Ha bárkinek még a leghalványabb kétsége volt az iránt, hogy Németország – az Európai Unió legnépesebb, legerősebb és leggazdagabb állama – jelenlegi vezetése alkalmatlan a migránsválság kezelésére, elegendő, ha csupán elolvassa a német szövetségi kormány egyik tagjának interjúját, amit a Bild am Sonntag című vasárnapi német lapnak adott. Gerd Müller (no nem az egykori legendás futballcsatár, „a nemzet bombázója”, hanem a nemzetközi gazdasági együttműködésért és fejlesztésért felelős miniszter) ama nagy felismerésre jutott – amit mi magyarok már régóta tudunk és mondunk, köztük e sorok írója is –, hogy Európában újabb, még nagyobb menekültáradatra kell számítani, többek között azért, mert a következő néhány évtizedben megduplázódik Afrika lakossága, és „az internet és mobiltelefonok korában mindenki tud a mi jólétünkről és életvitelünkről”. A fejlődő országokban élő emberek „nem fogják megkérdezni, hogy jöhetnek-e” – tette hozzá a német miniszter, azt sugallva, hogy mi európaiak semmit nem tehetünk az emberáradat megállításáért: „teljesen mindegy lesz már, hogy itt mihez ragaszkodunk”.
Nem fogják megkérdezni, hogy jöhetnek-e? És mi sem fogjuk megkérdezni, hogy jöhetnek-e? Hogy is írta Ady Endre egy évvel a nagy háború kitörése előtt A ló kérdez című versében?
„S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?”
Hát ebből semmi nem jó lesz, kedves német vezetők, Angela Merkellel az élen, mert Illyés Gyulának igaza volt s van: „növeli, ki elfödi a bajt”. S folytassuk az idézetet a Bartók című monumentális költeményéből: „Lehetett, de már nem lehet, / hogy befogott füllel és eltakart / szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg / s majd szidjanak: nem segítettetek!” – A szilveszter éjjeli németországi tömeges erőszak után azt látjuk, hogy már egyre több német fülét nem lehet befogni, szemét eltakarni, a németeknek elegük van a Merkel kancellár által szajkózott „Wilkommenskultur”-ból, és gyökeres irányváltást követelnek a német politikai elittől.
A kancellár asszony újévi köszöntő beszédében még azt mondta: a menekültválság jelentette kihívások megoldása „sikerülni fog, mert Németország erős ország”. Úgy fogalmazott: Németország a sok ember beáramlásának és integrációjának „nagy feladatát” is a „holnap esélyévé” tudja tenni, hiszen megvan hozzá a „nagyszerű polgári elkötelezettség” és a politikai intézkedések „átfogó koncepciója”. A patetikus frázisok azonban alig néhány napon belül érvénytelenné váltak, miután kiderült – amit a demokratikusnak mondott, valójában sötét erők által irányított, nemegyszer a goebbelsi propaganda legjobb tanítványának bizonyuló mainstream németországi globalista sajtó napokig elhallgatott! –, hogy több német városban afrikai és ázsiai migránsok tömegesen támadtak meg német nőket, kirabolták és szexuálisan zaklatták őket, néhányat meg is erőszakoltak. (Hasonló esetek történtek Ausztriában, Svájcban, Finnországban és Svédországban is.) A német igazságügyi miniszter szerint előre megszervezett és megszervezett támadások történtek szilveszterkor Kölnben és más nagyvárosokban, és fogadkozott, hogy megvizsgálják a jogsértéseket elkövető menedékkérők kiutasításának lehetőségét. Heiko Maas ugyanakkor óva intett attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le a menekültek törvénytiszteletéről, mert szerinte „nincs arra utaló jel, hogy a migránsáradat következtében aránytalanul nőtt a bűncselekmények száma”, és elítélte a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt és a Pegida mozgalom idegenek ellen „felbujtó” radikális akcióit. Hogy mennyit ér ma egy német miniszter szava, abból is kiderül, hogy egy nappal lapinterjúja után, hétfőn Észak-Rajna-Veszfália (a legnépesebb németországi tartomány) belügyminisztere, Ralf Jäger kijelentette: a Kölnben szilveszter éjjel elkövetett erőszakos támadásokért „szinte kizárólag olyan személyek felelősek, akik migrációs háttérrel rendelkeznek”: Észak-Afrikából és az arab világból érkezettekről van szó, és menedékkérők is vannak a gyanúsítottak között. A tartományi belügyminiszter kimondta: „Az a kép, amit a rendőrség szilveszter éjjel magáról mutatott, elfogadhatatlan!”, és ő nem adott utasítást a rendőrségnek, hogy ne hozzák nyilvánosságra a feltételezett bűnelkövetők származását. Thomas de Maiziere szövetségi belügyminiszter pedig azt mondta: szigorítani kell a menekültekkel kapcsolatos jogszabályokon, s Németország nem engedheti meg magának, hogy az ezzel kapcsolatos vitára sok időt pazaroljon.
