Van egy kedves ismerősöm, aki egy érdekes, misztikus, talán kultikusnak is nevezhető életszemléletet képvisel. Az ősmagyar táltos-sámánizmus elmélet sem ismeretlen előtte. Hisz az isteni rendelésekben, a napjainkban is megtörténhető csodákban. Mindemellett hívő katolikus, Mária-tisztelő, rózsafüzér imádkozó. Nemrég, egy beszélgetés alkalmával fejtegette sokak által támogatott elméletét, miszerint Orbán Viktor lelkülete egy földre szállott angyalé, aki a Jóisten akaratából Magyarország feltámadását hivatott elősegíteni.
Bárhova helyezzük is Orbán Viktort hitvilágunkkal kapcsolatban, egy biztos: Minden igaz magyar és JÓZAN GONDOLKODÁSÚ HAZAFI hiszi és vallja a fenti elmélet utolsó szavait: MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁT HIVATOTT ELŐSEGÍTENI. S AMIBEN REMÉNYKEDTÜNK, AMIÉRT IMÁDKOZTUNK AZ MEGTÖRTÉNT: A VÁLASZTÁS GYŐZELEMMEL VÉGZŐDÖTT a Gondviselés és Égi Édesanyánk, Magyarország Királynője segítségével. (Melbourneben április 6.-án a szentmiséket JÓTEVŐINKÉRT ÉS MAGYARORSZÁGÉRT ajánlottuk fel, majd befejezésül elénekeltük a Himnuszt). Először az ezeréves ország történetében mi, hazát vesztett magyarok is szavaztunk. Már aki akart is szavazni, s akinek sikerült is! Most nem a hiányosságokról, a sokszor hanyagságoknak látszó dolgokról kívánok írni. Ezek az „első alkalom” tényével, a kormányhivatalok gyakorlatlanságával, a távolság-időfüggvény mellőzésével, személyi cserék igen rossz időzítésével magyarázhatók itt Melbourneben. (Tréfásan emlegettük, hogy az itteni szervezést talán az MSZP kapta meg?). MÁR AKI AKART IS SZAVAZNI. Erről kell most beszélnünk! Számot kell adnunk saját magunk munkájáról, a nemzeti emigráció több, mint hatvanéves történetéről. Számvetést kell készítenünk a magunkkal hozott magyar öntudatunk örökölhetőségéről. Megtettünk-e mindent vagy eleget azon a téren, ahol az utánunk következő nemzedékek elsajátíthatják magyar hazánk szeretetét, a lelki kapcsolatot, a törődést, az aggódást, a féltést a Kárpáthaza iránt. Tanítottunk nyelvet, történelmet, hittant, néprajzot: Hétvégi és vasárnapi iskolákban, cserkészetben. Tánccsoportokat szerveztünk és szerepeltettünk. Az év végi vizsgákkal, évzárókkal, cserkészpróbákkal mértük a felnövő nemzedékek magyarságát. S azt hittük, hogy mindezekkel megtettünk mindent, magyar örökségünket továbbadtuk a felnövekvő fiataloknak.
Mi, „öregek”, háború utániak és ötvenhatosok értékeltük igazán a szavazás lehetőségét. Először, mert eddig nem adatott meg, hogy segítsünk Magyarország sorsának irányításában. Másodszor, mert részt kívánunk venni abban a szabadságharcban, amelyet az ellenség-ellenzékkel folytat a kormány. Aki csak EGY KICSIT IS KÖVETI a magyarországi eseményeket, annak felforr a vére, ökölbe szorul a keze. Azt gondoltuk, azt reméltük, hogy minden Ausztráliában élő magyar válaszol Magyarország kérésére, feliratkozik a szavazásra. Több volt, mint remény az is, hogy az utánunk következő korcsoport is így érez. Hiszen ott vannak a magyar rendezvényeken, iskolákban, cserkészetben, tánccsoportokban.
SAJNOS, BÁRMENNYIRE IS SZOMORÚAN HANGZIK, DE MEG KELL MONDANI, HOGY TÉVEDTÜNK.
