A Bem térről indult útjára a harmadik Békemenet, az ötödik nagyobb CÖF-ös megmozdulás. A civil összefogás elsődleges célja ezúttal az volt, hogy megmutassa, Magyarországon nincs helye többé gyűlöletnek, vandalizmusnak és szélsőséges megnyilvánulásoknak. Ahogy Fricz Tamás korábban elmondta, a Békemenet megpróbál egy békés, mérsékelt magatartásmódot népszerűsíteni, ezzel ellensúlyozva a baloldalon elindult durvulást. A külső támadásokat követően, most nemzetünk belső bomlasztására tett kísérletek ellen tiltakozott a menet. A tömeg a Szent István körút – Teréz körút-Andrássy út útvonalon keresztül érkezett meg a Hősök terére, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett nemzeti ünnepség helyszínérre, ahol megtartotta ünnepi beszédét Orbán Viktor miniszterelnök. A PolgárPortál az ünnepség végén Csizmadia Lászlót kérdezte a Békemenetről.Az indulás előtt a szervezők szólaltak fel. Csizmadia László a szeretet és az összefogás fontosságáról beszélt, kihangsúlyozva, hogy az idei menet ’56-os történelmi helyszínről indul, hogy békésen, tömeges jelenléttel tisztelegjen a hősök és mártír szabadságharcosok előtt valamint, hogy kiálljon kormányunk és Európa előtt is bizonyító gazdasági utunk mellett. Csizmadia Európának a Civil Összefogás Fórum jelszavaival üzent: „Semmit rólunk, nélkülünk!” Majd felszólította a tömeget, róják le tiszteletüket a közös sétával, megérkezve arra a helyszínre, ahol Nagy Imre és társai újratemetése történt, ahol először mondta ki hangosan a nyilvánosság előtt Orbán Viktor, hogy Magyarország nem tűri tovább a szovjet gyarmatosítók jelenlétét.
Széles Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai magyarországi körülmények között ügyelni kell arra, hogy ne váljunk csőcselékké. Széles szerint az elmúlt száz-százötven évben többször előfordult, hogy országunkban a csőcselék vette át a hatalmat. A Békemenet egyik célja az, hogy megmutassa, ez nem történhet meg a jövőben.
Bencsik András nyomatékosítva megkérte a résztvevőket, hogy minden fajta provokációt – amely a menetet estlegesen érheti – hagyjon figyelmen kívül, utalva ezzel a korábban a közösségi oldalakon szerveződött csoportokra, melyek a békés menetelés megzavarását tűzték ki célul. Bencsik figyelmeztetett, a provokátoroknak az a célja, hogy megbontsák a béke és az összefogás rendjét. Felszólított, hogy ezt semmiképpen ne engedjük.
Bayer Zsolt Berzsenyi Dánielt idézve az egységes lélek fontosságára hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett arra a magyar lélekre, melyet a Rákosi, a Kádár korszak elnyomott, ez az egységes lélek azonban nem hagyta a szabadságát. A békemenetek a sokaságot egy lélekké kovácsolják, ez a résztvevők legfőbb fegyvere.
Mielőtt útjára indult a menet, Fricz Tamás, Juhász Ferenc és Dinnyés József dalát énekelte ’56-ról, először egyedül, majd a résztvevők is csatlakoztak és a tömeg egy emberként énekelt. Már a Bem téren is rengeteg ember gyűlt össze, hogy a kezdetektől fogva jelen legyen, de egyből a Margit hídon újabb tömegek csatlakoztak, s ez így ment a Hősök teréig, ahová már csak a menet eleje fért be, az ott összegyűlt tömeg miatt. A többiek az Andrássy úton kihelyezett kivetítőkön követhették nyomon később az ünnepséget. A résztvevők a szervezők kérésének eleget téve csendben, méltóságteljesen vonultak végig az utcákon. A Vígszínház előtt csatlakozott egy nagyobb székely csoport, őket üdvrivalgás köszöntötte. A magyar, székely, illetve CÖF-ös zászlók tengere az olykor spontán megszólaló Nemzeti dal dallamára lengett. Számos településnévvel ellátott tábla is igazolta, hogy az ország egész területéről és a határokon túlról is érkeztek résztvevők.
A beharangozott provokátoroknak nyomát sem lehetett látni. Csizmadia László a PolgárPortálnak elmondta, hogy ezeknek a csoportosulásoknak az elsődleges célja az lehetett, hogy visszarettentsenek embereket a részvételtől. Emellett pedig az is valószínű, hogy nem voltak elég sokan ahhoz, hogy egy ekkora méretű tömeget provokálni merjenek – mondta a CET elnöke.
