Beszélgetés a barátnőmmel

Régi Békemenet résztvevő vagyok. Kiszelyi Zoltán előadását nagyon élveztem, mindig meghallgatom, ha módomban áll okos és jó előadó. Imponál nekem a derüs és pozitív elemzéseivel. Úgy tűniik, hogy megingathatatlan, és erre lenne szükség Magyarországon a sok huhogó helyett. Csatolom az egyik írásomat, ami nagyjából erről szól. ( Három könyv megírása után a rendszeres írásaim a fiókban landolnak, mert nincs türelmem a kiadókkal harcolni.)

Üdvözlettel:

N.N.A., Budapest

______________________________________________

Már megint dührohamot kaptam, a Hír TV hallgatásakor! Süvíti éles hangon a telefonba.

Aggódom érte, mert hajlamos a magas vérnyomásra és már túl van egy szívinfarktuson.

„Már megint aljasul manipulálnak, és csupa olyan embert faggatnak, akik még véletlenül sem mondanának semmi pozitívumot a kormányról. Többet nem fogom hallgatni őket”.

Egyetértek. Én sem hagyom, hogy a nyugalmamat megzavarják– Mondom.

Most éppen azon kapta föl a vizet, hogy a Turi kastély megvásárlásán rugóznak a sárga irigységben szenvedők.

De hát mit kifogásolnak ezúttal? Nem értem, hogy mi a baj azzal, ha valakinek van pénze és megvesz valamit, ami eladó? Ha nem a miniszterelnök veje lenne, akkor a kutya sem figyelne oda. Nincs már semmi érdemleges mondanivalójuk, csak keresik a támadási felületeket.

De nem is egyedül vásárolja meg, hanem többedmagával!

Na pláne. Mit izgulsz ezen, már megszokhattad volna, hiszen ez megy évek óta. Azért, mert nagyítóval keresik a témákat, amit szétszedhetnek, és amiért feljelenthetik azt, aki szálka a szemükben. Kíváncsi lennék arra, hogy ők mit tennének a kormány helyében? Hiszen még egymás között is vita van, és egyik sem kormányzott még, csak a szájuk nagy.

A posztkommunista bagázs irigy és nem bírja elviselni, ha valaki viszi valamire. Ez a hozzáállás emlékeztet engem a migránsokra. Ők azt várják el, hogy mi alkalmazkodjunk az ő elveikhez, nem pedig fordítva. Soha nem fognak beilleszkedni a mi kultúránkba. A vérbeli proletár nem mérlegel, csak zsigerből támad.

Aztán jön az egészségügy téma. Hogy ott még vannak nagyon rossz példák és katasztrofális állapotok.

Ez általánosítás, valóban vannak rossz kórházak, de miért nem arról beszélünk, hogy mi minden történt már ez ideig a lerobbant kórházakban. Miután a méreg drága eszközöket meg kellett vásárolni az amortizált, ócska gépek helyett. Ez még tart, nem megy minden egyszerre. Talán ezt többször kellene kimondani. Én inkább az orvosok elvándorlását hibáztatom. Ők itt hagyták a kórházakat, a pacienseket és a kollegáikat, mint eb a Szaharát, boldoguljanak nélkülük. Külföldön is hosszú várólisták vannak.

Igen, de tízszer annyi fizetést kapnak ott.

Tudvalevő, hogy annyit a kifosztott magyar államkassza nem képes fizetni. Ingyen kapták meg a kiváló képesítésüket. Amivel egyes külföldi államok nem vesződnek, inkább importálják a jó orvosokat. Évek óta, lassan, de biztosan emelik a fizetésüket is. Ha tízszeresére emelnék, ami persze álom kategória, akkor mindenki más felhördülne: a pedagógusok, az útépítők, a környezet védők, a művészek, a szakmunkások stb. tudja a fene még kicsoda, hogy őket miért nem zárkóztatják fel a nyugati színvonalra? És, ha erre valaki kimondja az stadionok szót, akkor én is dühös leszek. A sport eredmények kellenének, de a létesítmények építése már nem tetszik! Arról nem is beszélve, hogy a tízszeres fizetés csak ötszörösre szűkül, ha a kinti megélhetéshez szükséges összeget vesszük figyelembe.

Ekkor került szóba Hosszú Katinka. Na ebben aztán egyetértettünk. A kis elbizakodott fruska vérig sérti az úszószövetséget, és úgy tesz, mintha minden sportoló érdekében cselekedne az arrogáns fellépésével. A férje ugyancsak mellé nyúlt a lényegnek, amikor erre bíztatta nejét. Egyetlen egy fórumon sem támogatják az akcióját. Remélem tanulni fog ebből, mert a tehetség Isteni ajándék, de a sport, az olimpia a hazájának hoz dicsőséget. Az úszó szövetség elnökeiről, edzőjéről nem is beszélve, aki szerencsére tovább munkálkodik az úszókért.

Zárójelbe mondom a 16 éves kanadai magyar jégkorong játékos esetét, aki remekül hokizik és egy ifjúsági mérkőzés alkalmával, amit megnyert az ő csapata, kiderült, hogy elromlott a lemezjátszó és nem tudták a magyar himnuszt lejátszani. Mire a fiatalember lesiklott a jégről és felajánlotta, hogy majd ő elénekli. És ezt meg is tette, a jelenlévő magyar nézők hatalmas örömére. Ezt nevezem imponáló magatartásnak.

Remélem, hogy az érveim egy kicsit megnyugtatták a barátnőmet. A magyarok lelkiállapota nem jó. Ami előnyös és dicsérendő, az nem téma. Ami rossz és problémás, azon rágódnak. Főleg az ellenzéki médiában köpködnek és acsarkodnak.

Még most is azt hiszik, hogy a szomszéd füve zöldebb a mienknél? Nézzük csak meg, hogy Európa szerte a bevándorlók mit művelnek! És a tisztelt média hogyan befolyásolta az egész világot a hamis tudósításaival. Most kezdenek felocsúdni a nyugati országok, miután csak rágalmazni voltak képesek a magyarokat és főleg Orbán Viktort. Előbb utóbb az igazság kibújik a zsákból.

Az ellenzék és az őket újabban túlságosan támogató média pedig csak verejtékezzen a nívótlan műsoraival. Az újabb konc természetesen a korrupció, aminek az örve alatt úton útfélen vizsgálatot követelnek, aki él és virul, az csak korrupt lehet felkiáltással. Lenne itt néhány dolog, amire figyelmet kellene fordítani. Az ellenzék érdeke, (mivel bénák) az, hogy minél több koncot dobjanak be a sajtónak, ami elvonja a figyelmet a saját tehetségtelenségükről, és amely gátat vet a jó kormányzásnak. A háborúban zavaró repülésnek hívtuk az ilyen akciókat. (én már akkor is éltem, azért emlékszem erre…)
NNA

 

 

Szerző
CÖKA

Szólj hozzá!

Kövessen minket a hírportálunkon és A közösségi médiában!