Egy szó mint száz: a Moody’s, a Standard & Poors és a Fitch Ratings a világ urai. Pontosabban szólva: a három nagy hitelminősítő mögött álló erők a világ urai. A Standard & Poors bevétele 2645 millió dollár, a Moody’sé 1801 millió dollár, a Fitché csak 727 millió dollár. Mi a céljuk ezeknek a hitelminősítőknek, amelyek egytől egyig amerikai cégek, s 1975 óta egyfajta „félhivatalos statisztikai intézményei” az Egyesült Államoknak, sőt az egész világ befektetőinek, pénzalapjainak, bankjainak, pénzintézeteinek? Szerintem nem lehet más céljuk, mint a tisztességes, független és becsületes minősítés, azért, hogy mindenki tisztán lásson a világban, aki be akarja fektetni a pénzét. Úgy vélem, távol kell hogy álljon tőlük a manipuláció, a hazugság, egyes országok, népek, nemzetek, földrészek tönkretételének szándéka. Igazam van?
Sajnos nem. Történt ugyanis, hogy egy részvényes beperelte a Moody’s hitelminősítőt azért, mert nem tartotta be az általa is – belső szabályzatokban is – vallott értékeket, mint függetlenség és becsületesség. A perben a hitelminősítőt védő ügyvéd azonban kijelentette, hogy a reklámszövegekben megjelenő olyan szavak, mint becsületesség, függetlenség valójában nem jelentenek semmit, csak PR-fogások, s ezek alapján a Moody’s nem perelhető. Még jó, hogy a bíróság legalább ezt az érvelést nem fogadta el…
Szóval, akkor mégis mi a céljuk ezeknek a világuralmi intézeteknek? Az, hogy a világ országai – legyenek ezek Európában, Latin-Amerikában, Ázsiában vagy Afrikában – számukra „megfelelően” viselkedjenek, „megfelelő” gazdaságpolitikát folytassanak. Ezek pedig a következők, a teljesség igénye nélkül: fizetésimérleg-hiányuk ne legyen túlságosan magas (kivéve az Egyesült Államokat), ahogy külföldi államadósságuk sem (kivéve az Egyesült Államokat), minden állami vagyont privatizáljanak, ezeket adják el a külföldi multicégeknek, és nyújtsanak hatalmas adókedvezményeket is nekik. Továbbá bontsák le a szociális államot, és mindent helyezzenek a piac primér irányítása alá, tegyék nyitottá a gazdaságukat a külföldi befektetőknek, adják el vizeiket, földjeiket, minden ingó és ingatlan vagyonukat – miáltal makrogazdasági mutatóik kedvezőkké válnak. Mármint kedvezőkké válnak a hitelminősítő intézetek, az IMF és a valutaalap, a hedge foundok, a bankok, a gigantikus vagyonú nagybefektetők számára. Egy ország akkor sikeres a neoliberális világuralmi tényezők megítélése szerint, ha makrogazdasági adatai megfelelnek az ő elvárásaiknak. És mi van akkor, ha közben az adott országokban élők elszegényednek, nyomorba zuhannak, tönkremennek, és végül elpusztulnak? Semmi.
2006 őszén, amikor a hazug manipulátor, Gyurcsány Ferenc és kormánya ellen tüntetések kezdődtek – amelyeket a rendőrség brutálisan szétvert –, a Standard & Poors leminősítette Magyarország hitelképességét, azzal az indokkal, hogy Budapesten gyújtogatnak. Az emberek akkor azért tüntettek – mint jómagam is sok barátommal együtt –, mert azt szerették volna, ha a függetlenség, a tisztesség és az igaz szavak érvényesülnek a politikában és a mindennapokban is. A S & P-nek erről az jutott az eszébe, hogy Magyarország kezd hitelképtelenné válni… Logikus, hogy túl nagy szerep jut az „embereknek”, akik még a végén megzavarják a neoliberális uralmi tényezők világuralmát és pénzügyi hatalmát, a pénzek természetes folyását a kiválasztottak között.
Szóval, úgy fest a dolog, hogy immáron nemcsak a posztkommunistákat és azok hálózatait kell háttérbe szorítani (bár ezt is feltétlenül meg kell tenni, minden kompromisszum nélkül!), hanem a neoliberális hatalmakat és hálózataikat is. Ez persze már világok, világhálózatok harca. De részesei vagyunk ennek a harcnak.
