A népszavazáshoz

Tisztelt Vezetőség!

Csatolt mellékletben megküldök Önöknek egy összefoglalót, mely többé-kevésbé tartalmazza mindazt, amit az október 2-iki népszavazáson résztvevőknek tudnia kellene. Talán még nincs késő ezt közzétenni olvasói levél formájában az Önök honlapján, hasonlóképp egy másik csatolmányt, mely talán lényegre törőbb, mint sok kampányszlogen.

Tekintettel arra, hogy honlapjukat valószínűleg kevés ellenzéki beállítottságú állampolgár olvassa, számukra a mellékletek terjesztéséhez más eszközök igénybe vétele lenne szükséges. Amennyiben módjukban áll, kérem, tegyenek meg mindent.

Tisztelettel
V.A

 

Ártatlan hazaárulók?

Nem állítható, hogy hazánkban mindenki szimpatizál a Fidesz-KDNP kormánnyal. Erre alapozva tehát az un. baloldali pártok, melyek elkötelezték magukat a Soros és körei által megtervezett, irányított bevándoroltatás mellett, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy támogatóikat lebeszéljék az okt.2-án megtartandó népszavazásról annak érvénytelensége reményében. Egyesek az „igen” szavazatra bíztatnak. Teszik ezt azért is, mert remélik, hogy támogatóiknak és a politikailag tájékozatlan lakosságnak fogalma sincs a bevándoroltatás valódi céljairól és egy bukott népszavazás súlyos következményeiről. Mindebből következik, hogy a kormánynak, pártjainak és minden, a magyar érdekeknek elkötelezett szervezetnek, médiumnak óriási a felelőssége abban, hogy a kormánnyal ellenséges érzelmeket tápláló (vagy politikailag semleges) állampolgárokat meggyőzően tájékoztassák a népszavazás tétjéről.

Bár az alább felsorolt tények és érvek többsége már sokszor és sok helyen elhangzott, ismétlésük szükségszerű, de kiegészítendők kevéssé köztudott tényekkel, szándékokkal és véleményekkel.

1. A bevándoroltatást támogatók egyik érve, hogy a háború elől menekülő embereket be kell fogadni bizonyos genfi egyezmények alapján, azonban ez elsősorban a háborús övezet szomszédságában lévő államokra vonatkozik. Arra nézve nem kötelezhető egyetlen állam sem, hogy a háború befejeződése ellenére is végleg le kellene telepítenie területén a befogadottakat és ezen felül „családegyesítés” címén még sokszoros létszámú embert kellene később befogadnia. A világ valamely pontján mindig van vagy lesz háború, nehéz eldönteni, hogy ki a valódi háborús menekült, mert mindenki azt mond, amit akar, másrészt nagyságrendileg több százmillió indulhat útnak háborúra hivatkozva.

Szíriában kb. 6 éve folyik háború, a lakosság jelentős része a szomszédos államokba menekült, de érdekes módon csak a múlt évben jutott több milliónak eszébe, hogy Európában kérjen menedéket, főként azért, mert a német kancellár meghívta a szíreket. (Vajon a kancellárt 3-4 évvel ezelőtt még nem érdekelték a menekülők?)

Ők és mindenki más, aki már korábban biztonságos országba jutott, nem számítanak menekültnek, hanem gazdasági bevándorlónak, akit nem illet meg az a jog, hogy kiválassza magának a neki tetsző államot menedékhelyül.

Az Európába beözönlő tömeg azonban nem feltétlenül háború elől menekül, Ázsia és Afrika számos országából érkeznek a túlnépesedés és a környezeti tényezők változásai által kiváltott krízishelyzet miatt, de végül ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a szír állampolgárok. Mi több, ma már hivatalosnak tekinthető az az újabb uniós álláspont, miszerint mindenkit befogadnak, aki jön, tehát nem feltétel háború elől menekülni. Ebből nyilvánvaló, hogy a befogadás eddigi indoka csak ürügyként szerepelt, ma már bizonyos létszám behozatala vált valamilyen okból nagyon sürgőssé.

