Kiszely István professzor jeles magyarságkutató
a nagy közönségsikernek örvendő előadása szerkesztett, rövidített változatát
olvashatják.
Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok
történész. Biológus, orvos ember vagyok. Soha nem akartam a magyar
őstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk
össze a jelennel.
A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy
hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy
mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős nemzetközi
kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon,
untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre
akkor éppen rossz elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem
illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről
kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem
magammal, így két napig kipihentem magam.
Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda,
ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit
Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában
találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok.
Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a
magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott,
ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.
Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak. A Miskolci Egyetemen
történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem,
ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek!
A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt!
Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját
és a Monarchia történelmét tanítják.
Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam
idézni. Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: "hazudtunk éjjel, hazudtunk
reggel és hazudtunk este". Ennek az embernek teljesen igaza
van. Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette.
Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet
is. Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz,
mit szólok egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki
ugyanazt mondja, csak más-más oldalról. Mi, ma azért vagyunk
itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti
Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót,
hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma
Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért
is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt
beszéljek.
Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki.
Kutatásaim során megtaláltam a bécsi
kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy
a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék.
És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy
őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek
a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn
történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal
rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi.
Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. A Monarchia elmélete szerint
őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot.
Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi
törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk.
Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezőgazdaságot, az
állattartást, a szőlőművelést.
A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek
délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni!
(Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam
Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence
előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a
magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba
támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak
a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt. Európában egyedüli népként
sokasodtunk harmincszorosára. Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy
megeszik, a magyar őstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után
harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni.
Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat,
szellemi-, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket,
hitvilágunkat. A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét
millió ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak.
Kilencszeresére sem tudtak sokasodni. Mi egy idegen
világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára
sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják
végig! Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és –
fogadjuk már el – most is idegenek vagyunk.
Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az
itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai.
Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani.
Nemrég egy etruszk temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz
kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy
tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között?
Valami közhelyet mondtam. Azt mondta: "amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi
átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől,
venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a Milánói dóm.
A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítő. Az elő szövést a
kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége.
Az első tésztát Telekurgesztánban négyezer éve találták fel.
Ott, ahol Önök éltek.
És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a kovászt. Van rajta
paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt formaggio, sajt.
A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak.
De mi mindent átvettünk, magunkévá tettük és kifejlesztettük.
Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek,
mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak
vesztettek, csak koptak, csak adtak.
Kérem, önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belőle, vagy
tőlük." Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam.
Jézus Mária! Hát ez az olasz ismeri a magyar őstörténetet.Ismeri azt a csodát,
amit mi véghezvittünk? A magyarságot a hunoktól
a kunokig számítjuk.
Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a
református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok
könyvtárát.
Török időkben a török például nem jutott fel Észak- Magyarországra. A német
választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új
valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és félmillió, a németek
pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian.
A sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves
tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá,
hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak
kutatási engedéllyel kérhető ki.
Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne:
A magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe.
361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe.
Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok.
A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk.
Ebből ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar
őstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából hozta magával
kultúráját, nyelvét. Bejött. Ezzel szemben mit tart Európa és mit
tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa,
Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak
meg szarvai. Mi a valóság?
A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről,
hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő
gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A
maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők a
székelyek. Ezt jól tudjuk.
A magyarságnak genetikailag semmi
köze a finnugorhoz. Kétféle történelem van.
Az egyik történelmet a történész írja. De hát a
történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége van
a vajas-kenyerére egy kis szalámira, netán kaviárra. A történész mindig
kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz
történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket
a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.
Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most
végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer
emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai.
Rajta van a világhálón, el lehet olvasni! Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket,
nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos
folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet s
mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a
magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag
legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra,
mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszely István soviniszta,
nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez
a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé!
Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és
vállaljuk.
Széchenyi írta a naplójában: "minden mag, amit elvetek,
ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem
nem szeretnek az emberek". Ezt a részt soha le nem fordították a naplójából.
Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások jelennek meg: hogy jön
ahhoz a történész, hogy az én történelmemből, az egyik legnagyobb magyar ember
írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és
meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a
német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni,
hogy fasiszták és antiszemiták.
Attila, az első évezred legnagyobb embere. Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a
katonai tisztképzősök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy
befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13- nak a
kivégzés előtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó oldalon egy
mondat szerepel vastag betűvel arról, hogy végszükség esetén, mielőtt meghal,
mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerős katonatiszt, amikor hazajött, azzal
fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet.