Úgy tűnik, a német igazságügyi miniszter még mindig nem látja és hallja az igazságot, azt, hogy nagyon nagy bajt idézett elő a német szövetségi kormány bevándorlásösztönző, ön- és közveszélyes kalandorpolitikája. Szerencsére vannak olyan józan és felelős német vezetők is, mint például a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) pártelnöke-kormányfője, Horst Seehofer, aki január 6-án ismét azt követelte, hogy „fordulatra van szükség Németország menekültpolitikájában”, vagyis korlátozni kell a németországi menedékkérők számát. Követelése ezúttal nem volt pusztába kiáltott szó, mert három nappal később, január 9-én a legnagyobb német kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöksége elfogadta a Mainzi nyilatkozat című dokumentumot, amely végre – egyebek mellett – a Németországba érkező menekültek számának korlátozását, az elutasított menedékkérők hazaküldésének felgyorsítását, a bűncselekményt elkövetők menedékjogtól való megfosztását és általában véve hatósági ellenőrzésük erősítését irányozza elő. A német „polgárok és a menekültek nagy többségének érdekében” változtatni kell a menekültügyi szabályozáson a Kölnben szilveszter éjszaka nők ellen elkövetett tömeges támadások fényében – közölte Angela Merkel szombaton Mainzban, és ezt sokan úgy aposztrofálták, hogy a kancellár „bekeményít” menekültügyben, de legalábbis „félfordulatot” hajt végre korábbi álláspontjához képest.
Kérdés persze, hogy a félfordulat elegendő-e a háború megnyeréséhez? Mert itt már háborúról van szó, s ezt olyan magyar biztonságpolitikai szakértők, mint például Földi László, az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója és Nógrádi György egyetemi tanár nyíltan ki is merik mondani. De e sorok szerény írója is megírta már itteni blogbejegyzésében (Fekete péntek – hadüzenet Európa ellen, 2015. november 14.), hogy az Iszlám Állam nevű közel-keleti dzsihadista terrorszervezet által megszervezett és – riasztóan profi és kíméletlen módon – végrehajtott, összehangolt párizsi merényletsorozat azt jelenti, hogy „az iszlám és a Nyugat közötti, több évtizede tartó civilizációs hidegháború immár a forró szakaszába lépett”. A november 13-i párizsi támadás után már senki nem dughatja homokba a fejét. „Ez nyílt hadüzenet Európa, tágabb értelemben a nyugati civilizáció ellen. Egy olyan sötét erő intézett támadást Párizs és szimbolikusan egész Európa ellen, amelynek a nyugati, zsidó-keresztény gyökerű civilizáció eltörlése a fő célja. Most már minden értelmes, egészséges életösztönnel rendelkező, népe, hazája és Európa sorsa iránt felelősséget érző és vállaló, tettre kész embernek – politikusnak és civil patriótának egyaránt – tudnia és hirdetnie kell, hogy ebben a helyzetben csak két választási lehetőség van: a behódolás vagy az ellenállás.”
Még a legnagyobb világvallás, a kereszténység legnagyobb felekezete, a római katolikus egyház is érzékeli már, hogy ez így nem mehet tovább. Az olasz püspöki konferencia elnöke, Angelo Bagnasco bíboros január 6-án még a bibliai napkeleti bölcsek meneteléséhez hasonlította a mai világban zajló migrációt, és azt állította, hogy „nincs fal, amely képes megállítani a népeknek most zajló menetelését a világ déli térségéből északi irányba”. Öt nappal később azonban Ferenc pápa a Szentszéknél akkreditált diplomatáknak tartott év elejei beszédében arra intett, hogy a bevándorlók tömeges érkezése Európába aláaknázza azt a humanista szellemiséget, amelyet Európa mindig is védett, és „súlyos vészhelyzetnek” nevezte a tömeges migrációt. Szerinte az most a fő feladat, hogy Európa nagy kulturális és vallási örökségével megtalálja „a helyes egyensúlyt a saját állampolgárai jogainak védelme és a migránsok segítése és befogadása kettős erkölcsi kötelessége között”.
A november 13-i párizsi és a szilveszteri németországi (és ausztriai, finnországi, svédországi) összehangolt terrortámadások után nem szabad több befogni a fülünket és eltakarni a szemünket, „ha pusztít a förgeteg”. Én nincs igaza az olasz bíborosnak: igenis van fal, amely képes megállítani az illegális határátlépők menetelését: a déli országhatárokon tavaly ősszel felállított magyar kerítés már fél Európa csodálattal vegyes csodálkozását és egyre több országban a magyar példa követését váltotta ki. Ez persze még kevés a háború megnyeréséhez, de Magyarország egyelőre időt nyert – szemben Németországgal, amely a második világháború vége, hetven év óta a legnagyobb válságához érkezett. Nagyon kívánjuk és reméljük, hogy Németország nem követi el megint azt a majdnem végzetes hibát, amit az első és a második világháború kirobbantásával elkövetett, s amivel majdnem elpusztította Európát. A bolsevik és a náci sátáni rémuralom után európai polgárként és szellemi honvédőként nem akarjuk, és mindent megteszünk az ellen, hogy a szélsőséges, pusztító iszlamisták és a harmadik világból ide áramló, élettér-foglaló idegen kultúrájú milliók prédája és hulladéktárolója legyen a több ezer éves görög–római–zsidó–keresztény civilizációnk s azon belül a több mint ezeregyszáz éves magyar hazánk, népünk.
Ezért nem elég a világ egyik legbefolyásosabb politikusa, Angela Merkel és a német kormány félfordulata. Mivel sokat tévedtek és mulasztottak, már nem elég!