Felmerül az a jogos kérdés is, hogy vajon miért éppen Európának kellene befogadnia több tízmillió vagy százmillió embert, miközben, – háború ide vagy oda -, más földrészek gazdag államai általánosságban is mereven elzárkóznak a befogadástól.

Az elmondottakból következik, hogy egész Európa idegenekkel történő betelepítésének nincs jogi indoka és kötelező ereje, mert ha lenne, akkor az az EU-n kívüli országokra is vonatkozna. E politika mögött tehát ki nem mondott szándékok állnak, melyeket Soros György ajánlásai alapján az EU bizottsága, parlamentjének egy része és néhány állam vezetője szorgalmaz. Amíg ezeket a szándékokat felelős politikusok nyíltan nem fogalmazzák meg, addig egy-két nagyon meggyőző érv hiányozni fog a népszavazási kampányból.

2. Az un. schengeni egyezmény az EU belső határainak nyitottságáról és a külső határok megvédéséről szól. Amikor a magyar kormány a határvédelemről döntött, ennek a kötelezettségének tett eleget – és kapott érte politikai támadásokat, gyalázkodó jelzőket. A kritikusok „természetesen” elfeledkeztek arról, hogy a világ számos országa épített már kerítést határain, helyenként tűzparanccsal a határőrök részére, másrészt élénken helyeslik egyes államok határvédelmi kötelezettségének elmulasztását. A kritikusok mélyen hallgatnak arról is, hogy miként reagálna pl. az USA, ha határait óriási tömegek kísérelnék meg illegálisan átlépni menekült státusra hivatkozva.

Azóta változtak a viszonyok, ma már egyre többen osztják a magyar kormány álláspontját a határvédelem és a befogadás vonatkozásában. Ebben kezdettől fogva aktívak az un. visegrádi országok, de egyes nyugati államok politikája is módosult. Magyarország betartja a demokrácia játékszabályait és népszavazást szervez a betelepítés vonatkozásában, míg ugyanezt más országok nem teszik, miközben miniszterelnökünket diktátornak titulálják. Ha valahol diktatúra jelei mutatkoznak, az éppen az Európai Unió, mert elítélik a népszavazást (ami egyébként a demokrácia egyik fontos eleme) és hatalmi szóval kívánják a tagországokra ráerőltetni politikai elképzeléseiket, jóllehet az EU bizottságának nincs is erre felhatalmazása.   A hazai baloldali ellenzék vezetői egyetértenek a diktatórikus törekvésekkel, elítélik a népszavazást és mindent megtesznek annak eredményessége meghiúsítására.

Mindebből következik, hogy olyasmit kívánnak ráerőltetni Európa népére, amit az nem kíván, tehát létezik hátsó szándék a kontinens politikai átalakítására és ez csakis bizonyos csoportok érdekében állhat.

3. Ha a betelepítés részleteit tekintjük, a bevándorlóknak un. kvóta szerinti (tehát létszámarányos) elosztása már kezdettől fogva megjelent az EU bizottságának és néhány állam vezetőjének terveiben. Ezt az államok egymás iránti elvárható szolidaritásával igyekeznek alátámasztani a viselendő terhekre tekintettel. Csakhogy miféle szolidaritás az, hogy pl. Németország meghívja bevándorlókat, majd azok egy részét olyan országokba kívánja letelepíteni, melyek nem hívtak senkit? Igaz, ezzel közvetve elismerik, hogy a befogadás nagy költségekkel jár, de ezt a meghívás előtt kellett volna megfontolni. A kvóta melletti érvelés tehát hamis. Annál is inkább, mivel a befogadottak létszámát illetően nincs felső határ, több tízmillió is elképzelhető. Vajon a betelepítés kitervelőinek mi a célja ezzel a tömeggel, melyet szétosztanának a tagországokba? Nem lehet vitás, hogy előre kidolgozott forgatókönyv állhat a háttérben, melyben a betelepített és kellően nagyszámú idegennek fontos szerepet szánnak. Efelől lehet találgatni:

• tömegükkel tegyék tönkre a befogadó országok gazdaságát,
• fegyvert adnának a kezükbe, hogy zilálják szét az ország közrendjét, mellyel minden   vonatkozásba csőd állna elő.

