Tisztelt Dr. Csizmadia László Úr!
Nagy örömmel vettem tudomásul, és néztem végig a hírközlő csatornákon a már több esetben megszervezett békemenetét. Amiért Önök „békemenetelnek” minden év október 23-án, én már 1974-ben verset írtam az 1956-ban megtörtént eseményekről. Abban bíztam, hogy ahogyan a versem címe is sugallja, akkor megírva, hogy ez a nap a jövő ünnepe lesz. Én úgy gondolom e pár sor versemben benne van az ünnep célja, hogy nem feledjük a múltat, és ahogy Önök teszik minden október 23-án az ünneplő tömeg érheti el csak a célját. Nagy örömömre szolgálna, hogy a 48 évvel ezelőtt írott versem pár sorát valahol elszavalnák.
(Eger, 1974. 10. 23.)
Jövő ünnepe..
Fel a zászlókkal magasba
Had lássa az ember, s fia
Had lássa az egész világ
Mennyit ér e szép szabadság.
Ma szép, de régen nagy ára volt,
Mert anyáink sokat zokogott.
Nem tudta, hogy hol az ura,
S éhen meddig él a fia.
Múló évek, szép idők
Csak a nép az érlelő.
Minél öregebb e szent nap,
Hazánk boldogabb jövőt kap.
(’56)
Tisztelettel:
D.I.
