A Jobbik szélsőség felé tartó identitása már a múlté. Korábbi identitása hasonlított ahhoz a szociológiai felmérési eredményhez, miszerint egy házaspár legnagyobb összetartó ereje egy rossz szomszéd közös gyűlölete. Az identitás lényegi eleme volt: a P….zsidók!, Hazaárulók! Hazaárulók!= szocik, ballibek. A régi mag összetartó ereje most is ez! Csakhogy kiment alóluk a párt. Mi lesz most velük? A párt új irányvonala, dörgölőzés a baloldalhoz. A hazaárulókhoz?
Legkorábbi identitás volt a zsidógyűlölet, ehhez eleinte hozzátartozott Vona keresztény fórumokon való feltűnése. Bizonyára abban a reményben, hogy a zsidók árulták el Krisztust a régi keresztények szerint, így partnerre találhatnak. Ehhez kapcsolódott még a muszlim vallás dicsérete, mivel a muszlimok legfőbb ellenségnek a zsidókat mondják, igaz a keresztényeket is, de ez már részletkérdés. Ekkor még volt identitás: „a muszlim vallás menti meg Európát”, le a zsidókkal! Fúj hazaárulók!
Mi van ma? Zsidózás megszűnt, közeledés a baloldalhoz. Értékrend: tetováló szalon, body building, bizonytalan istenkép. Az ATV sztárcsináló műsorában azt mondta Vona, még nem tudja milyen az Isten, keresi. Ott maradtak egyedül a zsidó és ballib köpködők, akik ma is kötelességüknek érzik, hogy részt vegyenek fizikailag is e nemes tettben a budapesti rendezvényeken. Főként ők voltak ott a tv székház ostromán is az őszödi böszmeség után, a radikálisok. Most a vezetőjük meg balra kacsingat. Ha a polgári értékrend felé közelítene az már foglalt. Itt van egy identitás nélküli párt.
A baloldaliaknak van identitása. Ha nem lennének egyéni hatalmi törekvések, össze is foghatnának. Ha a gőg nem szakítaná szét! Mindannyian azt mondják, „minden virág virágozhat”, akármilyen szaga van is. A balliberális álhumanizmus eszméje közös, a morális gátak nélküli szabadság ideája az identitás magja. A balliberális demokrácia képviselői a multikulti hívei, a lokális helyett a globális, a nemzet és haza fogalmai háttérbe kerülnek. Az identitás részévé vált még a folyamatos hazudozás és a hazugságok külfölddel való elhitetése. Már megint sikerült nekik! Jó példa erre a Népszabadság ügye. El tudták hinteni külföldön, hogy itt betiltottak egy régi baloldali újságot, lám diktatúra van, nincs demokrácia. Szervezzünk tüntetést, hogy lássa az egész világ, a képnek óriási ereje van!
A „ruszkik haza!”óhaja, csak a rendszerváltás után valósult meg. És akkor jött a szabadság! Ekkor még mindannyian liberálisok voltunk, beleértve a Fideszt is. Csak annyit érzékeltünk a világból, hogy szabadság van. Később tudatosult a kép, kezdtünk emlékezni történelmünkre és vallásunkra. Vannak határon túl is magyarok. Nem is tudtuk! Fokozatosan értettük meg, hogy összetartozunk, határon belül és azon túl, és a szórványban élők mindannyian. Rájöttünk arra is, hogy volt egy 1000 éves keresztény országunk. Ez az örökségünk. Ezt a kettőt értette meg a Fidesz, ezt az örökséget karolta fel, ez az identitása. Szilárd és erős identitás! Ezt nevezi megvetően populizmusnak a baloldal. Mindannyian beletartozunk a magyarságba, mindannyian keresztények/keresztyének vagyunk. Persze hogy tömegbázisa van, az volt a furcsa, amikor nem ez az üzenet győzött 2010 előtt, és az lenne még furcsább, ha nem ez győzne a jövőben. Ha nem így lenne, akkor az aknamunka volt sikeres és az embereket sikerült megvezetni.
Van tehát két szembenálló identitás és egy identitás nélküli, de annál hangosabb párt. Ádáz csatát vívnak egymással a médián keresztül. Ebben az állapotban, vajon elég érett e az ország ahhoz, hogy a III/3-as iratok mind előkerüljenek? Hogy az akkori áldozatok, ne legyenek megint áldozatok? A pártok mind kihasználnák, pellengérre állítanák a farkasokat és a bárányokat együtt. Nagy valószínűséggel az iratok ¾ része mögött áldozatok állnak, akiket kényszerítettek, mert megölték vagy ellehetetlenítették volna őket. Írásaik semmitmondóak voltak, nem ártottak senkinek. Félő, hogy a média felkapná nevüket, pellengérre állítaná, lehet, hogy később rehabilitálná, de akkorára már megcsinálta a bajt.
Ruszkik, haza! –ideje óta eltelt évtizedek még nem hozták el a megbékélést és azt az érettséget, ami megengedné a porosodó iratok felnyitását.
P. K.