A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelező tankönyv a
katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió
példányban kelt el. Előszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler
gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében
uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S.
News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az időszámítás
utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel.
Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát
Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila
Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: "te is vesztenél tizenkétezer embert,
én is vesztenék. Ne ütközzünk meg!" És nem azért nem támadta és nem égette fel
Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert "te jöttél ki, Róma püspöke,
aki apám lehetnél, és te kértél engem."
Az első évezred legnagyobb embere volt.Most építjük vissza Tápiószentmártonban a
palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentő a kerítése, a
székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most ötmilliárdba
kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt.
Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük.
Idén kezdjük, jövőre kész.
Háromezer éves magyar szakácskönyv. A kásaevő európaiaknak megmutatjuk
a kultúránkat! Azért mondom kásaevő európaiaknak, mert a következő
könyvem az Eleink lakomája címmel jelenik, meg.
Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belső-Ázsiából száz,
háromezer éves hun receptet. A világ első szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun
írással. Akkor, amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a kenget,
a pörköltet és a takenget, a gulyást, valamint a csörögét és az öhömöt. Először
angolul adjuk ki, hogy a kásaevők megismerjék a kultúránkat. Utána
magyarul.
Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar
ember túl szerény, befelé él, nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát
tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem tudjuk. Nincs belénk kódólva a seft,
az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk kódolva.
A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a
törzsszövetségből szakadnak ki, amelyből az őseink. Ugyanolyan
kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. Ugye
az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Az székelyderzsi, meg a
többi csodálatos ısi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a tizenkilencedik
században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tőtartót. Először odaadtuk a Magyar
Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betűszót már
csak idézőjelbe teszem. A tudományost is idézőjelbe teszem… Ilyen-olyan
akadémia, de se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a "Magyar"
"Tudományos" Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy
olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok
őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat
akarok tanítani, ami igaz.
Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségből bejön Árpád népe.
Kiszakadunk a második türk törzsszövetségből a negyedik
század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a
nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni
magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a
szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délről a perzsák lejegyezték a kultúránkat,
leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a
hangszereinket.
Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott,
gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni! Nekünk gyűjtögető,
halászgató népnek kellett lennünk.
Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az ősi Chorezm
címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar
betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta,
amit nem volt szabad, mert nekünk gyűjtögető, halászó népnek kellett
lennünk.Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét:
mondjuk bejön félmillió ember a Kárpát-medencébe és akkor az asszonyok kimennek
az erdőbe csiperkegombát gyűjtögetni és ebből etetnek félmillió embert. Nem
tudom, hogyan képzelik. De folytassuk. Turán területéről, mivel ott
voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk
a Kaukázus középső keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van
Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek.
Világosító Gergely, a nagy örmény szerzı leírja a
kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk
nem volt még Örményországban! Nem volt még a jereváni
könyvtárban! Nekem őrült barátaim vannak csak –, mert őrült emberrel
érdemes barátkozni. Az egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini időkben
pravoszláv térítőként, mint szerb pap térített Örményországban és most
Magyarországra jött. Ő örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy jegyzetelje ki,
mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves
királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkező két
ország. Itt van az ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az ősi örmények,
grúzok között.) Három oldal könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény
szerzők a magyarokról és a hunokról írnak. Soha egy mondatot le nem fordítottak
ebből! 1860-ban Iszpahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma
Iránnak hívják) előkerült egy érdekes lelet.
Talán emlékeznek erre a helyre: Iszpahánban dúsítanak most az irániak uránt.
Ha lenne egy értelmes vezetőnk, mi is dúsíthatnánk.
Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett van.
Mennyire megijednének a környező országok attól, hogy Magyarország dúsít. Erre fel
bezárták az uránbányánkat.
Nos: találtak Iszpahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet.
Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és
van egy kilencedik századi török fordítása. Egy másik barátom,
Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és
nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt.
Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvető
szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk.
Ebből két évvel ezelőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az ıs történeti napok
keretében. Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa
látókörébe, mert Arménia és Grúzia már nagy európai királyság.
De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább sokasodni,
fölmegyünk Magna Hungaria területére.
Ahonnan a monarchikus őstörténet indítja az őstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a
területen. Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor
szót. Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót
az angolból: flopy, meg disc, meg winchester…
/Megj.: Ügynökmúltja vétkeiért -életútja „érmének” másik oldala
jegyében- halála
előtt nem sokkal, felesége jelenlétében kért bocsánatot, a pannonhalmi
főapáttól! (PAÁ)/
