéje az, hogy semmiben nem ismer mértéket! Legtöbb céljának van egy pozitív magva, de a jogszabályok lebontásában képtelenek megállni, és ezzel az eszme szükségszerűen rombolóvá válik. A korlátlan egyéni szabadság szerintem egyenlő az anarchiával, én ilyen működőképes államot el sem tudok képzelni. Nézetem szerint ennek a végtelen szabadságnak –, mely a társadalmat kis szubkultúrákra bontja – valódi célja a társadalom tagjainak egymás ellen uszítása és ezzel társadalmi vitáik vakvágányra terelése. Divide et impera! Oszd meg és uralkodj!
Napjainkban pedig újabb brutális támadás éri az amerikai, és kisebb mértékben a nyugati fehér lakosságot. A balliberális média egy sajnálatos rendőri túlkapás ürügyén felkorbácsolta a gyarmati múltból fakadó sérelmeket, e miatt sorozatos fizikai támadások érik a fehér embereket, és megdöbbentő módon gyermekeket is. Ezzel az anarchista lázadással megkezdődött eddig tisztelt államférfiak szobrainak ledöntése, megindult a múlt átértékelése és a történelem átírása. Ez utóbbi ugyanis az identitás egyik pillére, amit a liberálisok szerint fel kell számolni, az embereket gyökértelenné kell tenni. Ez a fehér ember elleni lázadás ma már fekete rasszizmusban ölt testet. Ebben a mozgalomban már felsejlik a „nyílt társadalom” valódi, anarchikus arca. Amerikában vészesen meggyengült a rendőri tekintély, több városban pedig meg nem választott csoportok vették át a politikai hatalmat. Rablás, fosztogatás, rombolás és vétlen emberek elleni atrocitások jellemzik ezt az mozgalmat. P. Huntington jóslata: „Ez (mármint a multikulturalizmus) valójában azt jelenti, hogy az ország lényegében egyetlen civilizációhoz sem tartozik, s hiányzik belőle a kulturális kohézió. A történelem bebizonyította, hogy az ilyen típusú országok hosszútávon nem képesek koherenciájukat megőrizni.” Okulhatnánk Szovjetunió példájából, mely rendszerből hiányzott az erkölcsi és kulturális talapzat, az államot egy megvalósíthatatlan ideológia tartotta egyben hetven évig, brutális erőszakkal. A tanulság: biztos erkölcsi talapzat nélkül tartósan nem maradhat fenn egyetlen állam sem, továbbá egy olyan államban nem lehet életminőségről beszélni, ahol különféle szubkultúrák csoportjai naponta a csendes többség lelkivilágába gázolnak, a korlátlan szólás- és művészi szabadság zászlaja alatt.
Védjük meg keresztény alapú erkölcsiségünket és kultúránkat!
Történelmi tanulságként megállapíthatjuk, hogy a huszadik században és napjainkban is az örök forradalmár társadalomformáló erővé vált. Így kerültek hatalomra megtévesztéssel és erőszakkal a bolsevikok és a nácik. A Soros-hálózat kis csapata is így akarja demográfiai öngyilkosságba hajszolni és lecserélni az identitását vesztett fehér embert, valamint addig is rákényszeríteni a „nyílt társadalom” kényszerzubbonyát. Politológusokra vár az a feladat, hogy tudományos ülések sorozatán, széles nyilvánosság elé tárják azt filozófiai láncot, mely a „frankfurti iskola” tanaitól a nyílt társadalom eszmeiségéig tart. Ugyanis szó sem lehet spontán folyamatról! Ez, az üléssorozat lehetne cáfolata a balliberálisok által pajzsként használt „összeesküvés elmélet” védekezésnek. A folyamatból az érdeklődő polgár számára csupán annyi ismert, hogy Hitler hatalomra jutása után az iskola filozófusai az Egyesült Államokba emigráltak, és ott különböző egyetemeken helyezkedtek el. Szellemi vetésük Amerikában szökött szárba, majd a hatvannyolcas párisi diáklázadással került át Európába. A „frankfurti iskola” alapítóinak célja a proletárdiktatúra megvalósítása volt, melyet a második világháború utáni generáció a fehér ember lecserélésére változtatott. Napjainkban pedig Amerikában és Nyugaton az Atifa mozgalmakban neomarxista eszmék reneszánsza is észlelhető. A „frankfurti iskola” alapítói megnyugodhatnak.