Minden érv amellett szól, hogy a befogadottakat bizonyos csoportok eszközként használnák titkos politikai és gazdasági céljai elérésére.

4. Minél több a befogadott, annál nagyobb a teher a befogadó állam számára. Mit is jelent ez?

Biztosítani kell a betelepülők lakását, ellátását, egészségügyi, szociális és oktatási igényeit, mégpedig európai normák szerint. Miből? A magyar állampolgárok adójából, közben csökkenteni kellene pl. a hazai cigányág segélyezését is, amely a migránsok  normák szerinti eltartásnak amúgy is csak töredékét teszi ki és akkor még nem beszéltünk a hazai hajléktalanokról. (Újabb hír, hogy a hazai cigányság, összefogva az európaiakkal, tiltakozást szervez a betelepítés ellen és szavazásra szólít fel hazánkban. Nyugati megítélés szerint talán ők is rasszisták?) Vajon van-e olyan magyar baloldali szimpatizáns, aki hajlandó lenne tetemes különadót fizetni a migránsok eltartására?

5. A biológia nem ismeri az erkölcs fogalmát. Törvényszerű, hogy enni (életben maradni) és szaporodni kell. A bevándorlók túlnyomó többsége fiatal muzulmán férfi, túltengő tesztoszteronnal, társadalmukban a nők szerepe alárendelt, a nemi erőszak mindennapos, ahol hiányos a közrend. A híradások szinte naponta számolnak be nemi atrocitásokról a nyugati államokban (ahol ezt titkolni igyekeznek, de nem mindig sikerül). A Coudenhove-Kalergi –terv Európában kevert fajú népesség kialakítását vizionálta, ez azonban felülről szervezve nem megy végbe még nagyobb számú idegen jelenléte ellenére sem, csak erőszakkal. A kérdés tehát: vajon van-e olyan magyar baloldali szimpatizáns, aki családja nőtagjait a migránsoknak felajánlja vagy eltűri a rajtuk elkövetett erőszakot? Vajon melyik „baloldali” politikus képes megvédeni szimpatizánsait az atrocitásoktól?

A nyugati államokban jelentősen megnövekedett a migránsok által elkövetett köztörvényes bűncselekmények száma, a lakosság felháborodása növekszik. Egyre gyakoribbak az összetűzések a „bennszülöttek” és az idegenek közt, pedig az utóbbiak száma most még csak kétmillió körül mozog az EU-ban, de mi várható, ha számuk ennek tízszerese lesz?

6. A volt gyarmattartó országokba nagy számban települtek be az egykori gyarmatokról, Németországban pedig legalább hárommillió török él, korábbi vendégmunkások leszármazottai. Ezek az emberek soha nem szándékoztak átvenni az európai kultúrát, vallást, szokásokat és szemléletmódot, így elkülönült lakókörzetek (gettók) alakultak ki, melyekben már nem érvényesül az adott állam jogrendje, a hatóságoknak nincs hatalma. Gyakorlatilag mindannyian az iszlám vallás valamely irányzatához tartoznak, ahogy a bevándorlók is. Ebből következik, hogy ha az évtizedek óta Európában élők nem tudtak és nem akartak integrálódni, akkor ezt az újonnan bevándorlóktól sem lehet remélni, ők tovább növelik majd a gettók létszámát és területét.

Hamis az az állítás is, miszerint Európa egyes államainak munkaerőpótlásként van szüksége bevándorlókra a romló demográfiai helyzet miatt. A valóság az, hogy szakértők szerint a befogadottaknak csak csekély százaléka lesz évek múlva foglalkoztatásra alkalmas, de ez is sokkal többe kerülne, mint dél- vagy kelet-európai munkanélkülieket alkalmazni, következésképp gazdaságilag értelmetlen. Mellesleg migráns munkára kötelezni gyakorlatilag lehetetlen.

