A liberális gazdaságpolitika hívei szerint a szabadpiaci viszonyok mindenhatósága megkérdőjelezhetetlen. Ezt vallja az eltűnő félben lévő napilap, a Népszabadság, amely sajátjaként mantrázza abszolút igazságnak feltüntetve a ma már köztudottam megkérdőjelezett felfogást.
Tette ezt akkor is, amikor a 2008-as gazdasági világválság emberek millióinak okozott egzisztenciális katasztrófát. Az óriás bankok mellé állva takargatta a tényt, hogy szabadjára eresztett brókerek bűneiért a károsult államok adófizetőinak terhére konszolidálták a csődös pénzintézeteket. A veszély elhárításához az emberek banki betétjeit is meg kellett nyirbálni.
Jelen időben élharcosként a Népszabadság kitűnt a migráns betelepítés szorgalmazásával. A zsidó-keresztény civilizáció megőrzését tagadva a gazdasági bevándorlók és a köztük megbújó terroristák oldalára állva a népszavazás bojkottálására szólította fel a polgárokat. Eközben a lap olvasottsága 70%-al csökkent és 5 milliárd forint adósságot halmozott fel a gazdálkodással nem, de a pártérdekű hamis állítások nyilvánosságra hozásával intenzíven foglalkozó napilap. Most felkent és megvett eddigi működtetői 180 fokos fordulattal támadják a szabad piacon természetes módon zajló kereskedést. Megkérdőjelezik a vállalkozások jogszerű piaci mozgását. Támogatóik elengedték kezüket, megszűnt a pénzpumpa, átlépték a veszteséges működtetés határait, így erre már nem orvosság a követett ideológia hűsége iránti elszántság.
A sajtószabadság elleni támadásra hivatkozni nevetséges, mert minden gazdasági ellehetetlenülés lényege, hogy a nyújtott szolgáltatásra már nincs meg a szükséges igény így aztán a nyereséges működtetés sem biztosítható. Tanulság, hogy olyan pártok érdekeit jelenítették meg, amelynek népszerűsége egyre jobban apadt. Vesztesekre áldozni a pénzemberek sem szeretnek. Üzleti körökben egyes számú parancsolat, hogy aki rendel, az fizet.
A Gyurcsány idejében felhalmozódott pártszékházra felvett hitel, a saját zsebre hazahordott pártpénzek visszaütöttek a korrupt és hazudozó ellenzéki pártokra és ezzel együtt szócsövükre, a kiszolgáló Népszabadságra is. Bele kell nyugodni, hogy a privatizáció nagy nyertese, Apró Piroska pénzügyi pártfogoltja már nem látja nyerőnek a Népszabadságba történő befektetést. Inkább brüsszeli barátaitól várja manipulált pályázatok nyerteseként a politikai és anyagi segítséget (Altus Zrt).
A sors megkésve, de igazságot szolgáltat, mert a Nagy Imrét kivégző kommunista bagázs zászlós médiahajójának, a Szabad Nép nevű lapnak örökségét vállaló Népszabadság megszűnését nem fogja nemzeti gyász követni.
Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján nem lesz az 50. évfordulóhoz hasonlóan elkövetett állami terror. A „népszabadságosoknak” sem kell már elmagyarázni, miért is volt elkerülhetetlen a vízágyú, a viperák suhintása és a szem kilövetés.
A száműzött 200 ezer magyarból még életben lévő testvéreinkkel a távolságot nem érezve együtt csendben, békésen fogunk emlékezni az 56-os ifjú magyar forradalmárokra.
Csizmadia László
CÖF-CÖKA elnök