Végül fel kell tenni a kérdést, hogy mit tehetünk e jól szervezett, pénzzel bőven ellátott és médiával megtámogatott hadsereggel szemben? Legfontosabb az, hogy a társadalom minél nagyobb része megismerje az ellenséget és annak stratégiai céljait. Át kell törni a hazugságfüggönyt! A pénzhatalmi világelit tagjai szakemberek körében ismertek, de ezen belül a fehér ember lecseréléséért szervezkedő és a társadalmat erőszakosan átalakító csoport tagjai – Soros és csapata kivételével – nem ismertek. De ők csupán a frontvonal! Keresztény alapú identitásunk, valamint országunk magyar jellege megőrzésének két, együttesen alkalmazandó módja szükséges. A tömegek folyamatos felvilágosítása, a mai forradalmárok leleplezése, valamint hosszabb távon olyan oktatási-nevelési rendszer, melynek célja öntudatos és erkölcsi alapon álló polgár nevelése. Ez azért kardinális kérdés, mert a tömegember sajnos már hazánkban is politikát befolyásoló tényező! Ennek bizonyítéka, hogy Karácsony Gergely főpolgármester úr ámokfutását szemrebbenés nélkül viseli el a főváros lakossága. Ifjúságunkat meg kell győzni arról, hogy a Momentum a rejtőzködő háttérhatalomnak aktuális zsoldosa hazánkban, méltó utódja a kimúlt SZDSZ-nek. Nem becsületes módon tör hatalomra, politizálási stílusának lényege a megtévesztés, a demokrácia határainak folyamatos feszegetése, azaz a demokráciával való visszaélés és a hazaárulás. Az önvédelem másik útja, hogy újabb szövetségesekre kell szert tennünk! Jó lenne a visegrádi négyek együttműködését megerősíteni és kiszélesíteni, gondolok itt a volt szocialista országokra, és talán Olaszországra és Ausztriára.
Egy háborúban döntő jelentőséggel bír a harcmodor. Sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy a nemzeti oldal túlságosan puha, kényelmes, és nem ismeri/használja eléggé a tömegkommunikáció mai formáit. Lebecsüli a „suttogó propaganda” modern formáinak hatékonyságát. Bár ízlésemmel ellentétes, de úgy gondolom, hogy a kulturális háború végfázisában át kell vennünk a társadalomromboló Saul Alinsky néhány ajánlását. S. A.: „Kényszerítsd az ellenséget, hogy a saját szabályai szerint járjon el.” Ezen elv szerint, ha az NGO hálózat a demokrácia zászlaja alá búvik, akkor követeljük, hogy mutassa be társadalmi támogatottságát! Ha a Soros-hálózat a transzparenciát kéri számon a kormányon, akkor tárja fel a működését fedező forrásokat! Miből telik óceánjárók üzemeltetésére? S. A.: „Tartsd fenn a nyomást …Folyamatosan próbálj ki új dolgokat…Támadj, támadj, támadj minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.” Ezen elv alapján pedig tényfeltáró újságíróknak állandóan a Soros-hálózat nyomában kell loholniuk. A nemzeti oldal médiájában pedig folyamatosan fel kell tárni a háttérhatalom hazai képviselőinek társadalomromboló tevékenységét. Székházaik előtt pedig a FIDELITAS rendezhetne tiltakozásokat kellő gyakorisággal! Megszívlelendő történelmi tapasztalat: az akarat a hatalom, nem pedig a tömeg! A balliberális oldalnak ez az egyik legerősebb fegyvere, mivel az akarat hosszútávon minden ellenállást felmorzsol. A száz éve folyó kulturális háború mostani állása is ezt bizonyítja. Mára, a csendes többség kényelmes korszaka véget ért. A kulturális háború tétje gyermekeink, unokáink, magyarságunk és az általunk ismert és szeretett Európa jövője. Végül fel kell tenni három kérdést! Egy állam meddig maradhat fenn úgy, hogy a hazaárulás nem számít bűntettnek? Alkotmányunk szerint mi számít államellenes, felforgató tevékenységnek? A mai helyzetben nincs feladata a titkosszolgálatnak?
- 10. 11.
B.P
ny. erdőmérnök