A foglalkoztatás piacfüggő, gazdasági válság esetén rohamosan csökken. Egy migránsokkal bővített munkaerőpiac (ha ez egyáltalán komolyan vehető lehetőség) dekonjunktúra bekövetkeztével óriási szociális feszültséget idézhet elő. A munkanélküliek segélyezése államonként változó, de mindenképpen nagy teher bármely állam költségvetése számára. Ha a migránsok nem kapnak ellátást, akkor fellázadnak, a bennszülött lakosság meg azért fog tiltakozni, mert adóikból tartják el a migránsokat. Ugyanakkor, ha egyre nagyobb tömegek maradnak munka nélkül tétlenségben, az a radikalizálódást segíti elő, különösen, ha arra igény is mutatkozik egynémely körök részéről.

Az iskolázottsági különbségek miatt a gettók lakóinak életszínvonala mindig is alacsonyabb az átlagnál, ezért egyfelől a bűnözést jövedelmezőbbnek tartják, másfelől muzulmán hitszónokaik könnyen befolyásolják őket. (Ámde ki irányítja a hitszónokokat?)

A szíriai háború „terméke” az un. Iszlám Állam, melyet bevallottan az USA szervezett meg a szír kormány elleni harc céljára. Ez az alakulat megkapott minden támogatást különböző iszlám országtól is, de egy idő óta a látszat szerint kivonta magát létrehozói fennhatósága alól, önálló politikát hirdetett, mely szerint háborút kell folytatni a kereszténység és a nyugati világ ellen. E háborúban fontos szerepet kaptak a mártírságra kiképzett öngyilkos merénylők, köztük számos kiskorú, akiket részben a Közép-Keleten, részben az európai városok muzulmán gettóiból toboroznak. Meghirdetett céljuk egy Európai Kalifátus létrehozása.  Gilles Kepel francia professzor, aki az arab világ és az iszlám vallás szakértője, egy lapinterjúban „dzsihád generáció”-ról beszél a fiatal muzulmánok munkanélküliségével összefüggésben (https://www.thesun.co.uk/news/1775496/massive-european-civil-war-predicted-by-scholar-of-islam-who-says-jobless-young-muslims-are-increasingly-turning-to-radical-groups/), mely polgárháborúhoz vezethet.

Az akadálytalan bevándorlást kihasználva ISIS harcosok tömegét sikerült már bejuttatni Európába és továbbiak érkezése várható. A következmények jól láthatók: sok száz ember halálát okozó merényletek Európa-szerte, mindegyikük valamilyen formában bevándorlókhoz köthető. A képlet egyszerű: minél több a befogadott migráns, annál több bűncselekményre és terrorakcióra kell felkészülni kontinensünkön. Erre a francia miniszterelnök is számít. A nyugati hatalmak eközben látszat-háborút folytatnak Szíria és Irak területén e terrorszervezet állítólagos állásai ellen, de felszámolni nem képesek. Vajon miért nem? Netán valamilyen célok megvalósításában számítanak még a segítségére?

Ezek után felmerül az a kérdés is, hogy vajon miért erőlteti az EU éppen az iszlám vallásúak betelepítését keletről és délről? Ha ugyanis valóban szerencsétlen, szülőhelyükön megélni nem tudó embereken akarna segíteni és egyébként valóban munkaerőre lenne szüksége, akkor importálhatna Közép- és Dél-Amerikából megfelelő létszámot. Ott ugyanis keresztények és spanyol vagy portugál nyelvet beszélő, az európai kultúrkörhöz sokkal közelebb álló emberek élnek, megfelelő kiválasztás után integrációjuk egyáltalán nem lenne lehetetlen. Ismerjük a tényt, miszerint az USA és Mexikó határát kerítés zárja el a délről menekülők elől, akik munkához szeretnének jutni. (Európában a kerítés bűnnek számít és az illegális határátlépést tartják kívánatosnak.) Lenne tehát valamivel előnyösebb lehetőség is a munkaerőpótláshoz, de úgy tűnik, hogy jobb egy iszlám terrorista, mint egy spanyol ajkú keresztény. Vajon miért?

