Tisztelt megszólítottak!
Az előttünk álló referendum vélelmem szerint akkor lesz sikeres, ha hatvan százalék fölötti lesz a részvétel és
a voksok több, mint nyolcvan százaléka elutasítja a kötelező betelepítés direktíváját.
Tudjuk, hogy újkori történelmünkben társadalmunk zömének emlékezete – sajnos – immáron mindössze két-három hétre
terjed ki, ezért a kampány finisében kiváltképp fontosak elöljáróink nyilatkozatai, érvelései. A részletes brosúra ugyan eljutott
a lakossághoz, megítélésem szerint két rendkívül fontos, felújítandó érv/tétel szóbeli hangsúlyozása azonban még a hátralévő szűk időben is
sokat segíthetne. Bízom abban, hogy a fenti négy elektronikus címre elküldött levelem esetleg olyan kezekbe is kerül,
aki, vagy akik érdemesnek tartják annak lényegét eljuttatni valamelyik valóban meghatározó vezetőnkhöz. A megítélésem szerint
minden ízében nemes cél érdekében törekszem a lehető legrövidebben megfogalmazni valódi féltésből fakadó
felvetéseseimet, amelyeket két tömör pontban foglalok össze:
1., Az összes megnyerhető szavazatra szükség van. Minden egyébként fontos részlet hangsúlyozása nélkül is el kell fogadjuk,
tudatosítanunk kell, hogy a NEM voksokkal elsősorban nem a regnáló kormányt, hanem a magyarság és egyben az ősi Európa megmaradását segíthetjük.
Bármilyen kormány lenne hatalmon, elemi kötelessége lenne ennek a népszavazásnak a kiírása – akkor is, ha tudjuk, annak
eredményessége is csak egy roppant nehezen beváltható esélyt jelent. Ha mindenkitől kérjük a politikán, pártérdekeken túlmutató kiállást,
akkor nem szabad ezt a polgári pártközösség érdekeként aposztrofálni. A legnagyobb veszély ugyanis az ellen azon érvelése, hogy
mindez tulajdonképpen az EU-ból való kilépésünk nyitánya és nem kétséges, hogy ezek az álságos hangok jócskán fel fognak erősödni a
finisben és igenis alkalmas a tömegek megtévesztésére. Magyarul: félő a nagyarányú távolmaradás.
2., Sajnálatos módon nem kap elég teret a sok honfitársunk által korábban már képviselt vélemény, amely szerint a brüsszeli
elképzelés/gyakorlat tulajdonképpen messzemenően nem a humánumot szolgálja. Ha az akár háború, akár gazdasági válság, akár mélyszegényság
által sújtott országok életerős fiataljai „ezért-azért”, de mindenképpen tömegesen hagyják el hazájukat, akkor az otthonmaradottak ezzel végérvényesn kilátástalan
helyzetbe kerülnek. A várható családegyesítések miatt még az sem állja meg a helyét, hogy a munkát kapott menekültek úgyis haza
fogják utalni keresetük nagy részét. Ha egy-egy európai ország úgy dönt, hogy ezért-azért számára fontos a betelepítés, egyébként is módja lenne
többszáz utast befogadni képes repülőgépekkel közvetlenül elhozatni a kiválasztottakat, nem pedig a számtalan halottat követelő, túl sok áldozatot jelentő
„durván természetes kiválasztódást” okozó tengeri hányódásra és többezer kiloméreres – illegális – vándorlásra kényszeríteni őket.
Ez minden, csak nem humánus magatartás.
Semmiképpen nem gondolhatom, hogy felvetéseim akár csak kicsit is újak, de azt igen, hogy az összes, számtalanszor hallott – egyébiránt pontról pontra jogos – érv hangsúlyozásán
felül a kampányfinisben már megújított megközelítések is szükségesek. Csak a megújulni, erősíteni és a várható fogadtatást is figyelembe vevő képes érvelés
lehet sikeres – bizonyítékot erre a történelem bőven szolgáltat. Igenis van egy pont, amikor az ellendrukkerek részéről csak nemes egyszerúséggel lózungoknak
titulált érvrendszer éppen az ellenkező hatást váltja ki, márpedig ennek a népszavazásnak a tétje óriási.
Adja a Mindenható, hogy a hozzáértők az általam kiemelteknél jobbakat találjanak ki, magam okosabbat nem tudok – csak azt érzem, hogy nagyon kell még egy masszív ráerősítés, mert
közel sem tekinthető biztosnak az általunk annyira óhajtott végeredmény. Muszáj emlékeznünk, voltak választások, volt fájdalmas népszavazásunk is, amelyek
elvesztésében úgy vélem, hogy hasonló okok is közrejátszottak. Semmi sem lehet fontosabb annál, mint hogy ezt hazánk elkerülje!
A végletekig őszinte aggódással és pataktiszta jószándékkal:
K.Cs. nyugalmazott bányamérnök
Vértesszőlős