A Hősök terén négy órakor már egy gombostűt sem lehetett leejteni. A magyar történelmi zászlók ünnepélyes bevonulása és a Himnusz közös eléneklése után Cseh Tamás Corvin köziek című dalával vette kezdetét az emlékezés, majd Turek Miklós szavalta el Weöres Sándor Rapszódia a kivívott szabadságról című versét. Ezután Orbán Viktor lépett a pódiumra.
A miniszterelnök beszédét az ’56-os forradalom hősei előtt való tisztelgésnek szentelte. Elmondta, a szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus megjavíthatatlan, hiszen éppen a szabadság ellen irányul és az erőszak eszközével él. Hőseink megmutatták, hogy nem szabad mindezt eltűrni, hazánkért össze kell fogni, még túlerővel szemben is. Orbán szerint a szabadságharcosok legfőbb érdeme, hogy a halált vállalva kiálltak a hazáért, a függetlenségért és a szabadságért, értünk és talán helyettünk cselekedtek. „Lemondtak a világról a világért, lemondtak az emberekről az emberekért, az életről az életért.” Mindezzel pedig elindították és elérték, hogy ránk, utódaikra nem a diktatúra sötétségét hagyták örökül. Orbán emlékeztetett, hogy Magyarország már háromszor lerázta magáról a kommunista önkényt, először 1919-ben, majd 1956-ban, s végül 1990-ben.
A miniszterelnök kihangsúlyozta, hogy a változások kizárólag a magyar emberek összefogásának eredménye. Ezt az összefogást pedig nem szabad hagyni megbomlasztani jövőnk érdekében. Emlékeztetett a 2006-os eseményekre, mikor a kormány gátlástalanul felhasználta a fegyveres testületeket saját népe ellen, majd figyelmeztetett, a nemzeti egység ellenségei ma is fenyegetik hazánkat, nem történt mást, csupán „a pufajkát öltönyre, a tavarist Tavaresre cserélték”. A 2010-es választáson ismét előtérbe került a példátlan összefogás, és azóta is egy szabad utat jár Magyarország, nem kérve engedélyt senkitől, sőt – ahogy a miniszterelnök fogalmazott – a fél világgal szemben. Elmondta, jó úton haladunk egy olyan jövő felé, ahol az egész magyarság közösen dönthet sorsáról, a magyar földet magyar kézben tartjuk, újraiparosítunk, a családokat nyomasztó terheket feloldjuk, fővárosunkat megfiatalítjuk. S mindez a rendszerváltozás érdekében történik. A miniszterelnök beszéde és a történelmi zászlók kivonulása után a tömeg a Szózat és a székely himnusz eléneklésével fejezte ki tiszteletét.
Az ünnepség után a PolgárPortálnak Csizmadia László elmondta, hogy a Békemeneten való részvétellel méltóképpen hajtottak fejet az ’56-os események előtt. Emellett sikerült megmutatni, hogy a baloldali túlkapásokkal szemben a többség az összetartozás és a szeretet mellett teszi le a voksát. A CET elnöke elmondta, hogy ami a Clark Ádám téren történt, nem más, mint a magyar civilizáció lerombolása és a közerkölcsök annulálása. Csizmadia úgy fogalmazott, a Békemenet a nép felemelt mutatóujja volt a túlkapásokra reagálva.
A létszámot pontosan meghatározni képtelenség volt a tömegből, de ötszázezer és egymillió közöttire becsüli a megjelentek számát Csizmadia László, majd a Polgár Portál kérdésére válaszolva hozzátette, az biztos, hogy nem voltak kevesebben, mint az előző menetek során. Ez pedig arra enged következtetni, a magyar kormány úgy halad a gazdasági úton, hogy azt elfogadják és támogatják az emberek.
Csizmadia elmondta portálunknak, hogy az október 23-ai Békemenet egy intézményes élő nemzeti konzultáció volt, amely visszaigazolta a kormány azon törekvését, hogy szélesre kívánja tárni a civilek előtt a kaput és meg akarja hallgatni a véleményüket. Orbán Viktor ünnepi beszédét említve szintén kihangsúlyozta, hogy a kormánynak szüksége van a mögötte álló civil erőre. Végül elmondta, hogy nem a szervezők játszották a főszerepet, hanem minden magyar polgár, aki jelenlétével támogatta a közös célokat, és ezért köszönetet érdemel. Csizmadia egyet ért Orbánnal abban, hogy elérkezett az idő, hogy a rendszerváltást végleg befejezzük.
PolgárPortál – Szöveg: Zana Diána, fotó: Sárközy György
[flagallery gid=2]