7. Ma már nem fér kétség ahhoz, hogy Sorosnak és köreinek aktív szerepvállalása nélkül a tömeges migráció Európa felé el sem indul. Az általuk pénzelt álcivil szervezetek és médiumok tevékenységére már a múlt év során fény derült, azóta Soros is megnyilatkozott néhányszor ebben a témakörben. Tudjuk, hogy óriási összegeket fektettek be ebbe a „projektbe”, tehát nagy hasznot remélnek. Különböző eszközökkel megnyerték Európa befolyásos politikusainak támogatását, beleértve az EU Bizottságát is, mely mostanra már a nyílt diktatúra eszközeinek igénybe vételétől sem riad vissza. E körök számára bizonyára igen nagy a tét Európa népeinek rovására, tehát önmérsékletre vagy a játszma feladására nem lehet számítani. Céljaik elérésre szemmel láthatóan csak nagyszámú iszlám bevándorlóra van szükség, e „keret” feltöltése után megkezdődhetnek azok az akciók, melyeket bizonyára részletes forgatókönyv tartalmaz. Az egyes tagállamokban fontos szerepet szánhatnak azoknak a politikusoknak, akik támogatják a tervet, bizonyára nem véletlenül. Ilyenek hazánkban is vannak.

Valószínűleg az sem véletlen, hogy Nagy-Britannia kivonta magát az EU fennhatósága alól, mert a migráció szervezőinek bizonyára nem állt szándékában a londoni City működését veszélyeztetni. Talán Svájc is megúszhatja nagyobb bajok nélkül, ugyanis a népszavazás intézménye ott működik a legjobban és erre az EU-nak sincs közvetlen ráhatása.

Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy a bevándoroltatás Európa számára súlyos károkat és veszélyeket jelent, viszont nagytőkés körök számára valamiféle haszon remélhető.  Mindezek ellenére (vagy éppen az utóbbiak miatt) az Unió egyes vezetői és pártjai támogatják a tömeges befogadást, jóllehet tisztában vannak az anyagi következményekkel, a bűnözés és a terrorizmus terjedésével. Mindez nem más, mint egyértelmű hazaárulás.

Amennyiben az októberi népszavazáson a magyar választók igennel szavaznak vagy távol maradnak, az csak akkor hazaárulás, ha a fenti  tények ismeretében tudatosan teszik. Ellenkező esetben  ártatlan hazaárulóknak minősíthetők, mert nyilvánvalóan nincsenek tisztában bevándoroltatás valói szándékával és következményeivel. Ennek elkerülésére az egyetlen eszköz a mindenkihez eljuttatott tájékoztatás, mely tartalmazza a fentiekben felsorolt tényeket és a bevándoroltatás eddig hivatalosan ki nem mondott valódi céljait. Ez a feladat és felelősség a kormányt és pártjait, valamint a kampányban résztvevő hazafias civileket, médiumokat terheli. Ezen a téren minden hiányosság vagy hiba súlyos, vissza nem fordítható következményekkel járhat.

V.A.

Utóirat:

Nem vagyok meggyőződve, hogy a kormányzati kampányban alkalmazott jelszavak, szlogenek kellően hatásosak a kormánnyal szemben ellenérzésekkel viseltető állampolgárok meggyőzését illetően. Az alábbiakban néhány más jellegű figyelemfelhívást is szükségesnek vélek  példaként közzétenni:

1. A bevándoroltatás Soros György tervei alapján zajlik. Támogassa a nemzetközi nagytőkét Európa gyarmatosításban és szavazzon igennel a betelepítésre (vagy bojkottáljon az érvénytelenség reményében)!
2. Akar-e folyamatos különadót fizetni a hatalmi szóval betelepített sok tízezer muszlim állandó eltartására?
3. A nyugati államok példái után kívánja-e hazánk közbiztonságának lerombolását, a terrorfenyegetettség és a nemi erőszak terjedését?
4. Kívánja-e, hogy a betelepülők munkához juttatása magyar állampolgárok jelentős részének megélhetési esélyeit rontsa?
5. Szeretné-e bevándorlók állandó letelepítését lakóhelye közelében?
6. Támogatná-e a hódító iszlám vallás és bíráskodás terjedését Európában?
7. Legyen bevándorló! Jobban élhet Európában, mint egy átlagos jövedelmű magyar állampolgár.