Tisztelt Dr. Csizmadia László Úr!
KÖSZÖNÖM az alábbi nyílt levelét – ugye, mi, civilek tudunk örülni is, mert van minek!
Én és családom is jóleső érzéssel láttuk-hallgattuk a Kowalski úrral (ÚRRAL) készült HÍR Tvriportot – szó szerint melengette a szívemet.
Kedves, lágy akcentusa még tovább fokozta a mondandójának szívességét.
A saját véleményemet írnám alább, amit a legtöbb ismerősöm oszt : egy „ország” nem a pár tíz főből álló „vezérkart” jelenti… hanem az azokon felül álló nemzetet. (Ezt már Petőfi is leírta). Barátkozni csak előnnyel jár. Pontosan EZT fejtette ki Kowalski ÚR.
Igen, mi a lengyel NÉPPEL igen jó barátságban vagyunk – én nem is tudok más népről, akivel ennyire sajátos és töretlen a jó viszonya a magyar NÉPNEK. Az, hogy a csak pár savanyú varjúember hangja hallatszik át a médián – az csak a pár ember aktuális gyomorbaja, korgása.
—-
Attól mindig rosszul vagyok, amikor ilyeneket hallok, hogy „…. Brüsszel megmondta…(stb)”, vagy ” ..Moszkva véleménye szerint..”, „..Washington tudtával..” – egy EGÉSZ város mondta? Vagy csak az X-Y 1db szóvivő? És hol van a NÉP, a civil nép hangja!? Azoké, akik Y-X-t oda delegálták! Egy politikus tudhatná, hogy ő nem nyert semmilyen választást, csakis az őt támogató választók akaratából van ott ahol van, és semm mást nem tehet, mondhat, csak azt, ami mindenben megfelel a nép akaratának. (Mandátum = kötelezvény!)
Mellesleg pl.: Washingtonban a polgárok (=civilek) messze tesznek arra, amit mondjuk John McCain hablatyol,
– Káin nem a „nemzet” nevében beszél, hanem a fegyvergyárai nevében – Ld: Ukraina felfegyverzésére való kampány, ami kizárólag Káinnak hozna hasznot, míg az ukránokat tömegesen ölné meg a céltalan és teljesen reménytelen, kilátástalan háború: Oroszországot nem lehet legyőzni. Csak az amerikai katyvasz-keverők akarják bemesélni. A királycsinálók. De ez a maszlag, áfium a Békemenetek óta nálunk már nem eladható.
Szerintem ez a katyvasz-keverés áll a kelet-közép európai nemzetek felizgatása, egymás ellen hangolása mögött is. Már nagyon sokan tudjuk = és ezt nem vesszük be, nem engedünk nekik. Ha Ők igy – akkor mi meg összezárunk…
Legalább itthon Önök (illetve a CÖF-CÖKA) itt vannak nekünk, és lám, jócskán hallatják a hangunkat – mindannyiunkét.
Üdvözlettel,
M.L.