Európában kialakult egy elit osztály, amely a neoliberális kánon szerint gondolkodik, s erre késztet-kényszerít másokat; aki ezt nem követi, azt levegőnek nézik vagy kicsinálják.
Az Európai Uniót is áthatja a liberális-neoliberális gondolkodás.
A balliberális értékrend átfogó intézményhálózatot hozott létre, amelybe hatalmas pénzeket pumpálnak.
Orbán Viktor, amikor arról beszélt az Európai Parlamentben Schumannt idézve, hogy Európa vagy keresztény lesz vagy nem lesz, ásatag, őskonzervatív és kirekesztő politikusnak tűnt az ottani balliberálisok szemében.
Súlyos állítások egy súlyosan megváltozott helyzetről.
Itt tartunk, itt tartanánk?
Ha feltételezzük és megengedjük, hogy a hollandiai interjúalanyok igazakat állítanak a holland és az európai helyzetről, akkor mi, magyarok paradox módon már-már fellélegezhetünk, hiszen: Magyarország mégsem olyan rossz hely, nálunk keresztény és nemzeti kormány van hatalmon, a balliberálisok kiestek a parlamentből, a szocialisták is gyengülnek. S bár a balliberális hálózat igyekszik terjeszteni a political correct (politikailag korrekt) neoliberális beszédet, azért elég széles körök ellenállnak ennek, és igyekeznek megőrizni a józan eszüket, amikor társadalmi jelenségeket elemeznek.
És valóban: ha a hollandiai válaszolók pontosan írták le a helyzetet, akkor minden belső kínunk ellenére tudnunk kell, hogy sziget vagyunk Európában, jó néhány közép- és kelet-európai új demokráciával együtt.
Ugyanis mi erősen harcolunk a neoliberális értékvesztés ellen, a vallástalanítás nagyon is átgondolt szándéka ellen, az agymosás ellen, a nemzeti érzések megsemmisítése ellen, a hagyományos értékek megvédéséért. S ebben a harcban nem állunk vesztésre.
Ezzel szemben Európa már vesztett?
Európa már nem keresztény?
Ha ez igaz, az olyan állapot, mintha azt mondanánk: az iszlám országok nem iszlámok többé, Allah nem jelent nekik semmit. Vagy Izraelnek már nem jelent semmit a Tóra és a Talmud. Mi következne ebből az arab országok és Izrael számára?
„Pusztán” annyi, hogy elveszítenék az identitásukat. A tartásukat. A belső harmóniájukat. A múlt-jelen-jövő tudatukat. Az önérzetüket, a szeretetüket a másik iránt, a nemzetük iránti elkötelezettségüket, a hűségüket, az erkölcseiket. Vagyis: elveszítenék emberi arcukat, helyüket a világban.
Másképpen: kiszolgáltatottá válnának minden külső behatással szemben, legyen az barbár, gonosz, megsemmisítésükre hihetetlenül agyafúrt és átláthatatlan technikákat alkalmazó népesség, csoport, érdekkör.
Aki egy ország, egy nemzet, egy kontinens hitét veszi el, az mindenét elveszi.
Az arab országokat a mohamedán vallás tartja össze évezredek óta, Kínát a konfucionalizmus (amely mostanában reneszánszát éli), Indiát a buddhizmus, Izraelt a zsidó vallás, Európát pedig – s a tágabb keresztény világot – a kereszténység, Jézus.
Németországban járván olvastam, hogy az utóbbi években százezres nagyságrendben léptek ki a keresztény egyházakból, különösen a katolikus egyházból. És a szekularizációs folyamat valóban hatalmas ütemben halad előre a többi nyugat-európai országban is – szerencsére fontos kivételekkel, főleg Dél-Európából.
Európa – a kivételekkel együtt is – életveszélyben van. A kérdés azonban felmerül: vajon hogyan juthatott el odáig ez a nagy múltú, a föld sóját jelentő kontinens, hogy lassan felszámolja saját létének alapjait? Mik az okok? Mi áll a háttérben? Hogyan történhetett ez a hetvenes évektől kezdve?
Megítélésem szerint egy közös vallási és kulturális gyökerekkel rendelkező kontinens nem számolja fel csak úgy önmagát. Hiszen hitének alapja az énszeretet és a felebaráti szeretet, sem másokat, sem önmagát nem akarja megsemmisíteni. Éppen ebben rejlik az ereje: magunk és egymás megsegítése, a humánum, a puszta anyagi érdekeken való felülemelkedés éltető és örökkévaló tudása, kultúrája.
És ez valamiért „veszélyes”, úgy látszik.
És ez egyben már egy kérdés is.
Forrás: Magyar Hírlap 2012.04.07.
