Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ami másnak pech, nekem azzal volt szerencsém, ugyanis egy lemondás miatt az utolsó utáni legeslegutolsó pillanatban lehettem én is egyike azoknak akik a Gazeta Polska meghívására és a CÖF-CÖKA szervezésében, 2013. november 10-n reggel több autóbusszal cirka ötszázan indultunk útnak Lengyelországba, hogy részt vegyünk a Lengyelország Függetlenségének Napján rendezendő megemlékezéseken Krakkóba, az ünnepi szentmisén és az emlékművek megkoszorúzásán. Ismerve a lengyel nép legendás vallásosságát, cseppet sem meglepő, hogy úgy vasárnap este mint hétfő reggel is, ünnepi szentmisén vettünk részt, közösen felvonultunk a lengyel civilekkel, valamint ott voltunk különböző emlékművek megkoszorúzásánál. A krakkói városháza dísztermében, 11-n Csizmadia László és Bayer Zsolt közös sajtótájékoztatót tartott a Gazeta Polska főszerkesztőjével, valamint a Gazeta Polska Klubok vezetőjével. Mindkét napon ünnepi beszédek hangzottak el, a hétfő esti záróünnepségen Jaroslaw Kaczynski ( a szmolenszki repülőszerencsétlenségben 2010.04.10-n elhunyt Lech Kaczynski köztársasági elnök ikertestvére) után Csizmadia László CÖF-CÖKA elnök mondott ünnepi beszédet.
Eddig írtam a száraz tényekről…Ezután megpróbálom leírni a leírhatatlant: az érzéseimet…Már ha le tudom majd írni mit éreztem…
Mert nem igazán tudom leírni, mit éreztem amikor mentünk be A Waweli székesegyházba ami tömve volt emberekkel, a lengyel testvérek némán úgy tapsoltak nekünk és magyar nemzetiszínű zászlóinknak, hogy zengett a székesegyház! Semmihez nem hasonlítható az érzés, amit éreztem mialatt ott énekeltük a Magyar Himnuszt és régi himnuszunkat, a Boldogasszony anyánkat…Majd a tömeggel vonulni mialatt ölelgetnek, puszilgatnak és köszönik hogy ott vagy velük, mert „polak wenger dva bratanki, ido sabli ido sklanki.” „lengyel s magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”…Idősek és fiatalok egyaránt ! (Hoppá! El ne felejtsem! Hihetetlenül sok fiatalt láttam a tömegben! Egészen fiatalokat, decensen, udvariasan viselkedve és valamennyien az ünneplőbe öltöztetett lelkük után, mindannyian ünneplő ruhában, már-már klasszikus eleganciával öltözötten adták meg a tiszteletet az Ünnepnek! ) Elképzelhetetlen az az érzés, mikor Krakkó ódon falai közt visszhangzik a „VIKTOR ORBAN!!!” és ezt a lengyelek skandálják !!! Persze skandálták ők és velük mi is a „Jaroszlav”-t is… Szaladt oda hozzám lengyel hölgy akivel angolul tudtunk beszélni kicsit és azt mondta, hogy ők lengyelek csak arra kérik Istent, hogy adjon nekik egy lengyel Orbánt !!! És akkor ne pityeredjetek el egymást megölelve, mi ? Ááááh …azok a gombócok a torokban…Egymásnak dobáltuk a puszikat annak a molinónak a hordozóival aminek egyik végében egy lángoló törött repülőgép volt a másikon pedig Lech Kaczynski fotója..a felirat szerint „Szmolenszk- nem felejtünk!!! ” (Csoda lenne ha elfeledkeznének a 2010 04 10-n történt szmolenszki repülőgép katasztrófáról, melynek során Lech Kaczynski a lengyel köztársaság elnöke, az ő felesége, valamint az ország fő politikai, katonai és egyházi vezetői vesztették életüket, mind összesen 96 ember! Lényegében ott lefejezték Lengyelországot!!!) Az emberek zöme nem fogadja le a hivatalos álláspontot, miszerint véletlen baleset történt. Meg is értem, hogy nem fogadják el… Végül pedig le kell írjam, hogy láttam egy egészen kicsi kislányt teljes átéléssel csápolni az ő kis lengyel zászlójával és miután pár szót váltottam az anyukájával – aki minő érdekesség, de itt volt tavaly a március 15-i Békemeneten – az anyukája megmutatta, hogy van ám annak lánynak kitűzője is! Hát volt ! K is jött a könnyem láttára, mert gyöngyfűzött piros-fehér-zöld kokárda volt a kitűzője! Mert így ünnepelnek a lengyelek és így tanítják a legkisebbeket is ünnepelni !
Egyszerűen nem lehet leírni a leírhatatlant…Érzések villannak be, úgymint egy ölelés, egy puszi, kézcsók …Igen, mielőtt megkérdeznéd, ott még divat a nőket kézcsókkal üdvözölni ! Hála Istennek és az ő mély vallásosságuknak, a lengyeleket amint láttam még nem nem rontotta meg olyan nagyon a liberalizmus, hogy megfeledkezzenek jó modorról, udvariasságról, kedvességről, segítőkészségről, szeretetről…Szinte kegyelmi állapotnak éltem meg a köztük, velük töltött időt !!!
Békesség volt , szeretet, összetartozás…Köszönöm a meghívóinknak, a szervezőknek, a számtalan segítőnek akik ott voltak velünk – leginkább oda házasodott magyaroknak – és mindenkinek akinek valami szerepe volt abban, hogy része és részese lehettem, hogy megélhettem ezt a csodálatos két napot !
BÁR MINDENÜTT JÓ, DE MOST KÜLÖNÖSEN JÓ VOLT MAGYARNAK LENNI KRAKKÓBAN!!! AZOK AZ EMBEREK SZERETNEK MIINKET ÉS MEGÉRTETTEM, HOGY NEM VAGYUNK EGYEDÜL A NEMZETÁLLAM-ELLENES EURÓPÁBAN!!!
Baráti üdvözlettel : Weinecker Katalin.