Erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy ebben a kritikus helyzetben egyszerű állampolgárként, politikai meggondolásoktól mentesen felemeljük a szavunkat a hazánknak rendkívül nagy károkat okozó rágalomhadjárat ellen, amely mára már arra szintre jutott, hogy gyengíti a gazdasági helyzetünket, aláássa politikai és katonai szövetségünket is. Azért fordulunk most nyílt levélben Önökhöz, mert meggyőződésünk, hogy Magyarország jó hírneve és nemzetközi szövetségesi kapcsolatai semmilyen körülmények között sem lehetnek belpolitikai csatározások eszközei, és önmagát minősíti az, aki ennyi tiszteletet sem ad meg a hazájának. Úgy gondoljuk, hogy a tények széles nyilvánosság elé tárása segíti Önöket az összefüggések pontosabb megismerésében és az esetleg felmerülő kételyek eloszlatásában.
Sokan emlékezhetnek még Önök közül az 1956-os magyarországi forradalomra, amikor egy kis nép, nyakán a világ legnagyobb hadseregével, felkelt a zsarnokság és a diktatúra ellen. A felkelés ugyan elbukott, a győztesek véres bosszút álltak, de a magyar nép véráldozata nem volt hiábavaló. Ma már pontosan tudjuk, hogy ez a magyar forradalom állította meg a kommunizmus világhódítását. Az ötvenes évek közepén ugyanis reális esélye volt annak, hogy több országban is parlamentáris úton a kommunista pártok kerüljenek hatalomra. A magyar forradalom eltiprása azonban megmutatta a kommunizmus igazi arcát a világnak és felnyitotta az emberek szemét. Érdemes elgondolkodni azon, mi lenne ma Európában és a világban, ha mindez akkor nem igy történik.
Köztudott, hogy az aknazárral védett „vasfüggönyt” Magyarország nyitotta meg 1989-ben. Ez az esemény indította el a kommunista diktatúrák bukását Kelet-Európában és nyitotta meg a lehetőséget az EU jelenlegi formájának kialakulásához. A hirtelen megszerzett politikai szabadság azonban nem hozta meg a magyar társadalom számára a várva-várt felemelkedést. Sőt addig nem tapasztalt társadalmi egyenlőtlenséget eredményezett. Jellemzésül csak egy adat: 20 évvel a kommunista diktatúra bukása után a magyar lakosság kb. egyharmada rosszabb körülmények között él, mint a rendszerváltás előtt, és teljes joggal elvesztette a hitét a demokráciában. Mindez első sorban azok hibájából, akik a rendszerváltást a politikai hatalmuk átmentésére és vagyonszerzésre használták fel. Akik a demokráciát, a szabadságot és a jólétet a saját privilégiumoknak tekintették. Akik ma a leghangosabban pufogtatják frázisaikat a demokrácia és a szabadság “védelmében”. Olyan ez, mint amikor a tolvaj Fogd meg!-et kiált.
A 2010-es választások eredménye ezt az általános elégedetlenséget fejezte ki: két rendszerváltó párt kiesett a parlamentből, és a korábbi kormánypártnak mindössze 15% (!) jutott. A magyar nép egyértelmű és határozott változást akart, és ezt demokratikus választások útján juttatta kifejezésre. Ez tette lehetővé a bő kétharmados (68,4%) többséggel rendelkező polgári-keresztyéndemokrata kormány koalíció megalakulását.
Az új kormány gazdaságilag és erkölcsileg tönkretett, a korrupciós világranglista „előkelő” pozícióján levő, eladósodott országot vett át. Mindannyiunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a katasztrófális helyzeten csak úgy lehetünk úrrá, ha radikális változtatásokkal a tovább élő posztkommunista nomenklatúra súlyos hibáit felszámoljuk.
2012 január 1-én életbelépett Magyarország új alaptörvénye, amely kinyilvánította Magyarország kötödését a keresztyén – nemzeti értékrendhez. A magyar Parlament elfogadta az alkotmányhoz igazitott törvényeket. Ezzel kialakult a demokratikus Magyarország megteremtésének régen esedékes jogi alapja.
Legalább ilyen jelentős a kormány parlamenten kívüli munkája, amely reális esélyt ad az ország gazdasági problémáinak megoldására. A legfontosabbak:
- Megegyezett a kormány a szakszervezetekkel az új Munka Törvénykönyvéről. Ez a nemzeti konszenzus a munkavállalók és a munkáltatók között elengedhetetlen feltétele a gazdaságpolitika megvalósításának.
- Ugyancsak megegyezés született a bankszövetséggel a tömeges méretű lakossági eladósodás rendezéséről. Társadalmi hatását tekintve ez is rendkívül fontos eredmény volt.
- Sikerült hatástalanítani a legfontosabb szolgáltató ágazat, az egészségügy „időzített bombáját”, amely az évtizedek óta felhalmozódott problémák miatt az ellátás összeomlásával fenyegetett.
- Végül, de nem utolsó sorban folyik a korrupciós ügyek bűnöseinek, a nemzeti vagyon elherdálóinak és eltulajdonítóinak bírósági felelősségre vonása, valamint az ország eladósításáért felelős személyek felkutatása. Ez a magyarázata, hogy az érintettek mindent megtesznek ennek meghiúsítására, beleértve a külföldröl pénzelt uszító és ellenséges politikai propagandát is Magyarország és legitim kormánya ellen.
- Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy – Kelet Európában a legkésőbb – törvény született a kommunista diktatúra bűneinek feltárására és a bűnösök elszámoltatására. Mindez a magyar nép régóta kinyilvánított akarata szerint, törvényes keretek között történik.
Őszintén reméljük, hogy a felsorolt tények meggyőzik Önöket, hogy ma Magyarországon a demokratikus intézmények megszilárdítása és nem a meggyengítése történik. Az elmúlt húsz év legnagyobb támogatottságával megválasztott Parlament hozza a törvényeket. Ennek megfelelö Kormány hajtja azokat végre, és független bíróság ügyel a törvények betartására. A demokrácia alapintézményei azt teszik, amire felhatalmazást kaptak, és amit az ország érdekében az adott helyzetben tenniük kell, mindezt az egyetemes emberi jogok és szabadság tiszteletben tartásával.
Arra kérjük Önöket, barátainkat és szövetségeseinket, hogy bizalmukkal és megértésükkel segítsék a magyar népet a kommunista diktatúra utolsó maradványainak sikeres eltakarításában, hogy végre ez a sokat szenvedett nép demokráciában, szabadságban és jólétben élhessen. Biztosítjuk önöket, hogy a magyar nép a barátaival barátként, a szövetségeseivel szövetségesként viselkedik.
Róma, 2012 január
Magyar Értelmiségiek „Urbis et Orbis” ad hoc szövetsége
Szerző
