Bár Bástya elvtárs a Tanú című klasszikus Bacsó Péter-filmben a szerénység fontosságára hívta fel a figyelmet, mégis engedtessék meg nekem, hogy rövid évértékelőmet saját, ismertté vált mondásom, az „egy következmények nélküli ország” kapcsán tartsam meg.
Mondásom első elhangzása (1996) 19 év telt el. Fel kell tennünk a kérdést: vajon ment-é előbbre e csaknem húsz év alatt az ország, vajon már nem, vagy még mindig következmények nélküli ország Magyarország?
Az első és legfontosabb, amit le kell szögeznünk: a 2010-es és a tavalyi választások mégiscsak bizonyították, hogy vannak következmények, hiszen 2010-ben és 2014-ben is a Fidesz-KDNP kétharmaddal győzött a választásokon, az MSZP pedig másodszor is – illetve tavaly háromszor – csúfos vereséget szenvedett a baloldallal együtt, az SZDSZ pedig kiesett a parlamentből. A választók tehát kicsikarták a politikai következményeket, s így helyreállt a világ rendje.
A probléma egyedül a következmények időbeliségével van. Nem mindegy ugyanis, hogy a következmények mikor következnek be. Természetesen megnyugtató az, hogy ha máskor nem, akkor a négyévente következő választásokon az emberek leválthatják a korrupt, tehetségtelen, erkölcstelen és hazug kormányokat. A demokrácia magasabb minőségét azonban az jelenti – miként a nyugati demokráciákban -, ha a négyéves ciklusokon belül is végre lehetne hajtani politikai korrekciókat, ha működne a politikai, a média- és sajtóbeli, valamint a civil társadalmi kontroll a hatalom felett. Előbbi esetben csak afféle választási, elektorális demokráciáról beszélhetünk, mely négy éven át tulajdonképpen szünetel a demokrácia, utóbbiban valódi, tartalmi demokráciáról, melyben az állampolgárok, a közvélemény, a civil társadalom folyamatosan kontrollálja a hatalmat, intézményesített partneri viszonyban áll vele, vagyis, a társadalom nem alávetettje, hanem egyenrangú partnere az államnak.
Gondoljunk csak bele: mennyit veszítettünk azzal, hogy 2006 őszének eseményei után Gyurcsány még három évig hatalomban tudott maradni? Ez alatt a három év alatt Gyurcsány és kormánya további, nagyon nagy károkat okozott az országnak, s amikor az Orbán-kormány megkezdte a működését 2010-ben, gyakorlatilag a csőd szélén álltunk és nem sokon múlott, hogy a görögök sorsára jussunk. Nos, hát ez az, amiért fontos a következmények időbelisége, ez az, amiért mindent meg kellett volna tenni Gyurcsány hatalomból való elmozdításáért! Ha ez megtörtént volna, ma már sokkal előrébb tartana az ország. Szégyellhetjük magunkat, hogy engedtük, hogy egy politikai kalandor éveken keresztül tönkre tegye az országunkat.
S ezek után tegyük fel az aktuális kérdést: mi változott 2010 óta? Mit hozott a második, s a lassan már egy éves harmadik Orbán-kormány időszaka?
Összességében azt mondható: lényegesen előreléptünk a következmény-skálán, a negatívból a pozitív tartományba jutottunk át, tehát ma, 2015-ben már elmondhatjuk, hogy Magyarország már sok tekintetben nem következmények nélküli ország, azaz, másképpen szólva, helyreállt és erősödött a demokrácia Magyarországon. De azért tegyük hozzá: még nem minden fenékig tejfel.
Távirati stílusban nézzük a változásokat:
1. A Fidesz-KDNP kormányra lépése után pontosan azt tette, amit a
kampányban megígért, nem hazudott, nem manipulálta a választókat. Két legfontosabb vállalása volt: egyfelől a nemzeti szuverenitás megerősítése és a nemzeti érdekek következetes képviselete, beleértve a határon túli magyarok erkölcsi jóvátételét és a kettős állampolgárság megadását. Másfelől tervbe vette a közteherviselés gyökeres átalakítását, ami azt jelentette, hogy az embereket helyett azokra tette a többletterheket, akik eladdig extraprofitra tettek szert és terhelhetőek voltak, tehát a bankokra és multinacionális cégekre. Elmondható, hogy mindkét vállalását teljesítette a kormány 2010-2014 között, tehát a választási ígéreteinek voltak következményei.