Tévedtünk. Méghozzá nagyon. A „HÍV A HAZA” újságcikkben (Magyar Élet 2014. január 23) a „sehonnai bitang ember” nem vonatkozhat ezekre a fiatalokra. Mert az itt felnőtt, utánunk következő generációk legtöbbje nem sehonnai bitang ember. Ők csak a magyar nemzet tudatlanjai! Nem olvassák az egyetlen magyar újságot, nem követik, nem is ismerik a magyarországi eseményeket, nem néznek Duna tévét, a Világhálón is mással vannak elfoglalva, halvány fogalmuk sincs az ország sorsáról. Hogy várhatnánk el egy világtalan személytől, hogy mutasson rá a piros labdára?
S mindez kinek a hibája? A MI HIBÁNK! Mert nem meséltük el elégszer gyermekeinknek, hogy miért kellet elhagyni azt a messzi országot szüleiknek vagy nagyszüleiknek. S talán már késő volt megértetni felnőtt gyermekeinkkel, hogy annyi évtized után abban az országban végre kisütött a napsugár, s új élet vár a nemzetre. AZ EGÉSZ NEMZETRE! Március hónapban egy szúrópróbát végeztem másod- és harmad-generációs (25-50 év közötti) ifjúsági vezetők körében, tizenkét résztvevővel. Hét kérdésre kellett válaszolni, de a lényeges az ötödik kérdés volt.
1. Mi az új magyar ALAPTÖRVÉNY (Alkotmány) első mondata?
2. Nevezd meg a magyar kormány két miniszterelnök-helyettesét. (Az egyik már kétszer is járt Ausztráliában!)
3. Nevezd meg Magyarország ÁLLAMFŐJÉT.
4. Magyar állampolgár vagy-e?
5. Részt kívánsz-e venni a 2014-es országgyűlési választáson?
6. Mi az a nagy történelmi változás a magyar nemzet életében? (három éve történt)
7. Mi az a cél, amiért a Székelyföld és Erdély magyarsága kűzd?
Nevet nem kellett a papírra írni. Ketten üresen adták be az ívet. Az első kérdésre egy (jó) válasz volt csak: Isten áldd meg a magyart. A második kérdésre nem volt válasz. A harmadikra hat (rossz) válasz volt: Orbán Viktor. Hatan voltak magyar állampolgárok. Ha a két üres papírt is beleszámoljuk, az ÖTÖDIK KÉRDÉSRE MINDENKI NEM-MEL FELELT!!! A hatodik és hetedik kérdésekre öt-öt elfogadható választ adtak. A legnagyobb baj az, hogy senki sem érti, senki sem fogja fel a dolog lényegét! AZ ÖSSZNEMZETI TÖREKVÉST! A HÁROMLÁBÚ SZÉK PÉLDÁZATÁT! HOGY A MAGYARSÁG A FENNMARADÁS (SZAPORULAT) SZÁM SZERINTI ARÁNYÁBAN A TIZENKETTEDIK ÓRÁBAN VAN! A 2010-BEN TÖRTÉNT VALÓS RENDSZERVÁLTOZÁSNAK A JELENTŐSÉGÉT! „Nem fizetek adót, miért szavazzak?” „Aztán majd elviszik a fiam katonának!” „Nem ismerem a politikai pártokat.” „Nem igazán érdekel, mi történik Magyarországon.
Még szomorúbb lesz a kép, amikor megtudjuk majd , hogy hányan szavaztak Melbourneből, Sydneyből, Ausztráliából. A százalékos arányt azt hiszem szégyen lenne kiszámítani. Mit tegyünk hát? Nyugodjunk bele a megváltozhatatlanba? Éljük le békésen hátralévő éveinket? Ausztráliában lassan alakuljunk át végleg a disznótoros, csak népi táncos, nosztalgiázó magyarsággá? Mit kell tennünk, hogy valamilyen formában segítő, építő részesei is legyünk a magyar nemzetközösségnek? Segíthet-e a magyar kormány? Talán a Kőrösi-Csoma fiatalok által, akik az otthoni helyzetről IS tartanának ismertetőket?
álos István
Magyar Élet 2014 május 1.