2. Az Orbán-kormány helyreállította a Gyurcsány-korszakban megroppant
demokrácia tekintélyét, új alaptörvényt vezetett be, s megerősítette a demokratikus intézményeket. Különösen kiemelendőnek tartom, hogy míg a korábbi szocialista kormányzás elnyomta az ellenzéki hangokat, törvénytelenül leverte a tüntetéseket, addig az Orbán-kormány alatt az ellenzék mindenféle korlátozás nélkül tud tevékenykedni, virágzik az ellenzéki média és sajtó, az utcai tüntetések kezelésében pedig a jelenlegi hatalom példátlan, sőt már-már angyali türelmet mutat fel. Elmondható, hogy a civil szerveződések mind a bal-, mind a nemzeti oldalon szabadon szerveződhetnek és működhetnek, s ez paradigmatikus fordulat a magyar demokrácia történetében, ami egyébként független attól, hogy éppen melyik kormány ellen lépnek fel a tüntetők, hiszen hosszú távon mindenkire sor kerül…
3. 2010 után sem szűnt ugyan meg teljesen a korrupció, de elmondható,
hogy a Gyurcsány-érát jellemző, rendszeresen és rendszer-szintűen működő korrupció megszűnt, helyette legfeljebb egyszeri esetek, ügyek fordulnak elé, amelyekre rácsap az ellenzéki sajtó s a legtöbb esetben nem marad el a következmény sem.
4. S hogy magunkról, a civilekről, a CÖF-ről is beszéljünk: úgy vélem, hogy a
következmények kicsikarásának egyik legfontosabb alapintézménye az erős civil társadalom, mely képes a közvéleményt alakítani és befolyásolni, partneri viszonyban a médiával és a sajtóval. A Civil Összefogás Fórumnak, amikor 2009-ben megalakult, volt egy álma, akárcsak Martin Luther Kingnek. Ez az álom arról szólt, hogy Magyarország megszűnik egy szimplán választási demokrácia lenni, megszűnik az az állapot, hogy a választások közötti négyéves időszakokban az állampolgároknak szinte semmi beleszólása sincs a politikai és közéleti viszonyokba. Talán némi szerénytelenséggel (ismét elnézést, Bástya elvtárs!) elmondhatom, hogy az elmúlt öt évben tettünk azért valamit, hogy ma már a kormányzat, a sajtó és a médiumok, illetve a közvélemény számára is természetes az, hogy a civil szervezetek hallatják a hangjukat, megszólalnak, ha baj van, és kutya keményen követelik a következményeket akkor, ha a politika és a politikusok következetlenek, hazugok, erkölcstelenek és korruptak, s leginkább akkor, ha a nemzet érdekei ellen tesznek lépéseket. Sőt, hozzá kell tennem, paradox módon mi készítettük elő az utat a most megjelenő, kormányellenes, magukat baloldalinak nevező civilek előtt is, hogy élhetnek, sőt visszaélhetnek civil jogaikkal, szinte az erkölcstelenség határáig. Talán mondanom sem kell, nem ez a cél lebegett a szemünk előtt, amikor a civilség és civil közélet megteremtésén fáradoztunk, de hosszú távon mégis megérte az a munka, amit elvégeztünk egy tartalmas, részvételi demokrácia kialakulása érdekében.
Azt is meg kell mondanom Önöknek őszintén, hogy a mindenkori hatalomnak, sőt, még az Orbán-kormánynak is egy kicsit még ízlelgetnie kell a civil aktivitás (civilitika) jelentőségét, hiszen mindez Magyarországon teljesen új jelenség, különösen a hosszú évtizedek diktatúrája után. Ám éppen az erős civil társadalomra épülő részvételi demokrácia az, amelyik az igazi garanciája annak, hogy Magyarország végre valóban következményekkel teli ország legyen.
Összességében, visszatérve a jelenlegi kormányra: az Orbán-kormány törekszik a saját szavai és ígéretei, valamint a tettei közötti összhang megteremtésére, emellett pedig olyan intézményi megoldásokat vezetett be, amelyek hosszú távra megteremtik a hatalmi kontroll lehetőségét az országban. Ezzel sokat tettek egy következményekkel teli és tartalmilag demokratikus ország megteremtéséért.
Egyetlen hiányosságról kell beszámolnunk, ez pedig nem más, mint a beígért elszámoltatás részleges elmaradása. Ez az elszámoltatás vonatkozik egyfelől a pártállami, diktatórikus múltra, a szükséges törvényi lépések megtételére, az elmaradt lusztráció legalább szimbolikus elvégzésére, a titkosszolgálati akták nyilvánosságra hozatalára – utóbbival egyébként még a szomszédainkhoz képest is el vagyunk maradva.
Az elszámoltatás másik része pedig a közelmúlt, a Gyurcsány-korszak korrupciós ügyeinek felgöngyölítése lenne, hiszen az ígéretek erről is szóltak, sőt, leginkább erről szóltak. Sajnos e téren hiányosságokról számolhatunk be, hiszen igen látványos korrupciós ügyek maradtak egyelőre következmények nélkül. Lehetne a példákat sorolni, de nem teszem, így nem említem meg még véletlenül sem a Kulcsár-ügyet, a Hagyó-ügyet, a moszkvai kereskedelmi kirendeltség ügyét, a Sukoró-ügyet, a 2006-os rendőri brutalitások és emberi jogsértések ügyét, Demszky Gábort mint jelenséget, a kormányzati negyedet, a MALÉV és a Budapest Airport hazaáruló eladását, Hunvald Györgyöt, a Posta-székház-ügyet, Veres János és Kóka János viselt dolgait (zárójel: annak nem örültem, hogy az arab országokba induló, kormányküldöttséget követő üzleti csapatban utóbbi helyet kaphatott), nem említem a libás Bajnait, s egyáltalán nem említem meg azt, hogy Csizmadia Lacival együtt mi 2011-ben feljelentést tettünk a nemzeti vagyon ellopásával kapcsolatban ismeretlen tettes ellen, ám a feljelentésünket a mai napig nem tárgyalja érdemben senki és semmi. Kérdezem én egyébként: miért is nem?…
Zárásul és nagyon röviden még azt is meg kell említeni, hogy mi az, ami a következmények szempontjából az Orbán-kormány összeségében jó teljesítményét veszélyezteti. Ez nem más, mint a nemzetközi környezet, azok a globális pénzügyi és gazdasági erők, amelyek a markukban tartják az Európai Uniót és az Egyesült Államokat is, s amelyek számára Magyarország szuverén útválasztása, bel-, kül- és gazdaságpolitikája rendkívül zavaró. Nos, ezek az erők mindent megtesznek azért, hogy létrejöjjön egy következmények nélküli világ.
Utalnék arra, hogy néhány nappal ez előtt az Európai Parlament emberi jogi bizottságában az emberi jogok magyarországi helyzetéről vitatkoztak, s ha valaki látta vagy hallotta a vitának nevezett cirkuszt vagy inkább kabarét, az tapasztalhatta, hogy a tények semmit nem számítanak, hogy a hazudozás simán belefér e fórum munkájába, s hogy Magyarország bármit tehet az emberi jogokért, a cigányok felemeléséért és az antiszemitizmus ellen, Magyarország az ott ülő baloldali képviselők szemében – és persze az EU szemében! – akkor is csak az emberi jogokat, a sajtószabadságot elnyomó, cigányellenes, antiszemita, rasszista nép marad.
Ezek a globális körök tehát mindent megtesznek azért, hogy Magyarországot továbbra is elítélje a nemzetközi közvélemény, s kialakuljon egy következmények nélküli világ. Mi ebben a helyzetben csak egyet tehetünk: következetesen kitartunk az eddig választott út mellett és példát mutatunk a világnak a jogos és igazságos következmények melletti kiállásban, legyen szó a magyar szuverenitásról, bevándorlási problémákról vagy a kereszténység védelméről. Ha Ferenc pápa új és üdítő szavaira hallgatunk, akkor pontosan tudjuk: a keresztény, katolikus ember nem passzív és nem alázatos, nem gyáva és nem lúzer, hanem bátran és határozottan kiáll hite és értékei védelmében.
Fricz Tamás
